2011. június 24., péntek

10. fejezet - A meglepetés

Mint látjátok megérkezett a fejezet. Ditta tollából került ki, pár helyen kicsit javítottam. Szerintem jó lett, de kíváncsi vagyok a véleményetekre és valószínű Ditta is.Köszönjük, hogy olvastok minket és jó időtöltést a nyárra.:) A következő fejezetet valószínű én írom, és másfél hét múlva jön. Jó olvasást.
10. fejezet - A meglepetés
Miután egy kicsit lenyugodtam, felmentünk a szobánkba. Jackson tényleg úgy gondolta, hogy mindenben mellettem áll, és segít nekem. Ez nagyon jólesett, hisz az eddigi barátaim nem nagyon tudták ezt tenni. Még egy hete se ismerem Jacksont, de mégis bízok benne, és azt hiszem, hogy továbbra is mellettem fog állni. Lefeküdtünk az ágyra, és csendben pihentünk. Ilyenkor olyan érzésem volt, mintha minden gond leesne a vállamról. Gyerekkoromba se ért volna semmilyen trauma, a nagyi se lenne beteg, nem lenne a drogos, de ugyanakkor szerethető unokaöcsém, Robbal se lennénk összeveszve, és Jacksont is régről ismerném. Ekkor támadt egy jó ötletem.
-Jack, mit szólnál hozzá, ha jobban megismernénk egymást?- kérdeztem, mire felhúzta az egyik szemöldökét, és úgy nézett rám, mintha kínaiul beszélnék.-Mármint úgy értem, hogy kérdezgetünk egymásról?
-Rendben van.-válaszolta, és eltűnt az értetlen vigyor a képéről.
-Én most nem kérdeznék, inkább mesélj magadról.-kértem.
-Oké. Szóval a nevem Monroe Jackson Rathbone 1984. december 21.-én születtem Szingapúrban. Gyerekkoromba rengeteget költöztünk apám munkája miatt, épp ezért próbáltam nem feltétlenül közel kerülni az emberekhez, mert egy idő után már nagyon meguntam a búcsúzkodást. Végül Texasban telepedtünk le. Középiskolás koromban kosaraztam, baseballoztam, és fociztam. Már akkoriban is odavoltam a zenéért, és a színészetért. Van egy együttesem a 100monkeys, mint tudod –kacsintott rám-. Los Angelesben élek Ben G-vel, az együttes egyik tagjával. Johnny Depp az egyik példaképem, - itt elnevette magát- és van három nővérem. Azt hiszem ennyi.-fejezte be mondandóját. Hűha, most én jövök. Pár percig gondolkodtam, majd belekezdtem.
-Van egy bátyám, aki három évvel idősebb nálam – mosolyodtam el és az én kelekótya tesómra gondoltam. - L.A.-ban él, sokat tanul nagyon okos és művelt emberke lesz belőle – kuncogtam fel. – És valószínű Rob nővérével kavar. Valamint van egy kicsi húgom is, de ő csak a féltestvérem. Ők anyuval és az új férjével is az angyalok városában laknak – magyaráztam tovább. - Én a nagymamámmal élek, London külterületén. Pincérnőként dolgozom, Boby-t is így ismertem meg. Leöntöttem egy kis feketével – nevettem fel és magamban lejátszódott az elég ciki jelenet. – Amúgy egyetemista vagyok, most fejeztem be az első évem – mosolyogtam büszkén Jacksonra.

Még így kérdezgettük egymást egy ideig, aztán elaludtam.
Másnap reggel arra keltem, ahogy Jay puszilgatja az arcom.
-Jó reggelt Ami! Itt a reggelid.-és mikor kinyitottam a szemem megláttam, hogy képes volt nekem reggelit csinálni, és még fel is hozni. Ő egy álompasi. Hogy én mekkora egy mázlista vagyok. Megettem a palacsintát, és megittam a hozzá készített kávét. Igazán romantikus volt, hogy vágott hozzá egy szál rózsát a kertből.
-A többiek aggódnak érted.-sóhajtott egyet, és lehajtotta a fejét.- Nem tudtam mit mondani nekik, így azt válaszoltam, hogy majd te elmondod, ha szeretnéd. De Do ragaszkodott hozzá, hogy délután feljön, és csináltok egy csajos délutánt. Körömfestésről, meg ilyenekről fecsegett.-mikor befejezte mondandóját nyomott egy puszit az arcomra.
-Oké. Mond meg Do-nak, hogy elmegyek, lezuhanyozom, hajatmosok aztán megnézem miujság a többiekkel, és kezdhetjük a csajos délutánt.

***Jackson szemszög***
Reggel mikor felkeltem Amanda még aludt, így gondoltam csinálok neki ágyba reggelit. Nem hiszem, hogy most sok kedve van lejönni, és magyarázkodni a történtek miatt.
Mikorra leértem, már mindenki ott ült az ebédlőbe, így nem kerülhettem el a kérdéseket.
-Figyeljetek, Ami most eléggé besokkalt, így jót tenne neki, ha csapnánk egy kis bulit. Mit szóltok hozzá?
-Oké, már úgyis gondolkodtam, hogy kéne egy utolsó buli. És mit szólnátok hozzá, ha ti játszanátok? Elvégre zenészek vagytok, vagy mi a fene.- ugrált Do az asztal körül.
-Jó, de én úgy gondoltam, hogy legyen meglepetés.-és néztem Do-ra.
-Na, akkor megis van, én délután felmegyek Ami-hez, és úgy teszek, mintha egy csajos délutánt csinálnánk: körömfestés, haj, ruha stbstb. nem rátok tartozik. Addig ti itt rendbe vágtok mindent, ami egy bulihoz kell. Okéé?
Szerencsére mindenki benne volt a buliba, és tudták, hogy most Amandának szüksége van ránk. A beszélgetés után felvittem neki a reggelit, és elmondtam neki a csajos délután ötletét. Miután végzett az evéssel boldogan mentem le, hisz tudtam, hogy szerelmemnek örömet fogunk szerezni.

***Amanda szemszög***
Mikor Jay kiment a szobából feltápászkodtam, és elindultam zuhanyozni, és hajat mosni, mivel tudtam, hogy a mai nap hosszú lesz még. Sokáig áztattam magam a zuhany alatt. Egyszerűen csak jó volt érezni, ahogy a víz csepeg a testemen. A hajamat is megmostam, majd megszárítottam. Mikor ránéztem az órára rájöttem, hogy háromnegyed óráig zuhanyoztam. Gyorsan felkaptam egy rövidgatyát, és egy ujjatlan felsőt, és mentem le a többiekhez. Műmosolyt erőltettem az arcomra, de láttam rajtuk, hogy nem hiszik el, így fölöslegesen erőlködtem. Mivel Sam az ebédet főzte úgy gondoltam segítek neki.
-Amanda mi a baj?-kérdezte tőlem Sam.
-Hosszú, majd elmondom később, most nem szeretnék ezzel foglalkozni.- tudom, hogy valamilyen szinten szemét válasz volt, hisz aggódnak értem, de most egy kicsit elszeretném felejteni ezt az egészet, és úgy tenni, mintha egy gondatlan egyetemista lennék, aki a barátaival nyaral, és jól érzi magát.
Mikor készlettünk a kajával megterítettem, és tálaltuk az ebédet.
Miután megebédeltünk, és kibeszélgettük magunkat. Do kitalálta, hogy induljunk már a csajos délutánra, mert nem bír tovább várni.
A délutánt a ruha kiválasztásával kezdtük, mivel hozzá akartuk csinálni a sminket, és a körmeinket. Más esetben nem nagyon díjaznám ezt a délutánt, és nem is annyira kedvenceim ezek a nagyon lányos dolgok, de most örülök, hogy ezzel el van terelve a figyelmem, így úgy tettem, mintha imádnám ezt az egészet. Do nekem egy szürke pántnélküli ruhát választott, mely térdfelett ért, és a mellrész alatt egy fekete masni volt, a ruha alján pedig fodrok voltak. Én Do-nak sokat gondolkodtam, hogy mit válasszak, de végül egy lila ruha mellett döntöttem, melyet virágok díszítettek. Az én körmöm végül szürke lett, hogy menjen a ruhámhoz, és egy fekete füstös sminket kaptam. Do körmei lilák lettek, és egy ezüst szemceruzával húztam ki a szemét, szemhéjára pedig lila szemhéjpúdert tettem. Miközben sminkeltünk beszélgettünk mindenféléről. Örültem neki, hogy őt is jobban megismerhetem, hisz eddig a társaságból Robot, Bobbyt, és Tomot ismertem. Fecsegtünk suliról, barátokról, pasikról, egyetemről. Mikor készlettünk elégedetten néztük magunkat a tükörbe. És megláttam, hogy valamilyen szinten ennek az időtöltésnek is van értelme. Drága barátnőm kitalálta, hogy menjünk le és mutassuk meg magunkat a fiúknak, de az én szememet előtte be kellett kötni. Aggódtam, hogy hogy fogok húszcentis magassarkúba letipegni. De alapból már az is fura volt, hogy minek kell bekötni a szemem? Mi szükség van erre? Tiszta hülyeség ez az egész, lehet, hogy nem is kéne lemenni? Áhh, de akkor Do megharagudna. És fölöslegesen dolgoztunk volna ennyit. Te jó ég én magamban beszélek. Gratulálok Amanda, már megint meghülyültél. Na, mindegy lemegyünk aztán lesz, ami lesz. Maximum a kórházban kötök ki, amilyen mázlim van. De ekkor tévedtem. Mikor a kendőt a szememre kötötték két oldalról belém karoltak, és úgy mentünk le a lépcsőn. Ekkor hallottam, hogy Bobby elkezdi játszani azt a dalt, amiről mesélt, hogy a klipjét most fogja készíteni. Ez már mosolyt csalt az arcomra. Jó, hogy ennyire szeretnek, és, hogy törődnek velem. Mi lenne velem nélkülük? Levették a kendőmet, és megláttam a barátaimat. Egyik oldalamon Do, másikon pedig Jay fogott közre. Olyan aranyosak voltak. A plafonra pedig fel volt tűzve egy „RÁNK MINDIG SZÁMÍTHATSZ” felirat. Annyira rendesek voltak. És közben azt kiáltották, hogy meglepetés. Ez hihetetlen. Letaglózva álltam ott, és csak néztem.
-Nagyon köszönöm, nagyon rendesek vagytok.-és már könnyeimmel küszködtem. Jacket megcsókoltam köszönetképp. A srácok tovább játszottak. Majd hifiről ment a zene, hogy mindenki le tudjon ülni, beszélgetni, de ekkor már előkerült az alkohol is. Úgy gondoltam, most nem ütöm úgy ki magam, mint a múltkor, ezért körülbelül csak feleannyit ittam, de így is jó volt a hangulat. Folytattuk a beszélgetésünket a nyári terveinkről, és az életünkről. Mivel nem mindenki ismerte a másikat egy kicsit ismerkedős este volt ez az egész hiába az utolsó előtti. Jézus, hogy eltelt ez a hét. Körülbelül hajnali 3-kor mindenki felment a szobájába, mivel az utolsó napot nem józanodással akartuk tölteni. Most ebben a pillanatban boldog voltam. És csak ez számított nekem.

by. Ditta

2011. június 22., szerda

Sziasztok!

Mint már említettem a chatben is, 3-an jelentkeztek, hogy társuli szeretnének. Az egyik csajszit, Ditta. Szóval vele már elég jól összeismerkedtem és nagyon színpi.  Ő írta meg nektek a 10. fejezetet - lehet igazságtalanság a másik kettő ember ellen, de bocsi-, ez így jött ki.  - Legkésőbb szombaton felkerül -
Kettő ember van benne a csapatban - akik csatlakoznak hozzám -. És ezért ő esz az egyik, aki csatlakozik hozzám.
Ilonától kaptam egy fantasztikus novellát és csak hüledezem. Szóval kellesz te is nekem :D. -Blogra is felteszem, ha megengedi.-
Sajnálatos módon Juci esett ki, sajnálom. Neked van egy működő történeted és ez van. Nem tudom mivel magyarázni,de így döntöttem. Bocsi, ha megbántottalak.

Bocsi, hogy ilyen össze vissza, de nagyon fáradt vagyok :D.

Szeretném, ha a két lány mondana magáról pár dolgot - persze csak ha szeretné- és hamarosan társszerkeztőként csatolom a bloghoz őket ;).

2011. június 18., szombat

Merész ember keresttetik / TÁRSÍRÓT KERESEK

Sziasztok!
Mint látjátok pár perce felkerült  az újabb fejezet, nagy nehezen, de megszületett. És utálom magam, hogy ennyi ideig tartott, hiszen én is olvasok blogokat és néha meg tudnék pukkadni, hogy miért nincs már friss, olvasni akarok!:D
Szóval most egy merész embert keresek, aki beszállna mellém írni ezt a történetet. 
Miért szeretnék társulni?
-Megvan a terv a fejembe jó sok fejezetre előre, de kellenek hozzá öltetek.
-Hátha tudnánk sűrűbben frisselni és az a célom, hogy nyár végéig rittyentsünk ebből egy kész, hiper-szuper történetet.
-Változatosság :D.

Valószínű nem lesz sok ember, aki jelentkezni fog, sőt örülök, ha egy lesz :D. /Több jelentkező sem probléma, sőőt!/
Vannak alap terveim, de ha beszál valaki akkor közösen döntünk mindenről. Szóval simán változhat a terveimhez képest. :)

Körülbelül 30 fejezetesre tervezem a törit (ez lehet 28 és 35 is).

Remélem valakinek felkeltettem az érdeklődését.

Elérhetőségek:
Facebook - nyugodtan jelöljetek ismerősnek, ha nem is érdekel az dolog akkor is. Szeretnék ismerkedni :D-
Mail - ez a személyes, ezt többször megnézem -

9. fejezet - Újabb problémák

Sziasztok! Sajnálom, hogy úgy eltűntem, de most nyáron próbálom összekapni magam. Meghoztam hát a fejezetet, remélem még maradt itt valaki olvasni. :) Szép nyarat, jó olvasást :D.

9. fejezet - Újabb problémák
Egész délután ki sem merészkedtem a szobából, csak az ágyon feküdtem Jackson egyik ingét öleltem magamhoz és gondolkodtam. Lehet, hogy igaza van Robnak, de olyan megérzésem volt, hogy Jackson nem olyan, és komolyan gondolja. Igaz, avval is tisztában voltam, hogy nem nagyon tudnánk találkozni. De mikor elképzeltem, hogy holnaptól nem érhetek Jacksonhoz úgy, ahogy ma tettem, vagy nem csókolhatom meg abban a pillanatban, amelyikben szeretném borzalmasnak tűnt. Sosem voltam ilyen, sosem hittem a szerelemben, vagy akár a férfiakban. Amilyen apám van, a férfiakról alkotott képem, mindig a béka segge alatt járt. De mégis majdnem csak pasi haverjaim vannak. A sors fintora lenne?
Nem tudtam mennyi idő telhetett el, de a többiek kezdtek halkulni kint. Csak a plafont bámultam és gondolkoztam. Hiányoltam Jacksont, hogy nem jött fel utánam, de a szívem mélyén tudtam, hogy gondolkodnom kell. Talán ő is így gondolta?
Már teljes csönd uralkodott a házban, de Jack, még mindig sehol sem volt. Felkaptam Jackson ingét, amit már órák óta szagolgattam és kikászálódtam az ágyból. A hirtelen mozdulattól egy percre elsötétült körülöttem a világ, de figyelem nélkül hagytam és az irányt a lépcső felé vettem. Lassan, minél halkabban próbáltam lemenni a lépcsőn, bár néha ropogott egyet-egyet.
Mindenhol sötét volt, de egy pici fény beszűrődött a függönyön keresztül és pont megvilágította az én Rathbona srácom arcát. Aranyos volt alvás közben, akár egy kisfiú. A kanapé mellé osontam és pár percig csak bámultam őt.
-Amanda? – kérdezte egyszer csak rekedt, álmos hangon.
-Szia – mosolyogtam rá.
-Minden rendben? – kérdezte, miközben a kezem után nyúlt. – Szakítani fogsz? – kérdezte félve.
-Mi van? Miért szakítanák veled? – néztem rá ijedten. – Vagy te ezt akarod?
-Dehogy is. Csak, hogy Rob elmondta – mondta miközben arcomat fürkészte.
-Azért mert előttem, nem tudom hány csajjal lefeküdtél? Vagy, hogy híres vagy és nem lenne időd rám? – kérdeztem arcát bámulva.
-Aha – mondta kétségbeesve.
-Nem érdekel – suttogtam majd lassan megcsókoltam.
-Mi? – kérdezte a csók után.
-Majd meglátjuk, egész életemben lovagoltam a dolgokon, hogy mi hogy lesz. Most szeretnék a pillanatnak élni. Próbáljuk meg, okés? Meglátjuk mi lesz. Lehet, két nap múlva már megunsz, és akkor nem kell azon idegeskedni mi lesz majd – mondtam, miközben a pólója szélét piszkáltam.
-Már most tudom, hogy nem foglak megunni – mondta és magára húzott. – Tetszel nekem cica – mondta miközben egy puszit nyomott a hajamba.
-Cica? – néztem fel rá nevetve.
-Baj? – mondta, pajkos mosollyal.
-Te bárhogy hívhatsz, csak nyávognom ne kelljen – suttogtam a fülébe kacéran.
Pár percig még beszélgettünk, majd csak öleltük egymást.

~*~

-Nézd meg milyen édesek – halottam meg egy halk hangot.
-Igen, szerintem illenek egymáshoz – szállt be egy másik hang is.
-Az nem kifejezés – mondta az első hang.
-Skacok mi lenne, ha nem dumálnátok, ki minket miközben itt vagyunk – halottam meg Jackson hangját.
-Jó, bocsi – nevetett fel Do, azonosítottam be az egyetlen női hangot.
-Kell valami a boltból? – kérdezte Boby.
-Nem tegnap voltak Samék bevásárolni? – kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-De –nevetett Boby.
-Csak elfelejtettünk valamit hozzni – mondta morcosan Sam.
-Mit? – kérdeztem értetlenül, már nyitott szemmel.
Miközben Do jelentőségteljesen rám nézett.
-Jah, vágom – mosolyogtam.
-Nektek nem kell? –kérdezte Do.
Értetlenül néztem rá. Nekünk? Max nekem, de Jacksonnak minek tampon?
-Azt hiszem mégse értem – másztam le végre Jacksonról. – Te érted? – tátogtam Jacksonnak.
-Nekünk nem kell – mondta Dora nézve.
-Oké, akkor pusszantás édeseim. Nemsokára jövünk, a többiek még alszanak – mondta Do, egy puszit dobott a levegőbe, majd Bobyval karöltve kisétáltak az ajtón.
-Az gáz, hogy én még mindig nem vágom? – néztem Jacksonra.
-Igyunk egy kávét - nevetett Jack.
-Na skacok, én visszadőlök még csak egy kis vízért jöttem – mondta Sam és már baktatott is fel a lépcsőn.
-Kávé – pattantam fel. Jackson csak nevetett rajtam, míg elvánszorogtam a konyháig. Reggeli, álmos tempóban feltettem a kávét és még főt le elhatároztam meglepem a többieket egy finom reggelivel.

Pár perc múlva már két feketével a kezemben és Jackson kíséretében kiültünk a teraszra.
-Tessék – nyomtam a kezébe a kávét egy puszi kíséretében.
-Köszönöm – mosolygott és az ölébe húzott. –Cigit? – kérdezte.
-Nem kérek, köszi – mosolyogtam rá.
-Én azért.. – kérdezte, de belevágtam.
-Persze, nem zavar – mosolyogtam és kicsit lejjebb ültem, hogy nyugodtan tudjon cigizni.
Néma csendben ültünk és bámultunk kifelé a fejünkből.
-Jack! – néztem rá hirtelen. – Kaphatok a cigidből? – mosolyogtam kacéran.
-Amanda, megijesztettél – kuncogott és már a kezembe is nyomta.
-Köszi – mosolyogtam rá.

~*~

Fél óra múlva már a konyhában sürögtem forogtam. Csak a mosogatásra egy órát tippeltem, hiszen tegnap senki sem mosogatott el. Kíváncsi lennék, a fiúk mit csinálnak a házban, ha nincs itt két lány.

Nem tippeltem rosszul a mosogatás tényleg egy óra volt, gyorsan csináltam pirítóst, sült tojást, tükörtojást és vágtam fel paradicsomot, paprikát valamint uborkát. Főztem kávét és teát. Jackson közben visszaaludt a nappaliba. Mikor már nagyjából mindennel készen voltam a többiek is kezdtek szivárogni, Bobbyék visszaértek a boltból, amit még mindig nem értettem miért mentek. Tomék pedig kómás fejjel levánszorogtak a lépcsőről. Pedig már fél tizenegy volt, hát hiába ez ilyen hétalvó társaság lehet. Lassan mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, csak Rob hiányzott, de senki nem mondott semmit. Lassan enni kezdtünk, mindenki egekig dicsére a főztem, de szerintem csak nagyon éhes voltak.

-Milyen tervek vannak még a nyárra? – kérdezte Sam úgy mindenkitől.
-Egész nyáron lazulni fogok – sikkantott fel Do. – Szeptembertől úgyis könyvek felett kell majd görnyednem, addig ki kell élnem magam – nevetett fel. Doban, olyan szintű energia volt, hogy majdnem csak éreztem, hogy pattog.
-Csak szeptembertől kapd össze magad – nevetett Sam, de komolyság is csendült a hangjában.
-Csak féltékeny vagy, egyszer élünk Samy – kuncogott szórakozottan Do.
-Tom? Pár kisebb koncerten kívül – kérdezte Sam. Szóval a banda összeáll a nyárra, pár koncert erejére ezt már említette Boby is.
-Tomy velem lazul- nevetett barátnőm és egy csókot nyomott Tom szájára. Elég komolyak a szándékaik – csodálkoztam el rajta-, hiszen egyikük sem olyannak tűnik.
-Egy papucs lett belőled – kuncogott Boby. – Mit ki nem hoznak belőled a nők, barátom – veregette hátba az Tomot Bobby. Meg kell, mondjam elég vicces helyzet volt.
-Nem vagyok papucs – horkantott fel Tom, pedig szerintem is nagyon az volt.
-Boby te mit tervezel? – kérdeztem kíváncsian. Hiszen azért elég közel álltunk egymáshoz.
-Akarok készíteni egy klippet, annak a dolgait egyengetem – mosolygott rám. Hupsz erről már tényleg mesélt.
-Bocsi, elfelejtettem – mosolyogtam rá bocsánatkérően. Csak megrázta a fejét. – Imádom azt a számot, imádom, ahogy énekelsz – fogtam meg a kezét. – Sikeres klip lesz – kacsintottam.
-Köszi Hugi, de nem olyan nagy cucc – rántotta meg a vállát.
-Hülye – nevettem rajta majd megöleltem.
-És te? – kérdezett vissza csak, hogy ne rajta legyen a világ szeme. - Vagyis a mi figyelmünk. -
-Szokásos, meló, család és talán egy pici pihi – mosolyogtam gondterhelten.
-Jackson? – kérdezte Sam barátságosan. És erre a válaszra voltam a legkíváncsibb, de az a fránya telefonom hangos zenélésbe kezdett az emeleten.
-Én is kíváncsi vagyok a válaszra! – sikkantottam fel miközben kerestem a telefonom a nappaliba.
Többiek csak nevettek szórakozottságomon.

Már akkor rossz érzésem támadt mikor megláttam Candy nevét villogni a kijelzőn. Csak ne legyen semmi gond a bárban. Bizonyára, csak érdekli, mi van velem.– Reménykedtem a legjobbakban. –
-Szia bébi – szólt bele a telefonba fáradt hangon.
-Hello Candy, mi a helyzet? – kérdeztem idegesen miközben a nappaliba sétálgattam fel alá.
-Ne is mond, mindenki meghülyült mióta leléptél. Az egyik csaj felmondott munka közben, ketten voltunk nagy hajszában ő meg lelépett. Gondolj bele, apja faszát! – mondta idegesen Candy.
-Úristen, és jól vagy? Be kell mennem ugye?! – kérdeztem félve.
-Jól vagyok, erős fából faragtak – nevetett. – Dehogy kell, ha megdöglök is egy hétig nyaralsz – kuncogott.
-Candy, igazán nincs rá szükség – mentegetőztem. – Haza megyek, ha kell – hadartam gyorsan.
-Nem, és kész – kuncogott.
-Most kivel vagy egy műszakba? – kérdeztem miközben még mindig körbe-körbe sétálgattam.
-Még nem ott járunk, volt egy kis banzály egyik nap. Bekaptunk egy ellenőrzést, hülye picsa ellenőrnek is akkor kellett odatolnia a seggét - mondta idegesen, majd mintha kifújta volna a cigi füstöt.
-És? Mi lett? – mond már.
-Tele voltunk kiskorúval és rengeteg droggal – mondta nevetve. - Szerinted? Becibáltak a rendőrségre egy éjszakát bent voltunk, pedig most én mit tehetek róla? – folytatta idegesen.
-Ezt mindet ennyi nap alatt? Most mi lesz a bárral? – kérdeztem idegesen.
-Szerintem lőttek neki, de semmit nem tudunk – motyogta.
-Kurva életbe – suttogtam idegesen.
-Nyugi találunk valahol munkát, azt is eltudom képzelni, hogy más néven kinyitja a főnök. Van pénze, és a pénz nagyúr – mondta újabb pöfékelés közben.
-De jól vagy? Minden okés? – kérdeztem miközben konyha felé néztem a többiek vidáman falatoztak.
-Hát, igazából azért hívtalak… - mondta húzottan.
-Mi a gond? – kérdeztem ismét.
-Kilakoltattak – suttogta idegesen.
-Mert? – kérdeztem vissza, ennek a csajnak is akkora mákja van az életben, mint nekem.
-Nem kaptam fizetést és már két hónappal lógtam, valamint a szomszéd nénike szerint prosti vagyok és rontja a ház hírnevét – nevetett fel.
-Azt a mindenit – reagáltam hüledezve. – Menny hozzánk, nagyival már találkoztatok. Ott van az unokaöcsém, Paul is. Érezd magad otthon, a szobámat nyugodtan foglald el – hadartam össze vissza.
-Biztos nem gond? Bocsi, hogy felhívtalak, csak a cuccaimmal kint ülök és, ahogy Londont ismerem mindjárt szakadni fog – mondta szomorúan.
-Candy, erős fából faragtad kapd össze magad. Megoldjuk együtt, három nap múlva úgyis haza megyek, és kitalálunk valamit jó?! – próbáltam lelket önteni összetört barátnőmbe és reméltem sikerrel járok.
-Imádlak, köszönök mindent – suttogta elérzékenyülten.
-Én is, összekapod magad. Három napig csak pihi, aztán belevetjük magunk a tervezgetésbe.
-Okés, köszi mindent. De a mamád, nem fog kirakni? – kérdezte félve.
-Dehogy fog – kuncogtam. - De figyelj rá és Paulra is. Elég érdekes párost alkotnak ők ketten – nevettem.
-Most féljek?! – kuncogott.
-Nem,most fogj egy taxit és menny hozzánk. Majd még beszélünk - mondtam ismét biztatóan.
-Okés, összekapom magam és összehaverkodok a nagyival – kuncogott. – Puszi, köszönök mindent. Egy angyal vagy.
-Nincs mit, vigyázz magadra. Puszi – mondtam végül, majd letettem.

-Minden oké? – hallottam meg Jackson hangját mögülem.
-Jah – suttogtam.
-Miért sírsz? – kérdezte miközben magához ölelt.
-Semmi – ráztam meg a fejem, miközben mellkasába nyomtam az arcom.
-Rossz hírt kaptál - nem tudom, hogy kérdezte, vagy mondta, de beletrafált.
-Azt hiszem munkanélküli vagyok – szipogtam.
-Sss, ne sírj. Kitalálunk valamit – mondta miközben a hátamat simogatta. – Együtt megoldjuk – suttogta fülembe.

Boby száma, amiből készül klipet csinálni :D

2011. április 30., szombat

Everybody megjöttem :D

Sziasztok olvasókáim! Most nem feltétlenül a sztoriról írok, szóval ha nem akarod ne olvasd tovább. ;)
Eddig nagyon érdekelt az olvasók véleménye, vagy hogy is mondjam, a teljesítés, hogy megfeleljek. És mostanság az élet más részén is észrevettem, hogy ez nem mindig jó. És úgy gondolom az írás, nem megfelelésből megy... Szóval kissé önzőn - kijelentem, de lehet magam ellen beszélek - nem annyira érdekel a véleményetek, nem, nem ez a jó szó rá. Pontosabban nem halok bele és már nem nézem meg napi 5x, hogy érkezett-e új komi - aki nem értené előtte volt már másik történetem, több, mint 200 "wordoldalt" írtam már :) - itt is ennél a törinél is ezt csináltam, persze nagyon örülök még mindig a komiknak, mi több néha ez dobja fel a napom. De  nem függők már tőle, szeretnék 100%-osan az magam örömére, kiélésére írni. Szóval, hogy összegezzem ennek az egész hablatynak az értelmét, nem ígérek semmit. Nem ígérek heti frisst, nem ígérek befejezést a történetnek egyszerűen csak ha van kedvem, időm, energiám írok. Remélem mindenki megérti, hiszen rengetegen írtok is meg minden..:) Nagyon köszönöm a 33 rendszeres olvasót, köszönöm a komikat és ne nehezteljetek rám. És talán ezt a dolgot ajánlom minden író palánta társamnak is, MAGATOKÉRT ÍRJATOK, akkor születik a legjobb munka.

ui.: a kép 100 Monkeys- es :)

2011. április 24., vasárnap

8. fejezet - Csak egy hétig

Sziasztok! Igen, végre meghoztam a várva várt frisst. Pár komiban reménykedem, az előzőket is nagyon köszönöm. Boldog Nyuszit mindenkinek! Jó olvasás :)
8. fejezet - Csak egy hétig
Pár percig Rob után bámultam és rohadtul felidegesített. Próbálok túllépni a problémáimon, szeretni valakit vagy nem is. De oh, bakker.
Kérdőn Bobbyra néztem, aki csak megvonta a vállát, tudott valamit.
-Mit tudsz? – kérdeztem idegesen, miközben közelebb csusszantam hozzá, persze Jackson kezét nem engedtem el.
-Semmit –motyogja, miközben mindenfele nézett.
-Persze, nekem meg tollas a hátam – idegesen rámeresztem a szemeimet.
-Amanda, ne nézz így rám! – emelte fel védekezően a kezét.
-Meséljt! – néztem rá még mérgesebben.
-Nem tudok semmit – mondta, miközben felállt a kanapéról.
-Bobby. Nem tudsz hazudni, főleg nem nekem – néztem rá felhúzott szemöldökkel. – Elárulnád végre mi a fasz baja van? – kelek ki magamból. Atyám, ez nem én vagyok. A másnaposság vagy az ideg dolgozik bennem?
-Ssss – lépett mögém Jack, és átölelte a derekam. – Nyugi – mosolygott rám.
-Nem, nem és nem. Ne nézz így rám – mosolyogtam vissza rá. – Tudni akarom mi van – nézek ismét Bobbyra.
-Kérdezd meg Robot – válaszolt kissé ijedten.
-Mingyárt jövök – mosolyogtam Jacksonra és már fel is pattantam.
-Ne menj. Biztos csak valami csaj – próbált maradásra bírni Jack. Pár pillanatig az arcát vizsgálva gondolkodtam. Tudott valamit ő is.
-Te is tudod, hogy mi a baja? – kérdeztem idegesen, már majdnem csak kiabálva.
-Amanda, mi a fasz van?! – kérdezte tőlem idegesen Do. – Kurva másnapos vagyok, te meg itt sikongatsz – mondta idegesen.
-Semmi! – vágtam rá mérgesen. – Mi fasz lenne? – néztem rá hülyén. – Szóval, te is tudod mi van Robbal? – kérdeztem újra Jacksont.
-Sejtem – motyogja, miközben egy puszit nyom a tenyerembe.
-Fasza – idegesen beletúrtam a hajamba.
Igazából ez az egész megint az én hibám, én akarok mindig minden körülmények között mindenkinek megfelelni. Ha boldog vagyok Jacksonnal, mit érdekel engem Rob fura - és rettentő idegesítő – viselkedése? Tojnom kéne rá magasról, de nem én nem. Felkapom a cukrot, ha valakinek nem felel meg a viselkedésem, mindig ilyen voltam. És most kifejezetten utáltam. Annyira szeretnék nem törődni ezekkel a dolgokkal, de ez van. Ilyennek születtem, ezt dobta a gép.
Még utoljára rámosolyogtam Jacksonra, majd a konyha felé vettem az irányt. Először gyorsan, majd egyre lassabban. Az ajtóban tétováztam egy sort, nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Egyáltalán mi baja lehet Robnak? Eddig olyan jól megvoltunk, főleg mikor még beszélgettünk, tartottuk a kapcsolatot több száz kilométerre is. Mi történt? Mi lett vele? Mi lett velünk?
-Szia – motyogtam és felültem az egyik bárszékre.
-Hello – motyogta miközben felkapja a kávéját és készült kimenni a konyhából.
-Rob, beszélgessünk – mosolyogtam rá, annyira kedvesen amennyire csak tudtam.
-Nincs miről beszélnünk – motyogta és már majdnem kint van az ajtón, mikor az utolsó pillanatban elé ugrom.
-Rob!- néztem rá felvont szemöldökkel.
-Mivan? Nem szórakoztat el elégé Jackson? – kérdezte végre az arcomba nézve, és csak most láttam rajta mennyire szarul fest. A pillanatnyi meglepődés után, rögtön kapcsol az agyam.
-Féltékeny vagy? – kérdeztem egy fokkal vékonyabb hangon.
-Féltékeny? – kérdezte vissza miközben gúnyosan felnevet.
-Rob! Mond már, nagyon nem értem mi van – néztem rá értetlenül, még mindig aránylag nyugodtságot színlelve. Pedig ölni tudnék…
-Nincs semmi Amanda – mondta tárgyilagosan majd ellépet mellőlem és kiment a konyhából.
-Kurva életbe – suttogtam idegesen és belerúgtam az ajtóba. Mindig van valami hülyeség, és most már a lábam is fáj. Gratulálok Amanda. Pár pillanatig ültem a hideg kövön mikor Jackson és Bobby léptek be az ajtón.
-Minden oké?! – kérdezték félve és leguggoltak mellém.
-Miért van az, hogy sosem jön össze semmi?! – néztem fel Bobbyra. Hiszen Jackson nem sok mindent tud eddigi „szerencsés” életemről.
-Megverjem?! – kérdezte Bob, miközben közelebb húzott magához és szorosan megölelt.
-Dehogyis – mondtam gyorsan. – Én akarom – vigyorogtam gonosza,mire mindketten hangos kacagásba kezdtek, de én nem. Komolyan meg tudnám kicsit ütlegelni Robot, néha annyira hülye.


Pár perc múlva felvetette Bob hogy mi lenne, ha birtokunkba vennénk a medencét és annak területét. Do és Tom a nappaliban aludtak még, Rob a szobájában volt, Samék pedig még nem értek vissza, szóval Jackkel és Bobbal karöltve elfoglaltunk egy-egy napozóágyat és elterültünk rajta.
Arra eszméltem fel, hogy puha mégis férfias ujj simít végig az arcomon. Lassan felnyitottam a szemem és Jackson mosolygós arcával találtam szembe magam. Rettentő helyes volt.
Vágy öntötte el a testem, miszerint minél hamarabb ajkaihoz kell érintenem a sajátom. És hülye lettem volna nemet mondani magamnak. Egy lágy csókot váltottunk, amit kacér mosollyal díjazott Jack.
-Szobára – hallottam meg mellettem lévő napágyból Bob hangját.
-Hey – kuncogtam mosolyogva barátom felé nézve.
-Végre felébredtél – kuncogott a medencéből Do.
-Hát pont te mondod?! – kuncogtam mosolyogva, miközben átültem Jack ölébe.
-Negyed óra múlva kaja – mosolygott ránk barátságosan Sam a grillező mellől, miközben végig törölt izzadt homlokán.
-Na gyere asszonykám – hallottam meg Tom hangját. A medence mellett állt és kezét Donak nyújtotta.
-Köszönöm – mosolygott rá édesen barátnőm, de már tudtam, hogy készül valamire. A következő pillanatban, Tom hatalmas csattanásal landolt a medencében, és a kicsobbanó víz minket is jól eltalált.
-Komolyan, mint a rosszcsont gyerekek – halottam meg Sam morgolódását, miközben megfogtam Jack kezét és a szobánk felé húztam.
-Vegyetek fel fürdőruhát! – kiáltott még utánunk Do.
Némán felsétáltunk a lépcsőn Jackkal, néha arcára néztem,de ő nagyon el volt gondolkodva. Mikor becsuktam a szobánk ajtaját mellé léptem és megöleltem.
-Mi a baj? – suttogtam miközben arcát vizsgáltam.
-Semmi, csak olyan fura. Úgy érzem, mintha évek óta ismernélek, pedig nem tudok rólad semmit – mondta halkan, majd a homlokomra adott egy puszit.
-Én is így vagyok – mosolyogtam rá. – Na, de öltözzünk – csaptam össze a tenyereimet. Ne akartam ilyen fontos dolgokról beszélni, hiszen ez a kapcsolat, úgyis addig tart még itt vagyunk. Utána vége. Ő egy sztár, aki rengeteget utazik, minden csajt megkaphat, mit akarna ő tőlem hosszabbtávon. És én, hogy oldanám meg? Néha még arra sincs időm, hogy leborotváljam a lábam, akkor meg egy kapcsolathoz. Kivitelezhetetlen.
-Szóval fürdőruha – mosolyogtam erőltetetten Jackra, miközben kihúztam a fekete fürdőrucimat a táskámból. – Pár perc és jövök – motyogtam és a fürdő felé vettem az irányt.
-Kár – mosolygott rám perverzen. – Itt is átöltözhetsz – kapta el a kezem és magához rántott, és egy szenvedélyes csókot adott ajkaimra.
-Majd legközelebb – mosolyogtam, most már boldogan az előttem álló félistenre.
-Szavadon foglak – mondta, mikor már becsuktam magam mögött az ajtót. Gyorsan lekapkodtam magamról a gönceimet, kicsit megmosakodtam és felkötöttem a hajam egy cofba.
-Ami, csörög a telefonod – nyitott be Jack.
-Gyere csak, köszi – mosolyogtam rá és kikaptam kezéből a rezgő kütyüt, majd miután egy puszival megháláltam felvettem a telefonom.
-Szia kicsim, mi a helyzet – kérdezte nagyi.
-Áh, semmi különös. Épp nemsokára megyünk ki fürödni – mosolyogtam, miközben Jacksont bámultam, ahogy leveszi a pólóját és kivillan az I’m lost... tetoválása, ami rettentő sexissé teszi a bal csípőcsontját.
-Hahó Ami, itt vagy?! – hallottam meg a nagyi hangját újra.
-Aham – suttogtam. – Mi a helyzet veletek? Paul még megvan? – kérdeztem miközben inkább kimentem a fürdőből és ledőltem az ágyra.
-Meg vagyunk, de most megyek is – hadarta gyorsan. – Vigyázz magadra, szeretlek.
-Szia – mondtam az üres telefonba. Mi lehet otthon? Érdekeljen? Akarok most erre gondolni? Akarom most ezzel elrontani a napom? Nem, döntöttem el magamban.
-Minden okés? – mászott egyszer csak Jackson fölém..
-Minden – mosolyogtam rá és már ajakira csúsztattam az ajkaim és édes táncba kezdtek. A szívem dübörgött a mellkasomban…
-Skacok ideje lenne jönnötök – lépett be Tom. – Váó, megzavartam valamit? – nézett minket kajánul.
-Nem – gördült le rólam Jackson és az ölébe húzott.
– Két perc és megyünk – nézetem jelentőségteljesen Tomra.
-Olyanok vagytok – bosszankodott, miközben bevágta maga után az ajtót.
-Le kell nyugodnom – suttogta Jack miközben arrébb rakott az ölébe és a fürdőbe viharzott.
-Hupsz – motyogtam, mikor megláttam Jackson vágyának ékeskedő tárgyát.
Magamra kaptam egy rövidnacit, hogy mégsem egy szál fürdőruhában sétálgassak, majd az ablakon bámultam kifelé.
-Mehetünk – motyogta Jack lehorgasztott fejjel a fürdő ajtó előtt.
-Okés – mosolyogtam rá és egy csókért mellé léptem, szorosan öleltem magamhoz és beszívtam kellemes férfi illatát.
-Ne haragudj – motyogta nyakamba.
-Dehogy haragszom, sőt örülök neki – kacsintottam rá és már húztam is a kert felé.

Egy órával később
-Nagyon finom volt –mosolyogtam a Samre.
-Megtartunk még – kacsintott rá Do.
-Kösz, rendesek vagytok – nevetett Sam.
Segítettünk összepakolni kicsit Samnek, majd leültünk a medence széléhez Jacksonnal.
-Fürdünk? – kérdezte Do.
-Én biztos nem, meg sem bírok mozdulni – sóhajtott Tom.
-Akkor üvegezzünk! – sikkantott fel Do.
-Üvegezni akarsz? – néztem felvont szemöldökkel barátnőm felé.
-Igen, tudom dedósan hangzik, de jó buli – kacsintott rám.
-Benne vagyok – ült le barátnőm mellé Tom.
-Csak próbáljuk ki, ha nem tetszik abbahagyjuk – nézet rám Do bociszemekkel.
-Oké - motyogtam, majd leültem Tom mellé, mellettem pedig Jackson foglalt helyet.
-Roby és Boby ti is gyertek – nézett az említettekre boci szemmel. – Én kezdem – mosolygott Do, majd megpörgette a Bacardis üveget. És nagy szerencsésként kire fordult az üveg szája?
-Szóval Ami, felelsz vagy mersz? – nézett rám vigyorogva Do.
-Öhm, merek – mosolyogtam rá.
-Akkor, szerelmet kell vallanod Bobynak – mutatott az említettre.
-Oké – fordultam Bob felé vigyorogva, aki felvont tekintettel vizsgált.
-Oh, Boby Long, imádom a hangod, az illatod, a szemed a kockás ingeidet és nem utolsó sorban a hosszú nevedet, ami utal aa – vigyorogtam rá perverzen. – tudod mire – kuncogtam és egy puszit nyomtam meglepett arcára.
-Váó, kezdésnek nem is olyan rossz – kuncogott Do.
-Most te pörgetsz – megfogtam az üveget és egy határozott mozdulattal megpördítettem.
Csak forgott és forgott, majd megállt Robnál. Ekkora pecket.
-Felelsz, vagy mersz? –tettem fel neki a kérdést egy műmosollyal az arcomon.
-Felelek – mondta miközben beleszívott a cigijébe.
-Mikor veszteted el a szüzességed? – vigyorogtam rá, mire kissé meghökkent. Mindenki ránk kapta a tekintetét.
-Tizennégy éves koromban – mondta és már pörgette is az üveget. Miközben én egy apró puszit nyomtam Jack állára.
Ez után vagy fél óráig sem rám, sem Jackra nem fordult az üveg nyaka, aminek nagyon örültem.
És ekkor Tom pörgetése rám irányult.
-Kivel smároltál utoljára, Jackson előtt? – nézett rám mosolyogva Tom.
-Robbal – mutattam a vigyorgó srác felé.
-Mi? – sikkantott fel Do.
-Ez komoly? – nézett rám hitetlenkedve Boby. Miközben Jackson elengedte a derekam.
-Igen, de nem volt komoly. Csak egy apró csók volt fél évvel ezelőtt – mentegetőztem. – Nagyon jól kijöttünk aztán elcsattant egy csók, és nem volt valami nagy szám, szóval barátok maradtunk – hadartam. Pár percig mindenki engem és Robot bámulta, és akkor nálam elpattant a madzag.
-Direkt csináltad ugye? – néztem idegesen Robra. - Elmondanád, végre mi a fasz bajod van? Az egyik legjobb haverom voltál Rob, most meg?! Megértem, hogy nem minden tetszik neked, de mond el, hogy mi van, mert ezen így nem tudok segíteni.
-Rob, tényleg mond meg neki, aztán ő dönt – nézett az említettre idegesen Bob.
-Oké, mennyünk be – ragadta meg a karom.

Már öt perce járkálj Rob a konyhában fel-alá, de egy mukkot sem szólt.
-Kinyögnéd végre?! – néztem rá idegesen.
-Mindjárt – intett le, majd még két kör után megszólalt. – Tudod Amanda én nagyon megkedveltelek, meg minden ilyesmi – mondta a padlót vizsgálva. – és nem neked akarok rosszat – nézett fel a szemembe.
-Oké, de nagyon nem értelek Rob – néztem ár felhúzott szemöldökkel.
-Szóval…. – motyogta.
-Szóval? – löktem oldalba. – Mond már – mosolyogtam rá biztatóan.
-Mit akarsz Jacksontól? – tett fel váratlanul a kérdést, amivel még jobban összekavart.
-Nem tudom Rob, elvagyok vele. Nagyon szimpatikus és tetszik – vontam meg a vállam.
-Ami, te nem ismered őt – nézett rám kétségbeesetten.
-Mire akarsz kilyukadni? – tettem fel kíváncsian a kérdést.
-Jackson nagyon jó haverom, semmi kétség – mondta, miközben a pult szegélyét bámulta.
-Rob, nyögd már ki! – emeltem fel a hangom, mert már megőrített.
-Jackson nem a legjobb választás neked – motyogta olyan halkan, hogy alig értettem.
-Tessék? Miért ki lenne nekem a legjobb választás? Talán te? – ugrottam le a pultról dühömben.
-Nem, nem ezt mondtam – rántotta meg a vállát.
-Rob, ha nem nyögöd ki, esküszöm megütlek – néztem fel mérgesen arcába.
-Jacskon nem neked való – mondta, miközben hátrébb lépett.
-Miért? – néztem rá egyre idegesebben, azt hittem már szétdurran a fejem.
-Jackson egy nőcsábász, minden koncertjén legalább három csajt gerincre vág. Csak arra kellenek neki a lányok, mióta ismerem egy komoly kapcsolatának a gondolata sem volt. Emellett, mikor lenne ideje veled lenni?! Gondolkozz Ami – nézett rám már kedvesebben.
-Rob, ne nézz hülyének. Szerinted én ezt nem tudom? Tisztában vagyok vele, hogy ez a kapcsolat, egy hétig tart. De legalább, addig had érezzem jól magam – mondtam neki és felszaladtam az emeletre.

2011. április 14., csütörtök

LÁJKOLJ, please :)

Sziasztok! Egy nagy szívességet szeretnék kérni csajok!
Egy apró szívességet szeretnék kérni, légyszi lájkoljátok ezt a videót. http://www.facebook.com/video/video.php?v=173842309334426&oid=136413083060907&comments
KÖSZÖNÖM:)
 

2011. április 2., szombat

7. fejezet – Egyszer élünk

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hoztam frisset, de elég örült heteim vannak mostanság. És még lesznek is.
Köszönöm a komikat, a pipálgatásokat, mag hogy olvastok. Puszii, Dorothée
7. fejezet – Egyszer élünk
-Hányadik kör is ez? – kérdezte vigyorogva Do, miközben Tom ölében ülve húzta le a sokadik pohár alkoholt. Jó kérdés volt, de szerintem ezt már senki nem tudta.
-Ki jön táncolni? – néztem jelentőségteljesen Dora, aki úgy tűnt Tom szájában érdekes dolgot talált, mert nagyon el volt vele. – Oh, kapjátok be – suttogtam és már majdnem visszaültem, mikor Jackson felpattant.
-Gyere – fogta meg a kezem. Olyan selymes volt a bőre és olyan „lábremegtető” a mosolya. Elolvadtam. Amilyen gyorsan csak lehetett felpattantam és léptem hozzá közelebb. A táncosok közepére mentünk és elkezdtük ropni. Először lightosan, majd egyre jobban belemelegedtünk, a csípőmet szorosan tartotta és velem együtt mozgott. Már-már egy előjátéknak is beillett volna a jelenet, és ki kell jelentenem frenetikus volt. Kezei alatt libabőrös lette a bőröm és ez egész testem remegett, sosem éreztem még ilyet egyik fiúmnál sem. És volt egy sejtésem, hogy nem is fogok. Jackson tudsz valamit. Könyveltem le magamba miközben végig simítottam a mellkasán, és éreztem, hogy megremegett a kezeim között. Szóval nem csak ő vált ki belőlem ilyen dolgokat?
Pár perc múlva már teljesen káó voltam, folyt a homlokomról a víz és valami friss nedűre szomjaztam.
-Gyere, igyunk egy koktélt – mosolygott miközben a pult felé húzott, a kezemet egy pillanatra sem engedte el. Fantasztikus, szavakkal le nem írható érzés volt. A pultos csajszi azt monda, majd kihozza nekünk, szóval az irányt az asztalunk felé vettük. Jackson leült Boby mellé, aki mellett egy számomra ismeretlen leányzó ült. Kicsit gondolkodóba estem, hogy most hova ülök, hiszen már nem volt hely. De az én Jacksonom megoldotta. Gyorsan az ölébe rántott, amit én meglepve ám, de rettentő boldogan fogadtam.
Rob az asztal másik oldalán ült, Jacksont és engem bámult, miközben már szerintem nálam is, sőt még Donál is jobban be volt csiccsentve. Pedig gyerekek az nagy szó.
Nevetgélve beszélgettem hol az ismeretlen szőkeséggel, hol Jackkel flörtöltem, ami már ilyen állapotban is tudtam, hogy józanon meg fogom bánni. De hát egyszer élünk nem?
-Tetszik a hajad – mosolyogtam Jackre. – Olyan jó belemarkolni – suttogtam a fülébe szenvedélyesen.
-Hmm – motyogta és aránylag finoman belemarkolt a fenekembe, miközben szeme a számmal szemezett. Amanda ezt még nagyon meg fogod bánni – mondta egy hang a fejembe. –Leszarom – válaszolt rá egy másik. A srác, akiért odavoltam már a posztereken is, igaz nem oly fanatikusan mint egyesek, de imádtam már évek óta. A stílusát, a haját, a hangját és mindent. Na szóval ő, lassan az ajkaimra hajolt és végig nyalt az alsó ajkamon, amiből rögtön kitört egy nagy sóhaj. Azt a mindenit.
-Khmm fiatalok, azt hiszem lassan menni kéne – halottam meg Sam hangját a háttérben, de nagyon nem akartam. A szavakat külön-külön még felfogtam, de egyben. Semmi értelmet nem nyert hiszen a puha férfiajkak az enyémmel hadakozva küzdöttek a még egyre nagyobb – ha még lehet fokozni – élvezettel. Majd pár pillanat múlva elnyíltak ajkaink és nyelvünk vad táncba kezdett.
-Ami, Jack?! Indulás! – szólt ránk erélyesebben Sam.
Nagyon nehezen sikerült elválnunk egymás csábító ajkaitól és kézen fogva elindultunk „haza”. A kocsiban folytattuk azt, amit elkezdtünk. Rajongók ezreinek mondom, minden képzeletet felülmúl az igazi Rathbone srác.

A taxiban Do és Tom mellé kerültem, először mosolyogva néztem, hogy falják egymás ajkait és már majdnem csak megdugták egymást itt a kocsiban. Inkább elkaptam a fejem és az ablaknak nyomtam, kellemesen hűtötte le felforrósodott bőröm. Az elmúlt pár óra képei lebegtek a szemeim előtt, miközben ajkaimat ízlelgettem, amit az előbb Jackson tett.

Kissé elgondolkodva másztam ki a kocsiból, az alkohol hatása ott lebegett gondoltam felett, de mégis valamilyen szinten józan énem, kezdte vizsgálni a helyzetet. Mit csináltunk? Miért? A többiek beszélgetéséből nem valami sokat fogtam fel, bementem a konyhába és kivettem egy doboz sört. Tudtam, hogy nem nagyon kéne fokoznom már az ittasságomat, de nagyon vágytam rá. Meg most már mindegy nem? Egy sör ide vagy oda…
Mindenki elvonult a maga szobájába, rajtam pedig a gondolataim eluralkodtak. A kezembe vett sörrel és cigivel elvoltam a terasz lépcsőjén. Rettentő fáradt voltam azt tudtam, de mégis minden hülye gondolat előjött belőlem. Olyanokat is, amiket már évek óta sikerült egy eldugott, lakattal védet dobozba rejteni.
Mikor már sejtelmem sem volt róla, hogy mennyi ideje ülök kint és kezdtem fázni, bevonultam a házba. Mindenhol sötétség volt, nagy nehezen sikerült felbotorkálnom a lépcsőn és majdnem beestem az ajtón.
-Hupsz! – suttogtam mikor megláttam Robot az egyik ágyon. – Azt hiszem elvétettem.
Következő ajtóba már biztos voltam, hogy jó helyen vagyok. Lassan nyitottam be, próbáltam nem felkelteni Dot. De, ami elém tárult nem volt kutya. Tom és Do éppen nagyon benne voltak a dologban, vagyis egymásban. -Oh basszus! – suttogtam és gyorsan kisurrantam a szobából.

Pár másodpercig tanácstalanul álldogáltam az ajtó előtt és azon agyaltam, hogy most mit csináljak.
Mikor egy tökéletes hang, amitől mellesleg a szívem gyorsabb ütembe kapcsolt...
-Gyere - mondtam, majd megfogta a kezem és behúzott a szobájába.
-Tom nem akar majd visszajönni? – kérdeztem miközben megálltam az ajtóban.
-A hangok alapján, nem hiszem. Amúgy meg álmos vagy – simított végig az arcomon.
-Most, akkor aludjak veled? – kérdeztem értetlenül.
-Alszok a földön, ha akarod – mosolygott csalódottan.
-Nem, nem dehogy alszol a földön – mentegetőztem rögtön. Pár percig néma csendben álltunk ott és csak bámultuk egymást. – Elmehetek tusolni? – kérdeztem pár pillanat múlva, muszáj volt lenyugodnom, mielőtt megerőszakolom.
-Persze –mosolygott kedvesen.
-Kérhetek egy pólót Jack? – mosolyogtam rá pár pillanat múlva az ajtóból.
-Öhm, persze – motyogta zavartan, majd kivett a táskájából egy szürke pólót és a kezembe nyomta.
-Köszi – mosolyogtam, majd belibbentem a fürdőbe. Rögtön lekaptam magamról a ruhám és beugrottam a zuhany alá, teljesen ellazította feszült testemet a kissé meleg víz. A hajamat is megmostam, meg persze alaposan megfürödtem, hiszen rendesen leizzadtam a sok táncolásban. Jobb tusfürdő híján, Jackkéval kellett beérnem, amit nem is bántam túlzottan. Ismét elvesztettem az időérzékemet, szóval nem tudtam meghatározni mennyi ideje ázok a víz alatt. Komótosan kimásztam, kivettem a szekrényből egy tiszta törölközőt majd alaposan megtörölköztem. Majd felöltöztem a Jacktől kapott pólómba. Isteni illata volt. Még párszor áttöröltem a hajam majd megfésültem és nagy lélegzetvétel után kiléptem a biztonságot nyújtó fürdőből.
Jackson az ágy bal oldalán feküdt, először azt hittem alszik.
-Minden oké? – kérdezte álmos szemekkel.
-Aham, miért? – kérdeztem és bebújtam az ágy másik oldalára.
-Sokáig voltál bent – fordult felém és könyökére támasztotta a fejét.
-Jah, igen. Jó volt kicsit ellazulni – mosolyogtam, miközben gyönyörű arcát csodáltam.

Percekig egymást bámultuk. Majd Jackson is letette a fejét én pedig átfordultam a másik oldalamra és egy „jó éjt” után próbáltam az alvásra és nem a mellettem fekvő pasira gondolni. Vagy fél óra múlva sikerült is elaludnom, hajnalban felébredtem és azt vettem észre, hogy egy meleg kéz simul a derekamra. Pár percig gondolkodnom kellett, hogy mit is keres itt egy kéz és kié. De mikor leesett egy nagy mosoly kíséretében visszaaludtam.

Lüktető fejfájásra ébredtem, kezemet rögtön fejemhez kaptam és próbáltam enyhíteni a fájdalmat.
-Szia – hallottam meg Jack hangját mellettem.
-Hello – suttogtam rekedten. Miközben a mellettem fekvő félmeztelen Jackre siklott a tekintetem. Várjunk csak. Mellettem fekvő? Félmeztelen? Gyorsan végignéztem magamon, rajtam volt póló és bugyi is. Ez szerencsés, de ki tudja, hogy egész éjszaka ruhában történt e…
A nagy elmefutatásaim közben Jackson összevont szemöldökkel vizsgált engem.
-Te emlékszel valamire? – kérdeztem meg félve, mégis reménykedve.
-Semmire. Te? – kérdezte miközben felkönyökölt és közelebb húzódott hozzám.
-A buliban táncoltunk – mosolyodtam el zavartan, miközben szerintem a fejem vörösbe ment át. Hiszen nem mindennapi tánc volt.
-Aham, az még nekem is megvan – mosolygott vissza kajánul.
-Utána filmszakadás… - húztam el a szám, majd fejemhez kaptam, hiszen ismét belenyilallt.
Jackson azzal a lendülettel ugrott ki az ágyból és a táskájához lépett. Nem értettem mégis mi a fene ütött belé, talán eszébe jutott valami?
-Tessék – lépett mellém pár perc múlva két szem pirulával. – Másnaposságra – mosolyodott el. – Gyorsan hozok neked egy pohár vizet – motyogta, de már ott sem volt. Milyen kis aranyos- tűnődtem el.
-Itt is vagyok – lépett be pár perc múlva az ajtón és a kezembe nyomta a poharat is. Gyorsan lenyeltem a pirulákat, hogy minél hamarabb hassanak.
Utána még visszafeküdtem az ágyba, hiszen még nem hat semmi kedvem, és erőm sem lett volna felkelni. Majd Jackson is követett miután felöltözött, hanyagul levágta magát mellém és aggódva vizsgált.
-Ha tudom, hogy ennyire nem bírod a piát, nem kellett volna ennyit innunk – húzta el a száját és végigsimított az arcomon. Nem volt nagydolog ez a simítás, de nekem a szívem kétszer akkora ütembe verdesett tovább, akár egy fogságba eset kismadár.
-Kikérem magamnak, én bírom a piát – mondtam sértettséget színlelve.
-Az jó – kuncogott, miközben még közelebb mozdult hozzám.
Én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve mellkasára tettem a fejem, az egyik kezemet pedig átvetettem a hasán.
-Ugye nem baj? – kérdeztem félve a pólóját piszkálva.
-Dehogy is. Erre vártam mióta megláttalak – suttogta a hajamba, majd egy puszit nyomott rá.

Csak ott feküdtünk egymást ölelve, mint valami szerelmes film két főszereplője. Néha beszélgettünk egy kicsit, de volt mikor csak csöndbe burkolózva Jack simogatta a hátam, én pedig hasára köröket rajzoltam. Ez az idilli helyzet addig tartott, míg nem kezdtek a többiek is életre kelni. Hallottuk, hogy nem csak nekem kezdődött nehezen a reggel, ezt például az bizonyítottam, hogy valaki hangos csörömpöléssel levert valamit a konyhában, vagy Bob káromkodva szidta az ajtót, miután - a hangok alapján – már háromszor belerúgott.

-Lassan fel kéne kelnünk – néztem fel szomorúan Jacksonra, hiába tagadnám, de nagyon nem akartam kikelni a biztonságot jelentő karjai közül.
-Lehet – motyogta. – Kaphatok egy csókot? – kérdezte miközben megállt a keze a derekamon.
-De csak egyet – mosolyogtam rá. Fura helyzet volt, és ha gondolkodtam volna, már kint cigiznék és a gondolataimba merülnék, de nem akartam gondolkodni, csak a pillanatnak élni, mint nagyon régen már. Egy lágy csókot leheltem ajkaira, majd egy puszit nyomtam kissé borostás állára és nehezen, de feltápászkodtam.
-Szerinted átmehetek már Dorináékhoz? – kérdeztem, hiszen nem akartam egy szál pólóban és bugyiban flangálni egész nap.
-Nem is fogsz visszajönni? – konyultak le szomorúan ajkai.
-Miért ne jönnék? Amúgy is szerintem Tom és Do, most nem akarnak velünk aludni, ha egymással csinálhatnak mást is – kuncogtam majd kilibbentem az ajtón. Lassan megközelítettem az eddigi szobánkat.
-Héé, kislány mi rosszban sántikálsz?! – kiáltott fel Tom mellettem. Én pedig majdnem szívinfarktust kaptam.
-A kurva életbe Tom, megijesztettél – kezdtem idegesen, majd kissé kedvesebben hozzátettem.
-Bocs – vigyorgott. – És mi ez a túlöltözöttség? – mosolygott rám kajánul.
-Hát tudod, tegnap este nem tudtam bejönni a szobámba, mivel valakik nagyon jól érezték magukat és egymást – kuncogtam, majd belibbentem az ajtón és a bőröndöm mellé guggoltam.
-Ne is mond, frenetikus volt. Ilyen jót még életemben nem szeretkeztem – mondta és mondta. Komolyan nekem ezt végig kellett hallgatnom. – Nem akarsz szobát cserélni? Te leszel Jacksonnal, én pedig maradok itt – mosolygott rám barátságosan.
-Nekem jó, de kérdezd meg az érintetteket is– mosolyogtam, miközben kihúztam egy szürke szabadidőnadrágot és egy sárga pólót és beszaladtam a fürdőbe.

Fél óra múlva már a nappaliban ültünk egy páran. Vagyis Do, Tom, Bob, Jackson és én. Rob még kiütve aludt, Sam pedig elment vásárolni. Mindenki dőlt a kanapén és csak álmosan pislogott, túl fáradtak voltunk még a beszélgetéshez is. Vagyis csak gondoltam, hiszen Boby barátom mindig meg tud lepni.
-Szóval akkor ti együtt vagytok? – kérdezte a fülembe suttogva, miközben Jacksonra nézett.
-Nem tudom – vontam vállat.
-Biztos jó lesz ez? – kérdezte aggódva. - Nagyon jól néztek ki egymás mellett, csak féltelek – motyogta a fülembe.
-Nem tudom, nem akarok gondolkodni most, csak élni – suttogtam vissza, miközben Jacksont bámultam, aki elmerengve nézett egy pontot maga előtt. Volt ebben a srácban valami, ami megfogott. Nem a hírneve, nem a pénze, nem a kinézete – persze az is rátett egy lapáttal -, de maga a személyisége és a viselkedése megbolondított.
-Lefeküdtetek? – kérdezte tovább Boby.
-Nem… hiszem – motyogtam. Csak nem feküdtünk le, ha meg igen csak emlékeznénk.
-Mi van? –mondta kicsit hangosabban. Mire Jack is ránk kapta a tekintetét és mosolyogva, bár mintha féltékenyen vizsgálta volna, hogy Bob milyen közel van hozzám.
-Nem, biztos, hogy nem. Ezt nem tudnám elfelejteni – suttogtam Bobby fülébe, majd Jack mellé másztam és vállára döntöttem a fejem. Ő erre csak válaszul egy mosolyt küldött felém.

Jó néhány percig ültünk ott, Do Tom mellkasán szundikált, én továbbra is Jacksonhoz bújva feküdtem, Bobby pedig hol mosolyogva, hol érdeklődve vizsgált engem. Mikor Rob álmos és elég másnapos fejjel megjelent mögöttünk. Végignézett komás társaságon és megakadt a szeme rajtam és Jacksonon. Dühösen fújtatott egyet, majd elment a konyha felé. Ennek meg mi baja van?

2011. március 20., vasárnap

6. fejezet - Hullámvasút



Sziasztok, bocsi, hogy csak ilyenkor, de megérkezett a friss. Hulla fáradt vagyok:D
Please, pár komi..:) Köszi az eddigieket is. Imádlak titeket.:)

Azzal a lendülettel, amivel otthagytam Jacksont, rontottam be a házba.
-Gyere Ami, megmutatom a szobánk. Velem leszel együtt okés? – mosolygott rám Do.
-Rendben – próbáltam magamra erőltetni egy műmosolyt.
-Minden okés? – kérdezte meg rögtön, miközben arcomat vizsgálta.
-Igen – mondtam miközben a plafont vizsgáltam, úgy éreztem magam, mint egy tini, akinek a hormonjai miatt minden percben bőgnie kell.
-Gyere – ragadta meg a kezem és felhúzott az emeleten az egyik szobába. – Akarsz róla beszélni? – kérdezte miközben leültünk az ágyra és megszorította a kezem.
-Elég bonyolult dolog és most inkább nem – mondtam, miközben a könnyeimet törölgettem.
-Rendben – mosolygott rám.
Lerúgtam a cipőmet és bebújtam a franciaágyba, magamra húztam a frissen felhúzott ágytakarót.
Tudtam, hogy nagyon szemét voltam, valamint felettébb önző, de nem tudtam mit csinálni teljesen szétvoltam esve. Pár percig feküdtem csukott szemmel, majd be is aludtam.

*
Nem tudom mennyi idő telt el, de Do idegesen hangjára kaptam fel a fejem, ami a fürdőből jött.
-Micsoda? – kérdezte pár perc múlva idegesen. –Menny a fenébe Adam!
Pár pillanat hallgatás után még idegesebben szólalt meg barátnőm.
-Ne kend rám a dolgot – mondta remegő hangon és hatalmas csörömpölés jött a fürdőből.
Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam, pár pillanatra elsötétült a kép, majd szaladtam a fürdő irányába. És szó szerint berontottam.
-Minden oké? – kérdeztem idegesen és szememben a fürdőt kémleltem, ahol a tükör bevolt törve a telefonnal. Vagyis erre gyanakodtam. Az sarokban pedig ott ült Do és hangosan zokogott.
Leültem mellé és megfogtam a kezét. Nem tudtam semmit a fiújáról, nem tudtam mit mondani. Három éve egy barátnőm sem volt, kiestem az ilyen féle rutinból, próbáltam az ő helyzetébe képzelni magam és talán ez volt az egyik legjobb megoldás.

Halk kopogásra kaptam fel a fejem.
-Mingyárt visszajövök – motyogtam és egy puszit nyomtam arcára.
-Oké –suttogta, de nem nézett rám.
Odaszaladtam az ajtóhoz, amiben Rob és Bobby állt.
-Minden okés? Olyan fura hangokat halottunk. Vérzik a kezed! – mondtam ijedten Bobby.
-Most ne gyertek be, kérlek. Hamarosan adok helyzetjelentést, de most nem tudtok segíteni.
-Legalább a kezedet had lássuk el – nézett rám Rob. És láttam a folyosón érdeklő képpel felénk közeledni Jacksont.
-Srácok, most mennyetek el innen – morogtam rájuk, majd bevágtam az orruk előtt az ajtót. Hogy lehetnek ilyen érthetetlenek ezek a férfiak, gondolkoztam miközben visszasiettem újdonsült barátnőmhöz. A kezében egy apró tükör darabot szorított és akkor lefagytam. Lassan a csuklójához emelte, nekem pedig a kockák a fejemben össze visszacsúszkáltak. Nem tudtam mit kéne tennem.
-Do, ne! – üvöltöttem rá.
Üres tekintetét rám emelte és megrökönyödés volt rajta.
-Miért ne? – kérdezte suttogva.
-Azért mert akik szeretnek, azokkal baszol ki - mondtam neki rögtön.
Szemét az enyémbe fúrta és gondolkozott, de nem engedte el az üvegszilánkot.
-Elmesélek neked egy történetet, és ha utána is úgy gondolod meg akarod tenni nyugodtan, de addig tedd le azt – mutattam a kezében lévő üvegszilánkra.
Pár perc múlva letette és kissé megnyugodtam.
A 21.században az emberek apróságokról is képesek kikészülni, pszichológushoz járni meg ilyenek, a háborúk idején az embereknek a fél családja meghalt az házuk romba dőlt és mégis tovább éltek. A mai világban meg… De tértünk a történetre – köszörültem meg a torkom. - Egyszer volt, hol nem volt egy munkájától és a pénz hiányától kikészült apuka, aki jobb dolog hián alkoholba fojtotta bánatát és ezzel egy lavinát elindított. Egy család ment szét gyengesége miatt, de a számunkra legfontosabb momentum, egy feleség készült ki úgy, hogy öngyilkos lett. – Dorina kitágult szemekkel vizsgált engem. – Egy szép napon egy tizenéves tini, akinek az kellett volna a legnagyobb problémájának, hogy az iskola legmelyebb pasija dobta, ahelyett félve lépett be a másoknak családi nyugalmat sugárzó otthonába, pedig nem is gondolta mi várja otthon –itt nyeltem egyet, hiszen a képek előttem lebegtek, ahogy a mindig fiatal és gyönyörű anyám halálsápadtan, kiütve a csempén fekszik. – Az apukája épp egy hetyke nővel volt elfoglalva a kanapén, a lány pedig az anyját kereste, és pár perc után megtalálta a fürdőszoba közepén, félig holtan – suttogtam, egy könnycsepp indult meg az arcomon, amit azon nyomban le is töröltem. – Borzalmas nagy erő kellett, hozzá az anyának, hogy megtegye, de a lányának, akik végigézte a félig halott testet százszor nehezebb. – És, aki miatt szomorú volt anyu, leszarta az egészet – suttogtam Dorina szemébe nézve.
-Ezt akarod? – kérdeztem tőle hisztérikusan, miközben a kezemről lecsöpögött vértócsát bámultam. – Kicseszni azokkal, akik szeretnek? – tettem fel a következő kérdést, már a szemébe nézve. – Ha egy ember is van, aki szeret téged, nem teheted meg – mondtam neki és kisétáltam a szobából.
Kinyitottam az ajtót, ami előtt Rob, Bob valamint Jackson ült.
-Mi történt? – pattant fel legjobb barátom és szorosan megölelt.
-Semmi – mosolyogtam rá. – Hol találok szerintetek seprűt? – kérdeztem meg mosolyogva.
-Elkéne látnia sebed – simított végig a kezemen Jackson, amitől kirázott a hideg. Persze jó értelembe…
-Hozok egy egészségügyi dobozt - száguldott le az emeletről Bob.
-Rob, kérlek te pedig hozz egy partvist és egy lapátot – néztem boci szemekkel az említettre.
-Okés – motyogta, majd egy puszit nyomott a homlokomra és lelépet.
-Mit csináltatok odabent? – kérdezte Jackson, arcomat vizsgálva.
-Öhm, semmit csak egy csajos megbeszélés – hazudtam, amit Jackson csak felvont szemöldökkel vizsgált. Hát lehet nem a legjobb füllentés volt.

**
Az első napunk rettentő gyorsan elment, Do kiborulása után is elég ramaty állapotban volt, amit természetesen nem csodáltam. Gyors kiugrottam a zuhany alól magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy kinyúlt pólót. Bemásztam a halkan horkoló barátnőm mellé, azt hittem pár perc alatt elalszok hiszen nagyon fáradt voltam. De már egy órája forgolódtam, és egyre idegesebb leszek. Végső elhatározásra kikászálódtam az ágyból, a táskámhoz léptem és kihalásztam belőle a cigimet. Amilyen halkan csak tudtam megindultam lefelé a lépcsőn, lehetett hallani pár srác horkolását, amin magamban jót kuncogtam. Valaki azt mondta nekem öt évvel ezelőtt, hogy itt fogok kikötni hat sráccal és egy csajjal egy házban, képen röhögöm. Az tuti.
Már a teraszajtónál jártam, amit kis erőfeszítésnek hála sikerült elhúzni.
-Baszus, legalább papucsot vehettem volna fel – suttogtam magamba.
Megfordultam és majdnem szívin farktust kaptam hiszen Jackson ott ült és engem nézett. Ajkán egy huncut mosoly virított, én pedig rögtön elpirultam, de gáz.
-Bazzd meg a szívinfartust hoztad rám! – néztem rá idegesen.
-Én nem csináltam semmit – emelte fel védekezően a kezeit.
-Nem gondoltam, hogy van még egy hülye, akinek ilyenkor kell cigizni – ültem le mellé.
-Hát, mint látod, van – mosolygott, majd maga elé bámult.
Pár pillanattal később már nekem is ujjaim között volt egy szál füstölő cigi. Hol a mellettem ülő srácot, hol pedig az előttem elterülő medencét néztem.
-Nem tudsz aludni? – kérdezte Jackson újabb öt perc után.
-Nem – ráztam meg a fejem.
Lekapta magáról a pulcsiját, majd rám terítette.
-Nehogy megfázz – mosolygott kedvesen, miközben végig simított az arcomon.
-Köszi – motyogtam zavartan. – Amúgy te, hogy kerülsz ide? – kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben beleszívtam a cigimbe. – Nem mintha zavarnál, csak meglepődtem – rántottam meg a vállam.
-Robbal forgattunk, aztán most pár napig ráérek aztán mondta, hogy jöjjek ide. És itt vagyok – mosolygott, miközben elnyomta a cigijét.
-Nincs más akivel lenned kéne? Barátnő? – néztem fel rá, hiszen ő már felállt.
-Nincs – suttogta, majd bement.
-Mekkore hülye vagy Amanda, miért kérdeztél rá? – kérdeztem magamtól, miközben rácsaptam a tenyeremmel a lépcsőre. – Hülye, nagyon hülye vagy – bíztattam magamat tovább.
Pár perc múlva erőt vettem magamon és felkullogtam az emeletre, most fele annyira sem figyeltem, hogy halk legyek, már nem érdekelt.
Bedőltem az ágyba és újabb egy óra forgolódás után aludtam is.

-Kicsim ébredj – halottam meg egy dallamos hangot.
Álmos ám, de mégis kinyitottam a szemem és Jack feküdt mellettem.
-Jó reggelt Csipkerózsika – mosolygott rám, majd lassan ajkaimra hajolt és gyengéden megcsókolt.
Kezem reflex szerűen kulcsolódott nyakára és ezzel közelebb húztam magamhoz. Másik kezemmel végigsimítottam mellkasán, egészen a derekáig…
-Amanda, hasadra süt a nap – halottam meg Rob hangját, majd a függöny elhúzását. Oh, csak álom lett volna?
-Szia – mosolyogtam rá, de fordultam egyet és már aludtam is volna.
-Na, nem! Húsz perce próbálom keltegetni a kisasszonyt és csak úgy visszaalszik?! – nevetett és már le is húzta rólam a takarót.
-Ne már - mondom morcosan és a lepedőt kezdtem húzogatni, takaró helyett.
Ezt játszottuk vagy negyed órán keresztül, mire kikönyörgött Rob az ágyból.
-Tíz perc és összeszedem magam – ordítottam ki a fürdőből.
-Öt – szólt vissza Rob. – Már nagyon éhes vagyok, de én megyek is. Siess, mert nem hagyunk neked – nevetett és gondolom kiment.
Villámsebességgel letusoltam, fogat mostam, felöltöztem és már battyogtam is le a lépcsőn. Ez egész házat betöltötte a rántotta és a friss kávé illata. Eddig nem is voltam éhes, de önkétlenül megmordult a gyomrom.
-Jó reggelt Csipkerózsika – mosolyogtam rám az asztaltól a srácok.
-Reggelt – motyogtam mosolyogva és leültem az egyetlen szabad helyre Jackson és Tom között.
Mindenki fel volt töltődve, kivéve én és Jackson. A mellettem ülő Tom és Do páros keltette fel a figyelmem, semmi különös nem volt rajtuk csak, ahogy egymásra néztek. Megütközve bámultam őket, nem mintha bármi bajom lenne, ha összejönnek, csak hát barátnőm tegnapi viselkedése és nem gondoltam volna, hogy ők valaha. Oké, ne szaladjunk előre.
-Úgy néztek ki Jackkal, mintha egész éjszaka nem aludtatok volna – nézett rám felvont szemöldökkel Boby, majd vissza a mellettem ülő srácra.
Kissé elpirultam, de jó Isten tudja miért, hiszen csak cigiztünk. Bár a reggeli álmom…Miért csak álom volt?! Oké, Amanda most állítsd le magad!
-Furán viselkedtek – nézett ránk Rob, de ő inkább Jacket vizsgálta.
-Do, isteni lett a kaja – mosolyogtam rá terelés képen.
-Oh, ja igen. Köszi – nézett rám zavartan.
Mindenki elkezdett beszélgetni a közelében ülőkkel, de én csak néztem ki a fejemből. Tomnak jobb dolga is volt, mint velem beszélni. Jackson, meg Jackson. Úristen tegnap, hogy megbántottam.
-Jack? – suttogtam halkan, mire rögtön felém kapta a tekintetét, ő is csak a gondolatival lehetett elfoglalva. – Bocs a tegnapi miatt, nem akartalak megbántani.
-Semmi gond – dobod meg egy mosollyal. – Én voltam bunkó, hogy leléptem – motyogta.
-Egyezzünk meg egy döntetlenben, oké? – mosolyogtam rá.
-Aham – mosolygott vissza. A lélegzetem elakadt, a szívem pedig kalimpált ezerrel, éreztem, hogy elvörösödöm, pedig csak egy egyszerű mosoly volt. Egyszerű mosoly…
-Valaki kér kávét? – pattantam fel hirtelen, muszáj volt egy picit kimenekülnöm.
Mindenki elég érdekesen nézett rám, jobb lett volna csendben kiosonni?
Majd leesett, hiszen mindenki előtt ott volt a kávé. Baszki, ez ciki.
-Oké, bocsi még alszom – nevettem zavartan majd gyors léptekkel megindultam a konyha felé.
Mivel az összes lefőzött kávé elfogyott kénytelen voltam új kört elindítani. Hülye tánclépéseket csináltam, miközben vártam a kávét, gyerekes beidegződés.
Végre lefőtt a feketém és már bögre után kutattam, már a harmadik szekrényt kinyitottam, mikor megláttam mögöttem állni a mosolygó Jacksont. Istenem add, hogy csak most jött be.
-Kaphatok én is? – kérdezte vigyorogva. Tudtam, tudtam.
-Mióta vagy itt? – kérdeztem ijedten és persze vörös fejjel. A pirulástól lüktetett már a fejem, bakker.
-Egy ideje – mosolygott barátságosan, nekem pedig megremegtek a lábaim.
Gyorsan egy hátra arcot vágtam és kivettem két csészét a következő szekrényből, végre megtaláltam.
-Mit kérsz bele? - kérdeztem miközben elővettem a cukrot és a tejet.
-Két cukrot és egy kicsi tejet – motyogta már közvetlenül a hátam mögül.
-Pont, mint én – mosolyogtam rá és a kezébe nyomtam.
Megdobott egy mosollyal majd kiment, elég furi volt, de mi nem az Jack körül?
Pár perc alatt sikerült összeszednem magam és megindultam vissza a többiekhez.
-Nyolckor indulunk, oké? – mosolygott izgatottan Tom.
-Hova? – tettem fel a kérdést, miközben leültem kezemmel a forró nedűvel.
-Bulizni béby, hova máshova? – kuncogott Tom mellőlem.
-Ja – vigyorodtam el. Teljesen olyan hangulatom lett, hogy akár két napig is tudnék pörögni.
És abban a pillanatban a telefonom csörgésére kaptam fel a fejem. Jackson értetlenül nézett körbe, hiszen a saját hangját hallhatta vissza a csengő hangomból. Kicsit sem ciki, milyen jó kis napom van. Mire ezeket végig gondoltam már száguldottam, fel a lépcsőn. Lihegve igaz, de sikerült felvennem.
-Szia – lihegtem bele a készülékbe. – Mi..zu?
-Csak nem, megzavartalak? – kérdezte nevetve Paul. – Ki a szerencsés? – tette fel az újabb kérdést, és láttam magam előtt, hogy kajánul vigyorog.
-Paul, ennyire ismersz? – kuncogtam bele a telefonba. Olyan jó volt hallani a régi Pault, aki perverz, kedves és rohadt jó vele hülyülni, mint tettük is azt éveken keresztül. Drog nélkül ugyanolyan volt…
-Asszem magamból indultam ki – nevetet bele a telefonba.
-Valahogy úgy – mosolyogtam én is. – Nagyival mi a helyzet? – kérdeztem egy fokkal komolyabban.
-Minden oké. Pihen és pakolgatom a lába alá a párnákat – kuncogott.
-Milyen rendes vagy öcsi. Imádlak – cuppantottam bele a telefonba.
-Tudom, engem csak imádni lehet – mondta teljesen komolyan.
-Engem nem is szeretsz? – tettem a sértett kislány szerepet.
-Nálam, csak téged lehet jobban szeretni, angyalom – mondta áhítattal a hangjába.
-Angyalod? Én, mint angyal? – nevettem fel.
-Igen, én vagyok az ördög te pedig az angyal. Emlékszel, mikor kicsik voltunk – lágyult el a hangja.
-Igen – nevettem fel az emlékek hatására. És eldöntöttem, hogy akarom vissza a régi unokaöcsémet.

~5 órával később~
Izgatottan szaladgáltunk Doval a szobánkba, már kész sminkkelés ruhában. Szerintem az elmúlt három évben nem rittyentettem ki magam ennyire és ennek fő oka, az újdonsült barátnőm volt, aki miután feljöttünk, készülődés címen rögtön Tomról kezdett áradozni.
-Olyan helyes és olyan kis cuki – ugrált vigyorogva az ágyon. Én pedig kissé félve pillantottam rá, nagyon kényelmes ágy volt és nem akartam a következő napokban a földön aludni.
-Várjunk csak – állt meg, de elszámolta a lépést és azzal a lendülettel leborult az ágyról. Pár másodperc lefagyás után, rögtön mellette teremtem.
-Úristen jól vagy? – kérdeztem ijedten. Ez a csak komolyan nem százas, de nagyon imádom. Lehet, hogy pont ezért?
-Én nem is szeretem a cuki fiúkat, világ életemben a komoly és idősebb pasikhoz húzott a szívem és a fejem – mondtam miközben arcomat vizsgálta.
-Lehet, hogy megváltozott az ízlésed? – tettem fel a kérdést. – Lehet olyan, hogy ha túl sok almát eszel, megunod és utána epret kívánod jobban – mosolyogtam rá biztatóan. – De… - kezdtem bele, de elfulladt a hangom.
-De? – nézett rám ijedten.
-Tegnap a fürdőszobában ülve öngyilkos akartál lenni, egy pasi miatt. Ez a legjobb megoldás, hogy utána másnap összejössz Tommal? – kérdeztem tőle komolyan, hiszen ez a kérdés furdalta az oldalam, mióta megláttam őket együtt diskurálni.
-Igaz, de én azt hiszem, hogy szerelmes vagyok belé – suttogta, miközben a pulcsija cipzárját tanulmányozta.
-Akkor tegnap miért voltál ki annyira? – tettem fel a legkézenfekvőbb kérdést.
-Mindig ennyire kiborulok – rántotta meg a vállát. – Pedig már nagyon nem akartam Eddel lenni – motyogta.
-Én ezt nem értem teljesen, de oké – mondtam mosolyogva. Most erre mit lehet mondani?
-A legszebb az egészben, hogy pszichológusnak tanulok és én vagyok az egyik leghülyébb ember ilyen téren – mondta, miközben felállt és a szekrényéhez lépett.
-Menny el tusolni, addig én előveszem neked a ruhát utána pedig te nekem – mosolygott.
-Nekem, nincsenek nagyon ilyen ruháim – léptem barátnőm szekrényéhez és kihúztam egy fekete ruhát.
-Semmi gond, nekem annyi van, hogy még a fiúknak is jutna – mosolygott.
-Okés, rád merjem bízni magam? – vontam fel a szemöldököm.
-Talán nem bízol meg bennem? – kérdezte ijedten.
-De, de… - nevettem, hogy benyúltam a táskámba és kivettem a neszesszerem valamint egy fekete csipkecsodát.
-Sexi – kacsintott rám kajánul. Én pedig hangosan nevetve indultam a szobámba.

Mosolyogva emlékeztem vissza, miközben Do a hajamat vasalta. Gyönyörűen kifestett és egy igazán sexi fekete ruhába öltöztett, barátnőmre pedig egy sárga ruhát „erőltettem”.
-Csajok, még ma elindulunk? – halottam meg az ajtóból Sam hangját.
-Megéri még várnotok öt perc és leveszünk titeket a lábatokról – nevetett Do.
Pontosan öt perc múlva már mentünk is le a lépcsőn, persze majdnem csak halálos küldetésnek tűnt magas sarkúban járni ennyi hónap kihagyás után. A szalagavatómon volt rajtam utoljára ilyen életveszélyes lábbeli.
Do persze hozzá volt szokva már az ilyenekhez, ő csak úgy suhant, szóval hamarabb le is ért. Halottam a fiúk elakadó lélegzetét és reméltem kiélik magukat barátnőmön, hiszen én sosem leszek olyan csini, mint ő.
Egy nagy levegő után én is leszambáztam az utolsó lépcsőfokról is, és semmim sem tört el. Bár a bokám egyszer majdnem kiment, de megúsztam, ami késik nem múlik.
Mindenki engem vizslatott átható tekintettel én meg óráknak tűnő perecekig csak vörösödtem.
-Akkor megyünk? – kérdezte Do vigyorogva unokabátyára pillantva, aki egy nagy levegővétel után megindult az ajtóba.
 
Dorina Butcher - Do-:
A lány, aki elüti Amandát.
Cseréltem képet, mert ő hasonlít jobban az általam elképzelt csajra.:)

2011. március 11., péntek

5.fejezet -A változás szele

Sziasztok! Sajnálom, hogy késet a friss, de piszkosul megfáztam :/. Remélem megbocsátotok nekem, és kapok pár komit. Ez eddigi komizóknak is köszönöm, a komikra most kezdek válaszolok, egy komiban :) Figyelem, ebben a fejezetben már elég csúnyán beszélnek!
5.fejezet -A változás szele

~Amanda szemszög~
Harmadik hónapja dolgoztam a bárban, a kávézóba már csak négy órás voltam, hiszen nem volt rá több időm és valamikor aludnom is kellett. A vizsgáim előtt pedig kivettem egy nap szabadnapot, valamint lógtam az egyetemről és akkor tanultam. Más választásom nem nagyon volt. Hármas, négyes vizsgáim lettek így is szóval meg voltam magammal elégedve. Végre elérkezett a várva várt nyár, most nincs három hónapig egyetem. Vagyis ma voltak még vizsgáim és mostantól leadtam a lantot szeptemberig.
Felhúztam a szokásos elég keveset takaró munkaruhámat, egy necc harisnyát, egy nagyon-nagyon rövid farmergatyát, és egy hátul teljesen kivágott felsőt.
-Amanda, idedobod az alapozót? – mosolygott rám kedvesen Candy. Ő vele voltam a legjobban mostanság.
-Persze – és már repült is a doboz.
-Köszi. Nem hiszem el, tizenkilenc vagyok és napi szinten sminkelnem kell, mert úgy nézek ki, mint egy kikopott kurva – morgolódott a tükör előtt.
-Én hajnalra érzem úgy magam. Lecsúszott smink, izzadt test és leszakadnak a bokáim – kuncogtam nyomorult életemen, miközben belebújtam a rettentő kényelmetlen cipőmbe.
-Ja, faszán nézünk ki olykor – kuncogott. – Amúgy, hogy sikerültek a vizsgáid? – kérdezte kíváncsian, miközben kihúzta a szemét.
-Öhm szerintem elég jól, de nem akarok semmit elkapkodni – mosolyogtam, miközben elővettem a „két kiló vakolat” nyersanyagait. – Neked? – kérdeztem vissza.
-Nem tudom. Szerintem iszonyat szar lett, de már nem érdekel – rántotta meg a vállát.
Mi voltunk ketten a csapatból, akik egyetemre jártak. Neki is nagyon sokat számított az egyetem, de próbálta a lazát adni. Tudtam, hogy közben nagyon ideges, de ezzel védte magát.

Fél óra múlva már hosszú sorokban álltak kint az emberek. Hiszen péntek van, ilyenkor kétszer akkora a forgalom.
-Barátném, - húzott magához Candy. - Pénteki szokásunkhoz híven, vegyünk magunkhoz egy kis löketet a mai estéhez – vigyorgott rám Candy. És elém tolt egyet a jó tömény piák közül, amit rögtön le is húztam.
Már hangosan tombolt a zene mi pedig fel leszaladgáltunk az italokkal.
-Amanda! – szólt Candy. – Kérlek, állj be a pultba – nézett rám kérlelően, és megláttam a két srácot a bármúlt mellett, akik barátnőmet vizsgálták. Persze én csak örültem a kevésbé szaladgálós munkának, mert már full izzadt voltam.
-Okés – mosolyogtam fáradtan, majd már cseréltünk is.
-Két Heinekent – halottam meg rögtön egy ismerős hangot. Gyorsan kivettem a pult alól a kért alkoholt és letettem a pultra.
-Amanda? – nézett rám értetlenül Tom. – Nem, te nem lehetsz Amanda – vizsgált engem.
-Tom, Amanda vagyok – kuncogtam zavartan.

~Rob szemszöge~
A srácokkal már a harmadik, sőt az is lehet a negyedik körön voltunk túl. De Tom nem nagyon akarta hozni a sörömet, már kezdett bennem felmenni a pumpa.
-Csajozik – kapott utánam Sam. Mikor el akartam indulni a pult felé, ahol Tom nagyon nevetett egy lánnyal.
-Szomjas vagyok – ráztam le magamról Sam kezét és megindultam a pult felé.
-Komolyan? Három hónapja? – kérdezte Tom a csajt. – Nézd tesó, ki áll a pultban – nevetett fel barátom mikor meglátott.
Ránéztem a pultosra és megállt bennem az ütő.
-Mondtam, hogy ő sem ismer meg – kuncogott Tom, már bevolt állva ő is rendesen, mindig ezt csinálja ilyenkor, mindenen vihog. Idegesítő.
-Itthon vagy? – kérdezte meglepetten a pultból Amanda.
-Itt dolgozol? - tettem fel pont akkor én is a kérdést.
-Holnap délután elmegyünk az egyik haverunk házába egy hétre, eljössz? – kérdezte mosolyogva Tom. Észre sem véve, hogy mi egymás szemébe bámulva vizslatjuk egymást. Most az ő vétke nagyobb, hogy nem árult el, hogy itt dolgozik vagy az enyém, hogy nem mondtam neki, hogy ma érkezem.
-Nem akarok zavarni – mosolygott Tomra elkapva rólam a tekintetét és kiszolgálta, a két szőke csajt, akik mellettünk álltak.
-Nem zavarnál – mosolyogtam rá.
-Nem nagyon tudok – húzta el fáradtan ajkait.
-Am, itt van megint Paulod – lépett mellénk egy csaj, valószínű pincér lehetett, hiszen egy tálca volt a kezében, de okos vagy Pattinson. Pacsi.
-Hol? – kapta fel a fejét Amanda.
-Ki az a Paul? – kérdezte kajánul Tom. Szerencse, hogy megkérdezte, mert erre én is kíváncsi voltam.
Abban a pillanatban Amanda kilépett a pultból és a tömeg felé indult. Most vettem csak észre, hogy mennyire sexi volt. Egy trikó volt rajta, ami a hátát engedte láttatni, alatta egy nagyon rövid farmer nadrág és formás combjaira necc harisnya feszült. Ha nem egy haverom lenne, most megindultam volna utána és behúztam volna a wc-be és magamévá teszem. Atyaisten Rob!
-Szóval, szépségem ki az a Paul? – kérdezte Tom a csajtól, aki beállt a pultba.
-Egy kölyök, aki azt hiszi övé a világ – mondta idegesen a csaj.
És abban a percben kilépett a tömegből Amanda, egy srác kezét szorongatva. A srác kábán vigyorgott, Ami pedig idegesen trappolt be a pultba.
-Ott maradsz, és addig ott ülsz, a seggeden még nem végzek. Értettél? – nézett rá mérgesen.
-Ne legyél ilyen Ami. Olyan vagy, mint az anyám – nevetett savanyúan vissza a srác.
-Nem, én nem vagyok egy kurva, még. Fogd be a pofád és kész –nézett rá mérgesen Am.
-Hé srácok, mizu? – fordult felénk Paul.
-Ki vagy te? – kérdezte Tom.
-Az apád – nevetett fel elég betegen a srác.
Érdesek figura az egyszer biztos.
-Srácok hozzátok már a piát! – lépett mellénk Bobby. – Hogyhogy dolgozol ma? – kérdezte Amandát.
És akkor esett le, Bobby tudta, hogy itt dolgozik, neki elmondta.
Sértődötten felálltam és visszasétáltam az asztalunkhoz.

~Amanda szemszöge~
Nagy nehezen véget ért a ma este is. Paul, mint a héten egész végig ma is kissé betépett állapotában jelent meg a munkahelyemen. Nem értettem miért csinálja ezt, oké drogozik egy dolog, egy nagydolog, de mi a fenének jön ide? Ki akar rúgatni? Akkor biztos lehet benne, hogy szétrúgom a valagát.
Belöktem az én drága unokaöcsémet az ágyába, lehúztam a cipőjét, megpusziltam és mentem megnézni a nagyit.
Meglepetésként ért, hogy még ébren volt és nem is kicsit. A szobájában lévő asztalnál ült és valamit írt.
-Szia – mosolyogtam rá az ajtóból. – Miért nem alszol? – kérdeztem kedvesen miközben mellé léptem, de eltakarta azt, amit eddig írt.
-Pár perce keltem fel, korán lefeküdtem – mosolygott rám biztatóan. De tudtam, hogy egyre gyengébb és a rák már a fejében is zavarokat okoz. Erre két hete jöttem rá mikor megkóstoltam a szokásos süteményt és pocsék volt. Összekeverte a recepteket. Éreztem, hogy már nem sokáig lehet velünk, de nem tudatosult bennem. – Kérsz valamit enni? - kérdezte.
-Nem, nem letusolok, aztán alszok. Ne segítsek valamit? – kérdeztem miközben egy puszit nyomtam a homlokára.
-Nem, nem. Pihenjél csak – mosolygott én pedig elindultam a fürdő felé. Ahogy beálltam a meleg víz alá rögtön eleredtek a könnyeim.
Negyed óra múlva már könnyek között aludtam.

*~*~*~*
-Szia álomszuszék. Ideje indulni – halottam meg Bobby hangját a fülem mellett, mire rögtön felkaptam a fejem.
-Mi a faszom van? – kérdeztem tőle idegesen. - Hova kell indulni? –tettem hozzá már kedvesebben.
-A srácok kint várnak a kocsiba, Tom azt mondta jössz – nézett rám értetlenül és egyben szomorúan.
Lepörgettem magamban miket beszéltem Tommal tegnap.
-De én nem mondtam neki semmit rá – néztem fel kómásan Bobbyra.
-Persze, hogy megy. Már három hónapja csak munka meg suli. Itt a nyár ideje szórakoznod – mosolygott a nagyi az ajtóból.
-De…. – akartam mondani a rengeteg érvet, hogy miért kell itthon maradnom.
-Engem ezzel tennél boldoggá – mosolygott rám, tudta, hogy ez ellen nem tudok mit csinálni.
-Paullal mi lesz? –kérdeztem a nagyi felé nézve miközben a szekrényből kivettem pár nadrágot és felsőt.
-Megoldom – mosolygott a nagyi. – Úgyis beszélgetni akarok vele.
-Mit kezdesz egy drogos állattal? – kérdeztem idegesen. Nagyon nem tetszett ez a dolog.
-Amanda, ő az unokaöcséd – nézett rám szigorúan.
-Ez az egyetlen mázlim – mosolygott az ajtóból Paul.
-Atyám ilyen korán van, hogy még nem lőtted be magad? – nevettem fel gúnyosan. – Bocs, fáradt vagyok – néztem bocsánatkérően a nagyira és egy puszit nyomtam az arcára.
-Hány napról van szó? –kérdeztem Bobot.
-Hét nap, hat éjszaka – mosolygott rám barátságosan.
-Rendben – motyogtam és egy sóhaj közepette belevágtam a dolgokat a sporttáskámba, amit a szekrény aljából nagy nehezen kicincáltam.
Gyorsan felöltöztem, fogat mostam, elköszöntem a nagyiéktól és már szaladtunk is a le a lépcsőn.
-Ugye van kávétok? – kérdeztem Bobyt miközben a kezét szorongattam a lépcsőn lefelé menet.
-Persze, két cukorral és tejjel csak neked, szívem – mosolygott és már meg is érkeztünk a kocsihoz. Amiben Tom a vezetőülésben, Rob az anyósülésen mi pedig hátul utaztunk.
-Tessék – nyomta a kezembe Boby az éltető nedűt.
-Megmenteted az életem – mosolyogtam rá, majd visszasüppedtem az ülésemben és az ablakon bámultam kifelé. Olyan fura érzés motoszkált bennem, mintha a változás szele csapna meg hamarosan vagy valami ilyesmi. Nagyon reméltem, hogy nem rossz irányú változás.
Telefonomért nyúltam és már hívtam is a nagyit. A srácok hármasban beszélgettek, nem nagyon érdekelt most, hogy miről. Három csörgés után fel is vette a nagyi.
-Szívem, minden oké. Negyed órája mentetek el és kibírok nélküled egy hetet. Ha gond van hívlak – mondta rögtön a kagylóba.
-Oké – suttogtam. - De biztos, hogy… - fejeztem volna be a mondtatott.
-Igen, biztos. Napi egyszer hívj fel és kész. Már nagylány vagyok – kuncogott bele a telefonba.
-Csak nem összeszedtél valami pasit? – nevettem bele a telefonba.
-Pasit?! Az kéne nekem még – kuncogott. – Na, de most beszélgess a fiúkkal, de vigyázzatok, magatokra puszilok mindenkit – hadarta el, mint aki siet valahova.
-Szia – motyogtam, de már le is tette.
-Nagyi puszil titeket – mosolyogtam a srácokra.
-Tényleg miért nem kaptunk sütit? – kérdezte Tom megrovóan, Bobby pedig rám kapta a tekintetét, csak ő tudta mi van.
-Paul megette mindet – erőltettem arcomra egy mosolyt.
-Nem szinpi nekem az a gyerek – motyogta Rob.
-Miért lakik nálatok? – kérdezte meg Tom. – Talán a fiúd? – nézett hátra.
-Az utat nézd, amúgy nem– kuncogtam fel. – Ő az unokaöcsém – mosolyogtam. Bármennyire elegem volt Paul drogos ügyeiből, imádtam őt.
-Komolyan? – kérdezte Tom. – Pedig már kezdtem féltékenykedni – vigyorgott a tükörbe.
Az egyórás autóutat végig beszélgettük főkent Tom és én, de Bobby is beleszólt néha. Majd megálltunk tankolni, Tom és Bobby bementek venni egy újabb adag kávét nekem és pár doboz cigit.
Mi pedig Robbal rágyújtottunk. Olyan furák voltunk, mintha nem is lennénk olyan jó barátok, pedig azok voltunk. Lassan Rob mellé ültem és fél kézzel átöleltem.
-Miért nem szóltál, hogy ott dolgozol? Egyáltalán miért dolgozol ott? – kérdezte halkan.
-Gondoltam, hogy nem fogsz repesni az örömtől – motyogtam majd mélyen beleszívtam a cigimbe. – Kell a pénz – suttogtam pár perc múlva.
-Tudod, hogy adok, ha kell – nézett rám.
-Fordított helyzetben te kérnél tőlem? – kérdeztem, miközben felnéztem arcába.
-Nem – motyogta, majd szorosan megölelt.
-Akkor áruld el nekem, miért nem szóltál, hogy itthon vagy? – néztem fel arcába kíváncsian.
-Tegnap jöttem haza. Hírtelen felindulásból… aztán csak inni akartam. Semmi jelentőseb oka nem volt – motyogta a nyakamba.
Nagy kibékülés tehát megtörtént. Ezek után jobb hangulatban indultunk útnak és húsz perc múlva meg is érkeztünk, de nem is gondoltam, hogy ekkora meglepetésben lesz részem.

-Többiek már itt vannak? – kérdeztem meg, miközben kiemeltem a sporttáskám a csomagtartóból.
-Aham – vigyorgott Bobby és átölelte a derekam.
-Úgy néztek ki, mint akik járnak, nekem ez nem tetszik – nézett ránk sértődötten Tom. – Bár Bob sosem szedne össze egy ilyen lányt – kuncogott Tom.
-Kösz, tesó. Ez jól esett – motyogta Bobby, szorosabban ölelve a derekam.
-Nem, mintha Tom te megérdemelnéd Amit – nézett rá komolyan Rob.
-Mert talán te igen? – kérdezte gyilkos szemekkel Tom.
-Fiúk, most összevesztetek rajtam? – nevettem fel zavaromba. – Ne már. Ez olyan furi, egyik ötökkel sem járnék. Hiszen a barátaim vagytok – mosolyogtam rájuk.
-De ha nem lennél a barátunk, kivel járnál? – kérdezte Tom. Most mondjam azt neki, hogy vele biztos, hogy nem a másik két sráccal pedig lehet. Nekem ő sok lett volna, míg Bob vagy Rob teljesen megfelelőnek bizonyult. Csak a bizsergés hiányzik…
-Végre, márt azt hittem nem is jöttök – robbant ki egy srác az ajtón. Megmentve engem.
-Sam – ráztak kezet a srácok az említettel, vagyis gondolom, hiszen még sosem láttam.
-Bizonyára te vagy Amanda. Már rengeteget halottam rólad, és tényleg olyan gyönyörű vagy, mint mondják – kacsintott rám majd két puszi után megölelt.
Első benyomásra nagyon szimpatikus volt Sam, de majd egy hét alatt kiismerem.
-Milyen volt az út? – kérdezte udvariasan már az ajtóban állva.
-Az első fele letargikus, hiszen Rob álmos volt – nevetett rám Tom. – Aztán egy cigi és két kávé után felélénkült és végig szórakoztunk – motyogta Tom és egy puszit nyomott az arcomra.
Gyorsan ledobtuk a kabátunkat, cipőnket és már léptünk is be.
És kellemes meglepetésként ért, hogy Dorina ugrott a nyakamba.
-Hát te? – kérdeztem mosolyogva.
-Ő, az unokahúgom – mosolygott Sam. – Néha kicsit sok – forgatta szemeit.
-Végre még egy lány és még ismerős is – kuncogott.
-Ismeritek egymást? – néztek ránk meglepetten a fiúk.
-Igen, tudod őt ütöttem el – suttogta Dóri sajnálkozva.
-Nehogy még egyszer bocsánatot kérj – emeltem fel fenyegetően az ujjam.
-Oké, oké – nevetett fel.
-Mikor üteted el? – kérdezte komolyan Rob.
-Már vagy fél éve – rántottam meg én a vállam.
-Gyertek már be, kihűl a pizza mire ideértek – kiáltott Sam gondolom a nappaliból.
-Oké, oké – nevetett Dorina és már húzott is maga után.
Beléptünk a nappaliba, ami óriás volt. Hatalmas kanapéval, dohányzóasztallal és pár puffal. Rob és Bob közé lettem besuvasztva, akik már nagyban a fejüket tömték, én csak mosolyogva néztem őket.
-Te nem vagy …éhes? – kérdezte két falat között Rob.
-Nem, köszi – mosolyogtam rá. Mostanában elég keveset eszek, ami meg is látszik rajtam, de most sem volt étvágyam.
-Skacok gyertek, már be! Itt van Bobiék titokzatos barátnője – halottam meg a teraszról Sam hangját.
-Megyünk – halottam rögtön a választ, majd Sam mögött, belépett egy számomra ismeretlen srác és … Jackson Rathbone, személyesen.
Egy pillanatra lefagytam. Most komolyan Jackson van velem egy szobában? Csak őt figyeltem, csodásan festett a maga stílusában. Percekig csak szemeit bámultam, amik rabul ejtettek.
-Khm, Marcus vagyok – lépett elém egy srác eltakarva a csodás kilátást, már majdnem rászóltam, hogy mennyen már a képből, de nagy nehezen megálltam.
-Amanda – mosolyogtam rá, majd felálltam és két puszit adtam az arcára.
-Rengeteget hallottunk már rólad – mosolygott Sam, miközben leült velem szembe az egyik kanapéra.
-Uh, jó az nekem? – nevettem fel zavaromba, utáltam a központba lenni. Ezt Bobby rögtön kiszúrta és térdemre tette a kezét, amit Jackson tekintetével követett. Azért egy „sziát” megejthetett volna. Mit vártam, megtisztel vele, engem? Jó vicc.
-Nem haragszotok, ha én elszívok egy cigit? – álltam fel zavartan, majd a terasz, vagyis amerre gondoltam, hogy a terasz van, arra igyekeztem.
-Mióta cigizel ennyit? – kérdezte Rob apáskodóan.
Csak megrántottam a vállam. A válasz az lett volna: mióta alig eszem, és alszom.
Kiléptem és pár perc után már beleszívtam az újabb nikotin adagomba. Remegett a kezem az idegtől, mint az elmúlt két hónapba folyamatosan, de most még rátett egy lapáttal, hogy otthon hagytam a nagyit az drogos unokaöcsémmel.
Kikaptam a telefont a zsebemből és rögtön tárcsáztam Pault. Vagy tíz csörgés után volt olyan kedves és felvette azt a rohadt telefont.
-Mi a faszt csinálsz, hogy nem tudod felvenni azt a szájba baszott telefont? – kérdeztem tőle idegesen, de mégis suttogva. Nem rá voltam mérges, de muszáj volt valamin levezetnem és a legjobbnak most a káromkodás ígérkezett.
-Neked is szia, drága nővérkém– mondta nevetve.
-Minden oké? – kérdeztem már normális hangon.
-Minden a legnagyobb rendben – mondta nyugtatóan. - De most le kell tennem, kezdődik a kedvenc filmem – kuncogott, de mielőtt kinyomta volna a telefont gyereksírást hallottam a telefonból. Megmertem volna esküdni, hogy ez Alice hangja volt.
Lefagyva álltam a teraszon, a cigi már majdnem csak leégette az ujjam.
Anyuék itt vannak? – tettem fel magamba az első kérdést, de mielőtt újabb variációkat szövögettem volna egy hang visszahúzott a jelenbe.
-Minden oké? – kérdezte Jackson felvont szemöldökkel, de szeméből aggódás sugárzót.
-Ne csinálj már úgy, mintha érdekelne – mondtam mérgesen, elnyomtam a cigim és elrohantam.

Köszi, hogy olvastál..
Hamarosan kerülnek  fel az új képek is:)
10 körül hozom a következő fejezetet :)

2011. március 8., kedd

Ízelítő/Jackson megérkezik a töribe, teljes valójában :D/

Skacok kész az 5. fejezet is. Csodával határos módon, most hulla fáradtan is tudtam írogatni, minden este tettem hozzá egy picit és kész. Most még tanulnom kell, meg még mielőtt felteszem át kell olvasnom párszor szóval  lehet még ma lesz friss. Nem 100%, de próbálkozom. Mennyire szeretnétek még ma olvasni? :P

"-Skacok gyertek, már be itt van Bobiék titokzatos barátnője – halottam meg a teraszról Sam hangját.
-Megyünk – halottam rögtön a választ, majd Sam mögött, belépett egy számomra ismeretlen srác és … Jackson Rathbone, személyesen.
Egy pillanatra lefagytam. Most komolyan Jackson van velem egy szobában? Csak őt bámultam, csodásan festett a maga stílusában. Percekig csak szemeit bámultam, amik rabul ejtettek.
-Khm, Marcus vagyok – lépett elém egy srác eltakarva a csodás kilátást, már majdnem rászóltam, hogy mennyen már a képből, de megálltam.
-Amanda – mosolyogtam rá, majd felálltam és két puszit adtam az arcára.
-Rengeteget hallottunk már rólad – mosolygott Sam, miközben leült velem szembe az egyik kanapéra.
-Uh, jó az nekem? – nevettem fel zavaromba, utáltam a központba lenni. Ezt Bobby rögtön kiszúrta és térdemre tette a kezét, amit Jackson tekintetével követett. Azért egy „sziát” megejthetett volna. Mit vártam, megtisztel vele, engem? Jó vicc.
-Nem haragszotok, ha én elszívok egy cigit? – álltam fel zavartan, majd a terasz, vagyis amerre gondoltam, hogy a terasz van, arra igyekeztem."

Még javítatlan változat. Köszönöm a komikat, nagyon hálás vagyok :)