9. fejezet - Újabb problémák

Sziasztok! Sajnálom, hogy úgy eltűntem, de most nyáron próbálom összekapni magam. Meghoztam hát a fejezetet, remélem még maradt itt valaki olvasni. :) Szép nyarat, jó olvasást :D.

9. fejezet - Újabb problémák
Egész délután ki sem merészkedtem a szobából, csak az ágyon feküdtem Jackson egyik ingét öleltem magamhoz és gondolkodtam. Lehet, hogy igaza van Robnak, de olyan megérzésem volt, hogy Jackson nem olyan, és komolyan gondolja. Igaz, avval is tisztában voltam, hogy nem nagyon tudnánk találkozni. De mikor elképzeltem, hogy holnaptól nem érhetek Jacksonhoz úgy, ahogy ma tettem, vagy nem csókolhatom meg abban a pillanatban, amelyikben szeretném borzalmasnak tűnt. Sosem voltam ilyen, sosem hittem a szerelemben, vagy akár a férfiakban. Amilyen apám van, a férfiakról alkotott képem, mindig a béka segge alatt járt. De mégis majdnem csak pasi haverjaim vannak. A sors fintora lenne?
Nem tudtam mennyi idő telhetett el, de a többiek kezdtek halkulni kint. Csak a plafont bámultam és gondolkoztam. Hiányoltam Jacksont, hogy nem jött fel utánam, de a szívem mélyén tudtam, hogy gondolkodnom kell. Talán ő is így gondolta?
Már teljes csönd uralkodott a házban, de Jack, még mindig sehol sem volt. Felkaptam Jackson ingét, amit már órák óta szagolgattam és kikászálódtam az ágyból. A hirtelen mozdulattól egy percre elsötétült körülöttem a világ, de figyelem nélkül hagytam és az irányt a lépcső felé vettem. Lassan, minél halkabban próbáltam lemenni a lépcsőn, bár néha ropogott egyet-egyet.
Mindenhol sötét volt, de egy pici fény beszűrődött a függönyön keresztül és pont megvilágította az én Rathbona srácom arcát. Aranyos volt alvás közben, akár egy kisfiú. A kanapé mellé osontam és pár percig csak bámultam őt.
-Amanda? – kérdezte egyszer csak rekedt, álmos hangon.
-Szia – mosolyogtam rá.
-Minden rendben? – kérdezte, miközben a kezem után nyúlt. – Szakítani fogsz? – kérdezte félve.
-Mi van? Miért szakítanák veled? – néztem rá ijedten. – Vagy te ezt akarod?
-Dehogy is. Csak, hogy Rob elmondta – mondta miközben arcomat fürkészte.
-Azért mert előttem, nem tudom hány csajjal lefeküdtél? Vagy, hogy híres vagy és nem lenne időd rám? – kérdeztem arcát bámulva.
-Aha – mondta kétségbeesve.
-Nem érdekel – suttogtam majd lassan megcsókoltam.
-Mi? – kérdezte a csók után.
-Majd meglátjuk, egész életemben lovagoltam a dolgokon, hogy mi hogy lesz. Most szeretnék a pillanatnak élni. Próbáljuk meg, okés? Meglátjuk mi lesz. Lehet, két nap múlva már megunsz, és akkor nem kell azon idegeskedni mi lesz majd – mondtam, miközben a pólója szélét piszkáltam.
-Már most tudom, hogy nem foglak megunni – mondta és magára húzott. – Tetszel nekem cica – mondta miközben egy puszit nyomott a hajamba.
-Cica? – néztem fel rá nevetve.
-Baj? – mondta, pajkos mosollyal.
-Te bárhogy hívhatsz, csak nyávognom ne kelljen – suttogtam a fülébe kacéran.
Pár percig még beszélgettünk, majd csak öleltük egymást.

~*~

-Nézd meg milyen édesek – halottam meg egy halk hangot.
-Igen, szerintem illenek egymáshoz – szállt be egy másik hang is.
-Az nem kifejezés – mondta az első hang.
-Skacok mi lenne, ha nem dumálnátok, ki minket miközben itt vagyunk – halottam meg Jackson hangját.
-Jó, bocsi – nevetett fel Do, azonosítottam be az egyetlen női hangot.
-Kell valami a boltból? – kérdezte Boby.
-Nem tegnap voltak Samék bevásárolni? – kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-De –nevetett Boby.
-Csak elfelejtettünk valamit hozzni – mondta morcosan Sam.
-Mit? – kérdeztem értetlenül, már nyitott szemmel.
Miközben Do jelentőségteljesen rám nézett.
-Jah, vágom – mosolyogtam.
-Nektek nem kell? –kérdezte Do.
Értetlenül néztem rá. Nekünk? Max nekem, de Jacksonnak minek tampon?
-Azt hiszem mégse értem – másztam le végre Jacksonról. – Te érted? – tátogtam Jacksonnak.
-Nekünk nem kell – mondta Dora nézve.
-Oké, akkor pusszantás édeseim. Nemsokára jövünk, a többiek még alszanak – mondta Do, egy puszit dobott a levegőbe, majd Bobyval karöltve kisétáltak az ajtón.
-Az gáz, hogy én még mindig nem vágom? – néztem Jacksonra.
-Igyunk egy kávét - nevetett Jack.
-Na skacok, én visszadőlök még csak egy kis vízért jöttem – mondta Sam és már baktatott is fel a lépcsőn.
-Kávé – pattantam fel. Jackson csak nevetett rajtam, míg elvánszorogtam a konyháig. Reggeli, álmos tempóban feltettem a kávét és még főt le elhatároztam meglepem a többieket egy finom reggelivel.

Pár perc múlva már két feketével a kezemben és Jackson kíséretében kiültünk a teraszra.
-Tessék – nyomtam a kezébe a kávét egy puszi kíséretében.
-Köszönöm – mosolygott és az ölébe húzott. –Cigit? – kérdezte.
-Nem kérek, köszi – mosolyogtam rá.
-Én azért.. – kérdezte, de belevágtam.
-Persze, nem zavar – mosolyogtam és kicsit lejjebb ültem, hogy nyugodtan tudjon cigizni.
Néma csendben ültünk és bámultunk kifelé a fejünkből.

-Jack! – néztem rá hirtelen. – Kaphatok a cigidből? – mosolyogtam kacéran.

-Amanda, megijesztettél – kuncogott és már a kezembe is nyomta.
-Köszi – mosolyogtam rá.

~*~

Fél óra múlva már a konyhában sürögtem forogtam. Csak a mosogatásra egy órát tippeltem, hiszen tegnap senki sem mosogatott el. Kíváncsi lennék, a fiúk mit csinálnak a házban, ha nincs itt két lány.

Nem tippeltem rosszul a mosogatás tényleg egy óra volt, gyorsan csináltam pirítóst, sült tojást, tükörtojást és vágtam fel paradicsomot, paprikát valamint uborkát. Főztem kávét és teát. Jackson közben visszaaludt a nappaliba. Mikor már nagyjából mindennel készen voltam a többiek is kezdtek szivárogni, Bobbyék visszaértek a boltból, amit még mindig nem értettem miért mentek. Tomék pedig kómás fejjel levánszorogtak a lépcsőről. Pedig már fél tizenegy volt, hát hiába ez ilyen hétalvó társaság lehet. Lassan mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, csak Rob hiányzott, de senki nem mondott semmit. Lassan enni kezdtünk, mindenki egekig dicsére a főztem, de szerintem csak nagyon éhes voltak.

-Milyen tervek vannak még a nyárra? – kérdezte Sam úgy mindenkitől.
-Egész nyáron lazulni fogok – sikkantott fel Do. – Szeptembertől úgyis könyvek felett kell majd görnyednem, addig ki kell élnem magam – nevetett fel. Doban, olyan szintű energia volt, hogy majdnem csak éreztem, hogy pattog.
-Csak szeptembertől kapd össze magad – nevetett Sam, de komolyság is csendült a hangjában.
-Csak féltékeny vagy, egyszer élünk Samy – kuncogott szórakozottan Do.
-Tom? Pár kisebb koncerten kívül – kérdezte Sam. Szóval a banda összeáll a nyárra, pár koncert erejére ezt már említette Boby is.
-Tomy velem lazul- nevetett barátnőm és egy csókot nyomott Tom szájára. Elég komolyak a szándékaik – csodálkoztam el rajta-, hiszen egyikük sem olyannak tűnik.
-Egy papucs lett belőled – kuncogott Boby. – Mit ki nem hoznak belőled a nők, barátom – veregette hátba az Tomot Bobby. Meg kell, mondjam elég vicces helyzet volt.
-Nem vagyok papucs – horkantott fel Tom, pedig szerintem is nagyon az volt.
-Boby te mit tervezel? – kérdeztem kíváncsian. Hiszen azért elég közel álltunk egymáshoz.
-Akarok készíteni egy klippet, annak a dolgait egyengetem – mosolygott rám. Hupsz erről már tényleg mesélt.
-Bocsi, elfelejtettem – mosolyogtam rá bocsánatkérően. Csak megrázta a fejét. – Imádom azt a számot, imádom, ahogy énekelsz – fogtam meg a kezét. – Sikeres klip lesz – kacsintottam.
-Köszi Hugi, de nem olyan nagy cucc – rántotta meg a vállát.
-Hülye – nevettem rajta majd megöleltem.
-És te? – kérdezett vissza csak, hogy ne rajta legyen a világ szeme. - Vagyis a mi figyelmünk. -
-Szokásos, meló, család és talán egy pici pihi – mosolyogtam gondterhelten.
-Jackson? – kérdezte Sam barátságosan. És erre a válaszra voltam a legkíváncsibb, de az a fránya telefonom hangos zenélésbe kezdett az emeleten.
-Én is kíváncsi vagyok a válaszra! – sikkantottam fel miközben kerestem a telefonom a nappaliba.
Többiek csak nevettek szórakozottságomon.

Már akkor rossz érzésem támadt mikor megláttam Candy nevét villogni a kijelzőn. Csak ne legyen semmi gond a bárban. Bizonyára, csak érdekli, mi van velem.– Reménykedtem a legjobbakban. –
-Szia bébi – szólt bele a telefonba fáradt hangon.
-Hello Candy, mi a helyzet? – kérdeztem idegesen miközben a nappaliba sétálgattam fel alá.
-Ne is mond, mindenki meghülyült mióta leléptél. Az egyik csaj felmondott munka közben, ketten voltunk nagy hajszában ő meg lelépett. Gondolj bele, apja faszát! – mondta idegesen Candy.
-Úristen, és jól vagy? Be kell mennem ugye?! – kérdeztem félve.
-Jól vagyok, erős fából faragtak – nevetett. – Dehogy kell, ha megdöglök is egy hétig nyaralsz – kuncogott.
-Candy, igazán nincs rá szükség – mentegetőztem. – Haza megyek, ha kell – hadartam gyorsan.
-Nem, és kész – kuncogott.
-Most kivel vagy egy műszakba? – kérdeztem miközben még mindig körbe-körbe sétálgattam.
-Még nem ott járunk, volt egy kis banzály egyik nap. Bekaptunk egy ellenőrzést, hülye picsa ellenőrnek is akkor kellett odatolnia a seggét - mondta idegesen, majd mintha kifújta volna a cigi füstöt.
-És? Mi lett? – mond már.
-Tele voltunk kiskorúval és rengeteg droggal – mondta nevetve. - Szerinted? Becibáltak a rendőrségre egy éjszakát bent voltunk, pedig most én mit tehetek róla? – folytatta idegesen.
-Ezt mindet ennyi nap alatt? Most mi lesz a bárral? – kérdeztem idegesen.
-Szerintem lőttek neki, de semmit nem tudunk – motyogta.
-Kurva életbe – suttogtam idegesen.
-Nyugi találunk valahol munkát, azt is eltudom képzelni, hogy más néven kinyitja a főnök. Van pénze, és a pénz nagyúr – mondta újabb pöfékelés közben.
-De jól vagy? Minden okés? – kérdeztem miközben konyha felé néztem a többiek vidáman falatoztak.
-Hát, igazából azért hívtalak… - mondta húzottan.
-Mi a gond? – kérdeztem ismét.
-Kilakoltattak – suttogta idegesen.
-Mert? – kérdeztem vissza, ennek a csajnak is akkora mákja van az életben, mint nekem.
-Nem kaptam fizetést és már két hónappal lógtam, valamint a szomszéd nénike szerint prosti vagyok és rontja a ház hírnevét – nevetett fel.
-Azt a mindenit – reagáltam hüledezve. – Menny hozzánk, nagyival már találkoztatok. Ott van az unokaöcsém, Paul is. Érezd magad otthon, a szobámat nyugodtan foglald el – hadartam össze vissza.
-Biztos nem gond? Bocsi, hogy felhívtalak, csak a cuccaimmal kint ülök és, ahogy Londont ismerem mindjárt szakadni fog – mondta szomorúan.
-Candy, erős fából faragtad kapd össze magad. Megoldjuk együtt, három nap múlva úgyis haza megyek, és kitalálunk valamit jó?! – próbáltam lelket önteni összetört barátnőmbe és reméltem sikerrel járok.
-Imádlak, köszönök mindent – suttogta elérzékenyülten.
-Én is, összekapod magad. Három napig csak pihi, aztán belevetjük magunk a tervezgetésbe.
-Okés, köszi mindent. De a mamád, nem fog kirakni? – kérdezte félve.
-Dehogy fog – kuncogtam. - De figyelj rá és Paulra is. Elég érdekes párost alkotnak ők ketten – nevettem.
-Most féljek?! – kuncogott.
-Nem,most fogj egy taxit és menny hozzánk. Majd még beszélünk - mondtam ismét biztatóan.
-Okés, összekapom magam és összehaverkodok a nagyival – kuncogott. – Puszi, köszönök mindent. Egy angyal vagy.
-Nincs mit, vigyázz magadra. Puszi – mondtam végül, majd letettem.

-Minden oké? – hallottam meg Jackson hangját mögülem.
-Jah – suttogtam.
-Miért sírsz? – kérdezte miközben magához ölelt.
-Semmi – ráztam meg a fejem, miközben mellkasába nyomtam az arcom.
-Rossz hírt kaptál - nem tudom, hogy kérdezte, vagy mondta, de beletrafált.
-Azt hiszem munkanélküli vagyok – szipogtam.
-Sss, ne sírj. Kitalálunk valamit – mondta miközben a hátamat simogatta. – Együtt megoldjuk – suttogta fülembe.

Boby száma, amiből készül klipet csinálni :D