2011. június 24., péntek

10. fejezet - A meglepetés

Mint látjátok megérkezett a fejezet. Ditta tollából került ki, pár helyen kicsit javítottam. Szerintem jó lett, de kíváncsi vagyok a véleményetekre és valószínű Ditta is.Köszönjük, hogy olvastok minket és jó időtöltést a nyárra.:) A következő fejezetet valószínű én írom, és másfél hét múlva jön. Jó olvasást.
10. fejezet - A meglepetés
Miután egy kicsit lenyugodtam, felmentünk a szobánkba. Jackson tényleg úgy gondolta, hogy mindenben mellettem áll, és segít nekem. Ez nagyon jólesett, hisz az eddigi barátaim nem nagyon tudták ezt tenni. Még egy hete se ismerem Jacksont, de mégis bízok benne, és azt hiszem, hogy továbbra is mellettem fog állni. Lefeküdtünk az ágyra, és csendben pihentünk. Ilyenkor olyan érzésem volt, mintha minden gond leesne a vállamról. Gyerekkoromba se ért volna semmilyen trauma, a nagyi se lenne beteg, nem lenne a drogos, de ugyanakkor szerethető unokaöcsém, Robbal se lennénk összeveszve, és Jacksont is régről ismerném. Ekkor támadt egy jó ötletem.
-Jack, mit szólnál hozzá, ha jobban megismernénk egymást?- kérdeztem, mire felhúzta az egyik szemöldökét, és úgy nézett rám, mintha kínaiul beszélnék.-Mármint úgy értem, hogy kérdezgetünk egymásról?
-Rendben van.-válaszolta, és eltűnt az értetlen vigyor a képéről.
-Én most nem kérdeznék, inkább mesélj magadról.-kértem.
-Oké. Szóval a nevem Monroe Jackson Rathbone 1984. december 21.-én születtem Szingapúrban. Gyerekkoromba rengeteget költöztünk apám munkája miatt, épp ezért próbáltam nem feltétlenül közel kerülni az emberekhez, mert egy idő után már nagyon meguntam a búcsúzkodást. Végül Texasban telepedtünk le. Középiskolás koromban kosaraztam, baseballoztam, és fociztam. Már akkoriban is odavoltam a zenéért, és a színészetért. Van egy együttesem a 100monkeys, mint tudod –kacsintott rám-. Los Angelesben élek Ben G-vel, az együttes egyik tagjával. Johnny Depp az egyik példaképem, - itt elnevette magát- és van három nővérem. Azt hiszem ennyi.-fejezte be mondandóját. Hűha, most én jövök. Pár percig gondolkodtam, majd belekezdtem.
-Van egy bátyám, aki három évvel idősebb nálam – mosolyodtam el és az én kelekótya tesómra gondoltam. - L.A.-ban él, sokat tanul nagyon okos és művelt emberke lesz belőle – kuncogtam fel. – És valószínű Rob nővérével kavar. Valamint van egy kicsi húgom is, de ő csak a féltestvérem. Ők anyuval és az új férjével is az angyalok városában laknak – magyaráztam tovább. - Én a nagymamámmal élek, London külterületén. Pincérnőként dolgozom, Boby-t is így ismertem meg. Leöntöttem egy kis feketével – nevettem fel és magamban lejátszódott az elég ciki jelenet. – Amúgy egyetemista vagyok, most fejeztem be az első évem – mosolyogtam büszkén Jacksonra.

Még így kérdezgettük egymást egy ideig, aztán elaludtam.
Másnap reggel arra keltem, ahogy Jay puszilgatja az arcom.
-Jó reggelt Ami! Itt a reggelid.-és mikor kinyitottam a szemem megláttam, hogy képes volt nekem reggelit csinálni, és még fel is hozni. Ő egy álompasi. Hogy én mekkora egy mázlista vagyok. Megettem a palacsintát, és megittam a hozzá készített kávét. Igazán romantikus volt, hogy vágott hozzá egy szál rózsát a kertből.
-A többiek aggódnak érted.-sóhajtott egyet, és lehajtotta a fejét.- Nem tudtam mit mondani nekik, így azt válaszoltam, hogy majd te elmondod, ha szeretnéd. De Do ragaszkodott hozzá, hogy délután feljön, és csináltok egy csajos délutánt. Körömfestésről, meg ilyenekről fecsegett.-mikor befejezte mondandóját nyomott egy puszit az arcomra.
-Oké. Mond meg Do-nak, hogy elmegyek, lezuhanyozom, hajatmosok aztán megnézem miujság a többiekkel, és kezdhetjük a csajos délutánt.

***Jackson szemszög***
Reggel mikor felkeltem Amanda még aludt, így gondoltam csinálok neki ágyba reggelit. Nem hiszem, hogy most sok kedve van lejönni, és magyarázkodni a történtek miatt.
Mikorra leértem, már mindenki ott ült az ebédlőbe, így nem kerülhettem el a kérdéseket.
-Figyeljetek, Ami most eléggé besokkalt, így jót tenne neki, ha csapnánk egy kis bulit. Mit szóltok hozzá?
-Oké, már úgyis gondolkodtam, hogy kéne egy utolsó buli. És mit szólnátok hozzá, ha ti játszanátok? Elvégre zenészek vagytok, vagy mi a fene.- ugrált Do az asztal körül.
-Jó, de én úgy gondoltam, hogy legyen meglepetés.-és néztem Do-ra.
-Na, akkor megis van, én délután felmegyek Ami-hez, és úgy teszek, mintha egy csajos délutánt csinálnánk: körömfestés, haj, ruha stbstb. nem rátok tartozik. Addig ti itt rendbe vágtok mindent, ami egy bulihoz kell. Okéé?
Szerencsére mindenki benne volt a buliba, és tudták, hogy most Amandának szüksége van ránk. A beszélgetés után felvittem neki a reggelit, és elmondtam neki a csajos délután ötletét. Miután végzett az evéssel boldogan mentem le, hisz tudtam, hogy szerelmemnek örömet fogunk szerezni.

***Amanda szemszög***
Mikor Jay kiment a szobából feltápászkodtam, és elindultam zuhanyozni, és hajat mosni, mivel tudtam, hogy a mai nap hosszú lesz még. Sokáig áztattam magam a zuhany alatt. Egyszerűen csak jó volt érezni, ahogy a víz csepeg a testemen. A hajamat is megmostam, majd megszárítottam. Mikor ránéztem az órára rájöttem, hogy háromnegyed óráig zuhanyoztam. Gyorsan felkaptam egy rövidgatyát, és egy ujjatlan felsőt, és mentem le a többiekhez. Műmosolyt erőltettem az arcomra, de láttam rajtuk, hogy nem hiszik el, így fölöslegesen erőlködtem. Mivel Sam az ebédet főzte úgy gondoltam segítek neki.
-Amanda mi a baj?-kérdezte tőlem Sam.
-Hosszú, majd elmondom később, most nem szeretnék ezzel foglalkozni.- tudom, hogy valamilyen szinten szemét válasz volt, hisz aggódnak értem, de most egy kicsit elszeretném felejteni ezt az egészet, és úgy tenni, mintha egy gondatlan egyetemista lennék, aki a barátaival nyaral, és jól érzi magát.
Mikor készlettünk a kajával megterítettem, és tálaltuk az ebédet.
Miután megebédeltünk, és kibeszélgettük magunkat. Do kitalálta, hogy induljunk már a csajos délutánra, mert nem bír tovább várni.
A délutánt a ruha kiválasztásával kezdtük, mivel hozzá akartuk csinálni a sminket, és a körmeinket. Más esetben nem nagyon díjaznám ezt a délutánt, és nem is annyira kedvenceim ezek a nagyon lányos dolgok, de most örülök, hogy ezzel el van terelve a figyelmem, így úgy tettem, mintha imádnám ezt az egészet. Do nekem egy szürke pántnélküli ruhát választott, mely térdfelett ért, és a mellrész alatt egy fekete masni volt, a ruha alján pedig fodrok voltak. Én Do-nak sokat gondolkodtam, hogy mit válasszak, de végül egy lila ruha mellett döntöttem, melyet virágok díszítettek. Az én körmöm végül szürke lett, hogy menjen a ruhámhoz, és egy fekete füstös sminket kaptam. Do körmei lilák lettek, és egy ezüst szemceruzával húztam ki a szemét, szemhéjára pedig lila szemhéjpúdert tettem. Miközben sminkeltünk beszélgettünk mindenféléről. Örültem neki, hogy őt is jobban megismerhetem, hisz eddig a társaságból Robot, Bobbyt, és Tomot ismertem. Fecsegtünk suliról, barátokról, pasikról, egyetemről. Mikor készlettünk elégedetten néztük magunkat a tükörbe. És megláttam, hogy valamilyen szinten ennek az időtöltésnek is van értelme. Drága barátnőm kitalálta, hogy menjünk le és mutassuk meg magunkat a fiúknak, de az én szememet előtte be kellett kötni. Aggódtam, hogy hogy fogok húszcentis magassarkúba letipegni. De alapból már az is fura volt, hogy minek kell bekötni a szemem? Mi szükség van erre? Tiszta hülyeség ez az egész, lehet, hogy nem is kéne lemenni? Áhh, de akkor Do megharagudna. És fölöslegesen dolgoztunk volna ennyit. Te jó ég én magamban beszélek. Gratulálok Amanda, már megint meghülyültél. Na, mindegy lemegyünk aztán lesz, ami lesz. Maximum a kórházban kötök ki, amilyen mázlim van. De ekkor tévedtem. Mikor a kendőt a szememre kötötték két oldalról belém karoltak, és úgy mentünk le a lépcsőn. Ekkor hallottam, hogy Bobby elkezdi játszani azt a dalt, amiről mesélt, hogy a klipjét most fogja készíteni. Ez már mosolyt csalt az arcomra. Jó, hogy ennyire szeretnek, és, hogy törődnek velem. Mi lenne velem nélkülük? Levették a kendőmet, és megláttam a barátaimat. Egyik oldalamon Do, másikon pedig Jay fogott közre. Olyan aranyosak voltak. A plafonra pedig fel volt tűzve egy „RÁNK MINDIG SZÁMÍTHATSZ” felirat. Annyira rendesek voltak. És közben azt kiáltották, hogy meglepetés. Ez hihetetlen. Letaglózva álltam ott, és csak néztem.
-Nagyon köszönöm, nagyon rendesek vagytok.-és már könnyeimmel küszködtem. Jacket megcsókoltam köszönetképp. A srácok tovább játszottak. Majd hifiről ment a zene, hogy mindenki le tudjon ülni, beszélgetni, de ekkor már előkerült az alkohol is. Úgy gondoltam, most nem ütöm úgy ki magam, mint a múltkor, ezért körülbelül csak feleannyit ittam, de így is jó volt a hangulat. Folytattuk a beszélgetésünket a nyári terveinkről, és az életünkről. Mivel nem mindenki ismerte a másikat egy kicsit ismerkedős este volt ez az egész hiába az utolsó előtti. Jézus, hogy eltelt ez a hét. Körülbelül hajnali 3-kor mindenki felment a szobájába, mivel az utolsó napot nem józanodással akartuk tölteni. Most ebben a pillanatban boldog voltam. És csak ez számított nekem.

by. Ditta

2011. június 22., szerda

Sziasztok!

Mint már említettem a chatben is, 3-an jelentkeztek, hogy társuli szeretnének. Az egyik csajszit, Ditta. Szóval vele már elég jól összeismerkedtem és nagyon színpi.  Ő írta meg nektek a 10. fejezetet - lehet igazságtalanság a másik kettő ember ellen, de bocsi-, ez így jött ki.  - Legkésőbb szombaton felkerül -
Kettő ember van benne a csapatban - akik csatlakoznak hozzám -. És ezért ő esz az egyik, aki csatlakozik hozzám.
Ilonától kaptam egy fantasztikus novellát és csak hüledezem. Szóval kellesz te is nekem :D. -Blogra is felteszem, ha megengedi.-
Sajnálatos módon Juci esett ki, sajnálom. Neked van egy működő történeted és ez van. Nem tudom mivel magyarázni,de így döntöttem. Bocsi, ha megbántottalak.

Bocsi, hogy ilyen össze vissza, de nagyon fáradt vagyok :D.

Szeretném, ha a két lány mondana magáról pár dolgot - persze csak ha szeretné- és hamarosan társszerkeztőként csatolom a bloghoz őket ;).

2011. június 18., szombat

Merész ember keresttetik / TÁRSÍRÓT KERESEK

Sziasztok!
Mint látjátok pár perce felkerült  az újabb fejezet, nagy nehezen, de megszületett. És utálom magam, hogy ennyi ideig tartott, hiszen én is olvasok blogokat és néha meg tudnék pukkadni, hogy miért nincs már friss, olvasni akarok!:D
Szóval most egy merész embert keresek, aki beszállna mellém írni ezt a történetet. 
Miért szeretnék társulni?
-Megvan a terv a fejembe jó sok fejezetre előre, de kellenek hozzá öltetek.
-Hátha tudnánk sűrűbben frisselni és az a célom, hogy nyár végéig rittyentsünk ebből egy kész, hiper-szuper történetet.
-Változatosság :D.

Valószínű nem lesz sok ember, aki jelentkezni fog, sőt örülök, ha egy lesz :D. /Több jelentkező sem probléma, sőőt!/
Vannak alap terveim, de ha beszál valaki akkor közösen döntünk mindenről. Szóval simán változhat a terveimhez képest. :)

Körülbelül 30 fejezetesre tervezem a törit (ez lehet 28 és 35 is).

Remélem valakinek felkeltettem az érdeklődését.

Elérhetőségek:
Facebook - nyugodtan jelöljetek ismerősnek, ha nem is érdekel az dolog akkor is. Szeretnék ismerkedni :D-
Mail - ez a személyes, ezt többször megnézem -

9. fejezet - Újabb problémák

Sziasztok! Sajnálom, hogy úgy eltűntem, de most nyáron próbálom összekapni magam. Meghoztam hát a fejezetet, remélem még maradt itt valaki olvasni. :) Szép nyarat, jó olvasást :D.

9. fejezet - Újabb problémák
Egész délután ki sem merészkedtem a szobából, csak az ágyon feküdtem Jackson egyik ingét öleltem magamhoz és gondolkodtam. Lehet, hogy igaza van Robnak, de olyan megérzésem volt, hogy Jackson nem olyan, és komolyan gondolja. Igaz, avval is tisztában voltam, hogy nem nagyon tudnánk találkozni. De mikor elképzeltem, hogy holnaptól nem érhetek Jacksonhoz úgy, ahogy ma tettem, vagy nem csókolhatom meg abban a pillanatban, amelyikben szeretném borzalmasnak tűnt. Sosem voltam ilyen, sosem hittem a szerelemben, vagy akár a férfiakban. Amilyen apám van, a férfiakról alkotott képem, mindig a béka segge alatt járt. De mégis majdnem csak pasi haverjaim vannak. A sors fintora lenne?
Nem tudtam mennyi idő telhetett el, de a többiek kezdtek halkulni kint. Csak a plafont bámultam és gondolkoztam. Hiányoltam Jacksont, hogy nem jött fel utánam, de a szívem mélyén tudtam, hogy gondolkodnom kell. Talán ő is így gondolta?
Már teljes csönd uralkodott a házban, de Jack, még mindig sehol sem volt. Felkaptam Jackson ingét, amit már órák óta szagolgattam és kikászálódtam az ágyból. A hirtelen mozdulattól egy percre elsötétült körülöttem a világ, de figyelem nélkül hagytam és az irányt a lépcső felé vettem. Lassan, minél halkabban próbáltam lemenni a lépcsőn, bár néha ropogott egyet-egyet.
Mindenhol sötét volt, de egy pici fény beszűrődött a függönyön keresztül és pont megvilágította az én Rathbona srácom arcát. Aranyos volt alvás közben, akár egy kisfiú. A kanapé mellé osontam és pár percig csak bámultam őt.
-Amanda? – kérdezte egyszer csak rekedt, álmos hangon.
-Szia – mosolyogtam rá.
-Minden rendben? – kérdezte, miközben a kezem után nyúlt. – Szakítani fogsz? – kérdezte félve.
-Mi van? Miért szakítanák veled? – néztem rá ijedten. – Vagy te ezt akarod?
-Dehogy is. Csak, hogy Rob elmondta – mondta miközben arcomat fürkészte.
-Azért mert előttem, nem tudom hány csajjal lefeküdtél? Vagy, hogy híres vagy és nem lenne időd rám? – kérdeztem arcát bámulva.
-Aha – mondta kétségbeesve.
-Nem érdekel – suttogtam majd lassan megcsókoltam.
-Mi? – kérdezte a csók után.
-Majd meglátjuk, egész életemben lovagoltam a dolgokon, hogy mi hogy lesz. Most szeretnék a pillanatnak élni. Próbáljuk meg, okés? Meglátjuk mi lesz. Lehet, két nap múlva már megunsz, és akkor nem kell azon idegeskedni mi lesz majd – mondtam, miközben a pólója szélét piszkáltam.
-Már most tudom, hogy nem foglak megunni – mondta és magára húzott. – Tetszel nekem cica – mondta miközben egy puszit nyomott a hajamba.
-Cica? – néztem fel rá nevetve.
-Baj? – mondta, pajkos mosollyal.
-Te bárhogy hívhatsz, csak nyávognom ne kelljen – suttogtam a fülébe kacéran.
Pár percig még beszélgettünk, majd csak öleltük egymást.

~*~

-Nézd meg milyen édesek – halottam meg egy halk hangot.
-Igen, szerintem illenek egymáshoz – szállt be egy másik hang is.
-Az nem kifejezés – mondta az első hang.
-Skacok mi lenne, ha nem dumálnátok, ki minket miközben itt vagyunk – halottam meg Jackson hangját.
-Jó, bocsi – nevetett fel Do, azonosítottam be az egyetlen női hangot.
-Kell valami a boltból? – kérdezte Boby.
-Nem tegnap voltak Samék bevásárolni? – kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-De –nevetett Boby.
-Csak elfelejtettünk valamit hozzni – mondta morcosan Sam.
-Mit? – kérdeztem értetlenül, már nyitott szemmel.
Miközben Do jelentőségteljesen rám nézett.
-Jah, vágom – mosolyogtam.
-Nektek nem kell? –kérdezte Do.
Értetlenül néztem rá. Nekünk? Max nekem, de Jacksonnak minek tampon?
-Azt hiszem mégse értem – másztam le végre Jacksonról. – Te érted? – tátogtam Jacksonnak.
-Nekünk nem kell – mondta Dora nézve.
-Oké, akkor pusszantás édeseim. Nemsokára jövünk, a többiek még alszanak – mondta Do, egy puszit dobott a levegőbe, majd Bobyval karöltve kisétáltak az ajtón.
-Az gáz, hogy én még mindig nem vágom? – néztem Jacksonra.
-Igyunk egy kávét - nevetett Jack.
-Na skacok, én visszadőlök még csak egy kis vízért jöttem – mondta Sam és már baktatott is fel a lépcsőn.
-Kávé – pattantam fel. Jackson csak nevetett rajtam, míg elvánszorogtam a konyháig. Reggeli, álmos tempóban feltettem a kávét és még főt le elhatároztam meglepem a többieket egy finom reggelivel.

Pár perc múlva már két feketével a kezemben és Jackson kíséretében kiültünk a teraszra.
-Tessék – nyomtam a kezébe a kávét egy puszi kíséretében.
-Köszönöm – mosolygott és az ölébe húzott. –Cigit? – kérdezte.
-Nem kérek, köszi – mosolyogtam rá.
-Én azért.. – kérdezte, de belevágtam.
-Persze, nem zavar – mosolyogtam és kicsit lejjebb ültem, hogy nyugodtan tudjon cigizni.
Néma csendben ültünk és bámultunk kifelé a fejünkből.
-Jack! – néztem rá hirtelen. – Kaphatok a cigidből? – mosolyogtam kacéran.
-Amanda, megijesztettél – kuncogott és már a kezembe is nyomta.
-Köszi – mosolyogtam rá.

~*~

Fél óra múlva már a konyhában sürögtem forogtam. Csak a mosogatásra egy órát tippeltem, hiszen tegnap senki sem mosogatott el. Kíváncsi lennék, a fiúk mit csinálnak a házban, ha nincs itt két lány.

Nem tippeltem rosszul a mosogatás tényleg egy óra volt, gyorsan csináltam pirítóst, sült tojást, tükörtojást és vágtam fel paradicsomot, paprikát valamint uborkát. Főztem kávét és teát. Jackson közben visszaaludt a nappaliba. Mikor már nagyjából mindennel készen voltam a többiek is kezdtek szivárogni, Bobbyék visszaértek a boltból, amit még mindig nem értettem miért mentek. Tomék pedig kómás fejjel levánszorogtak a lépcsőről. Pedig már fél tizenegy volt, hát hiába ez ilyen hétalvó társaság lehet. Lassan mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, csak Rob hiányzott, de senki nem mondott semmit. Lassan enni kezdtünk, mindenki egekig dicsére a főztem, de szerintem csak nagyon éhes voltak.

-Milyen tervek vannak még a nyárra? – kérdezte Sam úgy mindenkitől.
-Egész nyáron lazulni fogok – sikkantott fel Do. – Szeptembertől úgyis könyvek felett kell majd görnyednem, addig ki kell élnem magam – nevetett fel. Doban, olyan szintű energia volt, hogy majdnem csak éreztem, hogy pattog.
-Csak szeptembertől kapd össze magad – nevetett Sam, de komolyság is csendült a hangjában.
-Csak féltékeny vagy, egyszer élünk Samy – kuncogott szórakozottan Do.
-Tom? Pár kisebb koncerten kívül – kérdezte Sam. Szóval a banda összeáll a nyárra, pár koncert erejére ezt már említette Boby is.
-Tomy velem lazul- nevetett barátnőm és egy csókot nyomott Tom szájára. Elég komolyak a szándékaik – csodálkoztam el rajta-, hiszen egyikük sem olyannak tűnik.
-Egy papucs lett belőled – kuncogott Boby. – Mit ki nem hoznak belőled a nők, barátom – veregette hátba az Tomot Bobby. Meg kell, mondjam elég vicces helyzet volt.
-Nem vagyok papucs – horkantott fel Tom, pedig szerintem is nagyon az volt.
-Boby te mit tervezel? – kérdeztem kíváncsian. Hiszen azért elég közel álltunk egymáshoz.
-Akarok készíteni egy klippet, annak a dolgait egyengetem – mosolygott rám. Hupsz erről már tényleg mesélt.
-Bocsi, elfelejtettem – mosolyogtam rá bocsánatkérően. Csak megrázta a fejét. – Imádom azt a számot, imádom, ahogy énekelsz – fogtam meg a kezét. – Sikeres klip lesz – kacsintottam.
-Köszi Hugi, de nem olyan nagy cucc – rántotta meg a vállát.
-Hülye – nevettem rajta majd megöleltem.
-És te? – kérdezett vissza csak, hogy ne rajta legyen a világ szeme. - Vagyis a mi figyelmünk. -
-Szokásos, meló, család és talán egy pici pihi – mosolyogtam gondterhelten.
-Jackson? – kérdezte Sam barátságosan. És erre a válaszra voltam a legkíváncsibb, de az a fránya telefonom hangos zenélésbe kezdett az emeleten.
-Én is kíváncsi vagyok a válaszra! – sikkantottam fel miközben kerestem a telefonom a nappaliba.
Többiek csak nevettek szórakozottságomon.

Már akkor rossz érzésem támadt mikor megláttam Candy nevét villogni a kijelzőn. Csak ne legyen semmi gond a bárban. Bizonyára, csak érdekli, mi van velem.– Reménykedtem a legjobbakban. –
-Szia bébi – szólt bele a telefonba fáradt hangon.
-Hello Candy, mi a helyzet? – kérdeztem idegesen miközben a nappaliba sétálgattam fel alá.
-Ne is mond, mindenki meghülyült mióta leléptél. Az egyik csaj felmondott munka közben, ketten voltunk nagy hajszában ő meg lelépett. Gondolj bele, apja faszát! – mondta idegesen Candy.
-Úristen, és jól vagy? Be kell mennem ugye?! – kérdeztem félve.
-Jól vagyok, erős fából faragtak – nevetett. – Dehogy kell, ha megdöglök is egy hétig nyaralsz – kuncogott.
-Candy, igazán nincs rá szükség – mentegetőztem. – Haza megyek, ha kell – hadartam gyorsan.
-Nem, és kész – kuncogott.
-Most kivel vagy egy műszakba? – kérdeztem miközben még mindig körbe-körbe sétálgattam.
-Még nem ott járunk, volt egy kis banzály egyik nap. Bekaptunk egy ellenőrzést, hülye picsa ellenőrnek is akkor kellett odatolnia a seggét - mondta idegesen, majd mintha kifújta volna a cigi füstöt.
-És? Mi lett? – mond már.
-Tele voltunk kiskorúval és rengeteg droggal – mondta nevetve. - Szerinted? Becibáltak a rendőrségre egy éjszakát bent voltunk, pedig most én mit tehetek róla? – folytatta idegesen.
-Ezt mindet ennyi nap alatt? Most mi lesz a bárral? – kérdeztem idegesen.
-Szerintem lőttek neki, de semmit nem tudunk – motyogta.
-Kurva életbe – suttogtam idegesen.
-Nyugi találunk valahol munkát, azt is eltudom képzelni, hogy más néven kinyitja a főnök. Van pénze, és a pénz nagyúr – mondta újabb pöfékelés közben.
-De jól vagy? Minden okés? – kérdeztem miközben konyha felé néztem a többiek vidáman falatoztak.
-Hát, igazából azért hívtalak… - mondta húzottan.
-Mi a gond? – kérdeztem ismét.
-Kilakoltattak – suttogta idegesen.
-Mert? – kérdeztem vissza, ennek a csajnak is akkora mákja van az életben, mint nekem.
-Nem kaptam fizetést és már két hónappal lógtam, valamint a szomszéd nénike szerint prosti vagyok és rontja a ház hírnevét – nevetett fel.
-Azt a mindenit – reagáltam hüledezve. – Menny hozzánk, nagyival már találkoztatok. Ott van az unokaöcsém, Paul is. Érezd magad otthon, a szobámat nyugodtan foglald el – hadartam össze vissza.
-Biztos nem gond? Bocsi, hogy felhívtalak, csak a cuccaimmal kint ülök és, ahogy Londont ismerem mindjárt szakadni fog – mondta szomorúan.
-Candy, erős fából faragtad kapd össze magad. Megoldjuk együtt, három nap múlva úgyis haza megyek, és kitalálunk valamit jó?! – próbáltam lelket önteni összetört barátnőmbe és reméltem sikerrel járok.
-Imádlak, köszönök mindent – suttogta elérzékenyülten.
-Én is, összekapod magad. Három napig csak pihi, aztán belevetjük magunk a tervezgetésbe.
-Okés, köszi mindent. De a mamád, nem fog kirakni? – kérdezte félve.
-Dehogy fog – kuncogtam. - De figyelj rá és Paulra is. Elég érdekes párost alkotnak ők ketten – nevettem.
-Most féljek?! – kuncogott.
-Nem,most fogj egy taxit és menny hozzánk. Majd még beszélünk - mondtam ismét biztatóan.
-Okés, összekapom magam és összehaverkodok a nagyival – kuncogott. – Puszi, köszönök mindent. Egy angyal vagy.
-Nincs mit, vigyázz magadra. Puszi – mondtam végül, majd letettem.

-Minden oké? – hallottam meg Jackson hangját mögülem.
-Jah – suttogtam.
-Miért sírsz? – kérdezte miközben magához ölelt.
-Semmi – ráztam meg a fejem, miközben mellkasába nyomtam az arcom.
-Rossz hírt kaptál - nem tudom, hogy kérdezte, vagy mondta, de beletrafált.
-Azt hiszem munkanélküli vagyok – szipogtam.
-Sss, ne sírj. Kitalálunk valamit – mondta miközben a hátamat simogatta. – Együtt megoldjuk – suttogta fülembe.

Boby száma, amiből készül klipet csinálni :D

2011. április 30., szombat

Everybody megjöttem :D

Sziasztok olvasókáim! Most nem feltétlenül a sztoriról írok, szóval ha nem akarod ne olvasd tovább. ;)
Eddig nagyon érdekelt az olvasók véleménye, vagy hogy is mondjam, a teljesítés, hogy megfeleljek. És mostanság az élet más részén is észrevettem, hogy ez nem mindig jó. És úgy gondolom az írás, nem megfelelésből megy... Szóval kissé önzőn - kijelentem, de lehet magam ellen beszélek - nem annyira érdekel a véleményetek, nem, nem ez a jó szó rá. Pontosabban nem halok bele és már nem nézem meg napi 5x, hogy érkezett-e új komi - aki nem értené előtte volt már másik történetem, több, mint 200 "wordoldalt" írtam már :) - itt is ennél a törinél is ezt csináltam, persze nagyon örülök még mindig a komiknak, mi több néha ez dobja fel a napom. De  nem függők már tőle, szeretnék 100%-osan az magam örömére, kiélésére írni. Szóval, hogy összegezzem ennek az egész hablatynak az értelmét, nem ígérek semmit. Nem ígérek heti frisst, nem ígérek befejezést a történetnek egyszerűen csak ha van kedvem, időm, energiám írok. Remélem mindenki megérti, hiszen rengetegen írtok is meg minden..:) Nagyon köszönöm a 33 rendszeres olvasót, köszönöm a komikat és ne nehezteljetek rám. És talán ezt a dolgot ajánlom minden író palánta társamnak is, MAGATOKÉRT ÍRJATOK, akkor születik a legjobb munka.

ui.: a kép 100 Monkeys- es :)