2011. április 30., szombat

Everybody megjöttem :D

Sziasztok olvasókáim! Most nem feltétlenül a sztoriról írok, szóval ha nem akarod ne olvasd tovább. ;)
Eddig nagyon érdekelt az olvasók véleménye, vagy hogy is mondjam, a teljesítés, hogy megfeleljek. És mostanság az élet más részén is észrevettem, hogy ez nem mindig jó. És úgy gondolom az írás, nem megfelelésből megy... Szóval kissé önzőn - kijelentem, de lehet magam ellen beszélek - nem annyira érdekel a véleményetek, nem, nem ez a jó szó rá. Pontosabban nem halok bele és már nem nézem meg napi 5x, hogy érkezett-e új komi - aki nem értené előtte volt már másik történetem, több, mint 200 "wordoldalt" írtam már :) - itt is ennél a törinél is ezt csináltam, persze nagyon örülök még mindig a komiknak, mi több néha ez dobja fel a napom. De  nem függők már tőle, szeretnék 100%-osan az magam örömére, kiélésére írni. Szóval, hogy összegezzem ennek az egész hablatynak az értelmét, nem ígérek semmit. Nem ígérek heti frisst, nem ígérek befejezést a történetnek egyszerűen csak ha van kedvem, időm, energiám írok. Remélem mindenki megérti, hiszen rengetegen írtok is meg minden..:) Nagyon köszönöm a 33 rendszeres olvasót, köszönöm a komikat és ne nehezteljetek rám. És talán ezt a dolgot ajánlom minden író palánta társamnak is, MAGATOKÉRT ÍRJATOK, akkor születik a legjobb munka.

ui.: a kép 100 Monkeys- es :)

2011. április 24., vasárnap

8. fejezet - Csak egy hétig

Sziasztok! Igen, végre meghoztam a várva várt frisst. Pár komiban reménykedem, az előzőket is nagyon köszönöm. Boldog Nyuszit mindenkinek! Jó olvasás :)
8. fejezet - Csak egy hétig
Pár percig Rob után bámultam és rohadtul felidegesített. Próbálok túllépni a problémáimon, szeretni valakit vagy nem is. De oh, bakker.
Kérdőn Bobbyra néztem, aki csak megvonta a vállát, tudott valamit.
-Mit tudsz? – kérdeztem idegesen, miközben közelebb csusszantam hozzá, persze Jackson kezét nem engedtem el.
-Semmit –motyogja, miközben mindenfele nézett.
-Persze, nekem meg tollas a hátam – idegesen rámeresztem a szemeimet.
-Amanda, ne nézz így rám! – emelte fel védekezően a kezét.
-Meséljt! – néztem rá még mérgesebben.
-Nem tudok semmit – mondta, miközben felállt a kanapéról.
-Bobby. Nem tudsz hazudni, főleg nem nekem – néztem rá felhúzott szemöldökkel. – Elárulnád végre mi a fasz baja van? – kelek ki magamból. Atyám, ez nem én vagyok. A másnaposság vagy az ideg dolgozik bennem?
-Ssss – lépett mögém Jack, és átölelte a derekam. – Nyugi – mosolygott rám.
-Nem, nem és nem. Ne nézz így rám – mosolyogtam vissza rá. – Tudni akarom mi van – nézek ismét Bobbyra.
-Kérdezd meg Robot – válaszolt kissé ijedten.
-Mingyárt jövök – mosolyogtam Jacksonra és már fel is pattantam.
-Ne menj. Biztos csak valami csaj – próbált maradásra bírni Jack. Pár pillanatig az arcát vizsgálva gondolkodtam. Tudott valamit ő is.
-Te is tudod, hogy mi a baja? – kérdeztem idegesen, már majdnem csak kiabálva.
-Amanda, mi a fasz van?! – kérdezte tőlem idegesen Do. – Kurva másnapos vagyok, te meg itt sikongatsz – mondta idegesen.
-Semmi! – vágtam rá mérgesen. – Mi fasz lenne? – néztem rá hülyén. – Szóval, te is tudod mi van Robbal? – kérdeztem újra Jacksont.
-Sejtem – motyogja, miközben egy puszit nyom a tenyerembe.
-Fasza – idegesen beletúrtam a hajamba.
Igazából ez az egész megint az én hibám, én akarok mindig minden körülmények között mindenkinek megfelelni. Ha boldog vagyok Jacksonnal, mit érdekel engem Rob fura - és rettentő idegesítő – viselkedése? Tojnom kéne rá magasról, de nem én nem. Felkapom a cukrot, ha valakinek nem felel meg a viselkedésem, mindig ilyen voltam. És most kifejezetten utáltam. Annyira szeretnék nem törődni ezekkel a dolgokkal, de ez van. Ilyennek születtem, ezt dobta a gép.
Még utoljára rámosolyogtam Jacksonra, majd a konyha felé vettem az irányt. Először gyorsan, majd egyre lassabban. Az ajtóban tétováztam egy sort, nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Egyáltalán mi baja lehet Robnak? Eddig olyan jól megvoltunk, főleg mikor még beszélgettünk, tartottuk a kapcsolatot több száz kilométerre is. Mi történt? Mi lett vele? Mi lett velünk?
-Szia – motyogtam és felültem az egyik bárszékre.
-Hello – motyogta miközben felkapja a kávéját és készült kimenni a konyhából.
-Rob, beszélgessünk – mosolyogtam rá, annyira kedvesen amennyire csak tudtam.
-Nincs miről beszélnünk – motyogta és már majdnem kint van az ajtón, mikor az utolsó pillanatban elé ugrom.
-Rob!- néztem rá felvont szemöldökkel.
-Mivan? Nem szórakoztat el elégé Jackson? – kérdezte végre az arcomba nézve, és csak most láttam rajta mennyire szarul fest. A pillanatnyi meglepődés után, rögtön kapcsol az agyam.
-Féltékeny vagy? – kérdeztem egy fokkal vékonyabb hangon.
-Féltékeny? – kérdezte vissza miközben gúnyosan felnevet.
-Rob! Mond már, nagyon nem értem mi van – néztem rá értetlenül, még mindig aránylag nyugodtságot színlelve. Pedig ölni tudnék…
-Nincs semmi Amanda – mondta tárgyilagosan majd ellépet mellőlem és kiment a konyhából.
-Kurva életbe – suttogtam idegesen és belerúgtam az ajtóba. Mindig van valami hülyeség, és most már a lábam is fáj. Gratulálok Amanda. Pár pillanatig ültem a hideg kövön mikor Jackson és Bobby léptek be az ajtón.
-Minden oké?! – kérdezték félve és leguggoltak mellém.
-Miért van az, hogy sosem jön össze semmi?! – néztem fel Bobbyra. Hiszen Jackson nem sok mindent tud eddigi „szerencsés” életemről.
-Megverjem?! – kérdezte Bob, miközben közelebb húzott magához és szorosan megölelt.
-Dehogyis – mondtam gyorsan. – Én akarom – vigyorogtam gonosza,mire mindketten hangos kacagásba kezdtek, de én nem. Komolyan meg tudnám kicsit ütlegelni Robot, néha annyira hülye.


Pár perc múlva felvetette Bob hogy mi lenne, ha birtokunkba vennénk a medencét és annak területét. Do és Tom a nappaliban aludtak még, Rob a szobájában volt, Samék pedig még nem értek vissza, szóval Jackkel és Bobbal karöltve elfoglaltunk egy-egy napozóágyat és elterültünk rajta.
Arra eszméltem fel, hogy puha mégis férfias ujj simít végig az arcomon. Lassan felnyitottam a szemem és Jackson mosolygós arcával találtam szembe magam. Rettentő helyes volt.
Vágy öntötte el a testem, miszerint minél hamarabb ajkaihoz kell érintenem a sajátom. És hülye lettem volna nemet mondani magamnak. Egy lágy csókot váltottunk, amit kacér mosollyal díjazott Jack.
-Szobára – hallottam meg mellettem lévő napágyból Bob hangját.
-Hey – kuncogtam mosolyogva barátom felé nézve.
-Végre felébredtél – kuncogott a medencéből Do.
-Hát pont te mondod?! – kuncogtam mosolyogva, miközben átültem Jack ölébe.
-Negyed óra múlva kaja – mosolygott ránk barátságosan Sam a grillező mellől, miközben végig törölt izzadt homlokán.
-Na gyere asszonykám – hallottam meg Tom hangját. A medence mellett állt és kezét Donak nyújtotta.
-Köszönöm – mosolygott rá édesen barátnőm, de már tudtam, hogy készül valamire. A következő pillanatban, Tom hatalmas csattanásal landolt a medencében, és a kicsobbanó víz minket is jól eltalált.
-Komolyan, mint a rosszcsont gyerekek – halottam meg Sam morgolódását, miközben megfogtam Jack kezét és a szobánk felé húztam.
-Vegyetek fel fürdőruhát! – kiáltott még utánunk Do.
Némán felsétáltunk a lépcsőn Jackkal, néha arcára néztem,de ő nagyon el volt gondolkodva. Mikor becsuktam a szobánk ajtaját mellé léptem és megöleltem.
-Mi a baj? – suttogtam miközben arcát vizsgáltam.
-Semmi, csak olyan fura. Úgy érzem, mintha évek óta ismernélek, pedig nem tudok rólad semmit – mondta halkan, majd a homlokomra adott egy puszit.
-Én is így vagyok – mosolyogtam rá. – Na, de öltözzünk – csaptam össze a tenyereimet. Ne akartam ilyen fontos dolgokról beszélni, hiszen ez a kapcsolat, úgyis addig tart még itt vagyunk. Utána vége. Ő egy sztár, aki rengeteget utazik, minden csajt megkaphat, mit akarna ő tőlem hosszabbtávon. És én, hogy oldanám meg? Néha még arra sincs időm, hogy leborotváljam a lábam, akkor meg egy kapcsolathoz. Kivitelezhetetlen.
-Szóval fürdőruha – mosolyogtam erőltetetten Jackra, miközben kihúztam a fekete fürdőrucimat a táskámból. – Pár perc és jövök – motyogtam és a fürdő felé vettem az irányt.
-Kár – mosolygott rám perverzen. – Itt is átöltözhetsz – kapta el a kezem és magához rántott, és egy szenvedélyes csókot adott ajkaimra.
-Majd legközelebb – mosolyogtam, most már boldogan az előttem álló félistenre.
-Szavadon foglak – mondta, mikor már becsuktam magam mögött az ajtót. Gyorsan lekapkodtam magamról a gönceimet, kicsit megmosakodtam és felkötöttem a hajam egy cofba.
-Ami, csörög a telefonod – nyitott be Jack.
-Gyere csak, köszi – mosolyogtam rá és kikaptam kezéből a rezgő kütyüt, majd miután egy puszival megháláltam felvettem a telefonom.
-Szia kicsim, mi a helyzet – kérdezte nagyi.
-Áh, semmi különös. Épp nemsokára megyünk ki fürödni – mosolyogtam, miközben Jacksont bámultam, ahogy leveszi a pólóját és kivillan az I’m lost... tetoválása, ami rettentő sexissé teszi a bal csípőcsontját.
-Hahó Ami, itt vagy?! – hallottam meg a nagyi hangját újra.
-Aham – suttogtam. – Mi a helyzet veletek? Paul még megvan? – kérdeztem miközben inkább kimentem a fürdőből és ledőltem az ágyra.
-Meg vagyunk, de most megyek is – hadarta gyorsan. – Vigyázz magadra, szeretlek.
-Szia – mondtam az üres telefonba. Mi lehet otthon? Érdekeljen? Akarok most erre gondolni? Akarom most ezzel elrontani a napom? Nem, döntöttem el magamban.
-Minden okés? – mászott egyszer csak Jackson fölém..
-Minden – mosolyogtam rá és már ajakira csúsztattam az ajkaim és édes táncba kezdtek. A szívem dübörgött a mellkasomban…
-Skacok ideje lenne jönnötök – lépett be Tom. – Váó, megzavartam valamit? – nézett minket kajánul.
-Nem – gördült le rólam Jackson és az ölébe húzott.
– Két perc és megyünk – nézetem jelentőségteljesen Tomra.
-Olyanok vagytok – bosszankodott, miközben bevágta maga után az ajtót.
-Le kell nyugodnom – suttogta Jack miközben arrébb rakott az ölébe és a fürdőbe viharzott.
-Hupsz – motyogtam, mikor megláttam Jackson vágyának ékeskedő tárgyát.
Magamra kaptam egy rövidnacit, hogy mégsem egy szál fürdőruhában sétálgassak, majd az ablakon bámultam kifelé.
-Mehetünk – motyogta Jack lehorgasztott fejjel a fürdő ajtó előtt.
-Okés – mosolyogtam rá és egy csókért mellé léptem, szorosan öleltem magamhoz és beszívtam kellemes férfi illatát.
-Ne haragudj – motyogta nyakamba.
-Dehogy haragszom, sőt örülök neki – kacsintottam rá és már húztam is a kert felé.

Egy órával később
-Nagyon finom volt –mosolyogtam a Samre.
-Megtartunk még – kacsintott rá Do.
-Kösz, rendesek vagytok – nevetett Sam.
Segítettünk összepakolni kicsit Samnek, majd leültünk a medence széléhez Jacksonnal.
-Fürdünk? – kérdezte Do.
-Én biztos nem, meg sem bírok mozdulni – sóhajtott Tom.
-Akkor üvegezzünk! – sikkantott fel Do.
-Üvegezni akarsz? – néztem felvont szemöldökkel barátnőm felé.
-Igen, tudom dedósan hangzik, de jó buli – kacsintott rám.
-Benne vagyok – ült le barátnőm mellé Tom.
-Csak próbáljuk ki, ha nem tetszik abbahagyjuk – nézet rám Do bociszemekkel.
-Oké - motyogtam, majd leültem Tom mellé, mellettem pedig Jackson foglalt helyet.
-Roby és Boby ti is gyertek – nézett az említettekre boci szemmel. – Én kezdem – mosolygott Do, majd megpörgette a Bacardis üveget. És nagy szerencsésként kire fordult az üveg szája?
-Szóval Ami, felelsz vagy mersz? – nézett rám vigyorogva Do.
-Öhm, merek – mosolyogtam rá.
-Akkor, szerelmet kell vallanod Bobynak – mutatott az említettre.
-Oké – fordultam Bob felé vigyorogva, aki felvont tekintettel vizsgált.
-Oh, Boby Long, imádom a hangod, az illatod, a szemed a kockás ingeidet és nem utolsó sorban a hosszú nevedet, ami utal aa – vigyorogtam rá perverzen. – tudod mire – kuncogtam és egy puszit nyomtam meglepett arcára.
-Váó, kezdésnek nem is olyan rossz – kuncogott Do.
-Most te pörgetsz – megfogtam az üveget és egy határozott mozdulattal megpördítettem.
Csak forgott és forgott, majd megállt Robnál. Ekkora pecket.
-Felelsz, vagy mersz? –tettem fel neki a kérdést egy műmosollyal az arcomon.
-Felelek – mondta miközben beleszívott a cigijébe.
-Mikor veszteted el a szüzességed? – vigyorogtam rá, mire kissé meghökkent. Mindenki ránk kapta a tekintetét.
-Tizennégy éves koromban – mondta és már pörgette is az üveget. Miközben én egy apró puszit nyomtam Jack állára.
Ez után vagy fél óráig sem rám, sem Jackra nem fordult az üveg nyaka, aminek nagyon örültem.
És ekkor Tom pörgetése rám irányult.
-Kivel smároltál utoljára, Jackson előtt? – nézett rám mosolyogva Tom.
-Robbal – mutattam a vigyorgó srác felé.
-Mi? – sikkantott fel Do.
-Ez komoly? – nézett rám hitetlenkedve Boby. Miközben Jackson elengedte a derekam.
-Igen, de nem volt komoly. Csak egy apró csók volt fél évvel ezelőtt – mentegetőztem. – Nagyon jól kijöttünk aztán elcsattant egy csók, és nem volt valami nagy szám, szóval barátok maradtunk – hadartam. Pár percig mindenki engem és Robot bámulta, és akkor nálam elpattant a madzag.
-Direkt csináltad ugye? – néztem idegesen Robra. - Elmondanád, végre mi a fasz bajod van? Az egyik legjobb haverom voltál Rob, most meg?! Megértem, hogy nem minden tetszik neked, de mond el, hogy mi van, mert ezen így nem tudok segíteni.
-Rob, tényleg mond meg neki, aztán ő dönt – nézett az említettre idegesen Bob.
-Oké, mennyünk be – ragadta meg a karom.

Már öt perce járkálj Rob a konyhában fel-alá, de egy mukkot sem szólt.
-Kinyögnéd végre?! – néztem rá idegesen.
-Mindjárt – intett le, majd még két kör után megszólalt. – Tudod Amanda én nagyon megkedveltelek, meg minden ilyesmi – mondta a padlót vizsgálva. – és nem neked akarok rosszat – nézett fel a szemembe.
-Oké, de nagyon nem értelek Rob – néztem ár felhúzott szemöldökkel.
-Szóval…. – motyogta.
-Szóval? – löktem oldalba. – Mond már – mosolyogtam rá biztatóan.
-Mit akarsz Jacksontól? – tett fel váratlanul a kérdést, amivel még jobban összekavart.
-Nem tudom Rob, elvagyok vele. Nagyon szimpatikus és tetszik – vontam meg a vállam.
-Ami, te nem ismered őt – nézett rám kétségbeesetten.
-Mire akarsz kilyukadni? – tettem fel kíváncsian a kérdést.
-Jackson nagyon jó haverom, semmi kétség – mondta, miközben a pult szegélyét bámulta.
-Rob, nyögd már ki! – emeltem fel a hangom, mert már megőrített.
-Jackson nem a legjobb választás neked – motyogta olyan halkan, hogy alig értettem.
-Tessék? Miért ki lenne nekem a legjobb választás? Talán te? – ugrottam le a pultról dühömben.
-Nem, nem ezt mondtam – rántotta meg a vállát.
-Rob, ha nem nyögöd ki, esküszöm megütlek – néztem fel mérgesen arcába.
-Jacskon nem neked való – mondta, miközben hátrébb lépett.
-Miért? – néztem rá egyre idegesebben, azt hittem már szétdurran a fejem.
-Jackson egy nőcsábász, minden koncertjén legalább három csajt gerincre vág. Csak arra kellenek neki a lányok, mióta ismerem egy komoly kapcsolatának a gondolata sem volt. Emellett, mikor lenne ideje veled lenni?! Gondolkozz Ami – nézett rám már kedvesebben.
-Rob, ne nézz hülyének. Szerinted én ezt nem tudom? Tisztában vagyok vele, hogy ez a kapcsolat, egy hétig tart. De legalább, addig had érezzem jól magam – mondtam neki és felszaladtam az emeletre.

2011. április 14., csütörtök

LÁJKOLJ, please :)

Sziasztok! Egy nagy szívességet szeretnék kérni csajok!
Egy apró szívességet szeretnék kérni, légyszi lájkoljátok ezt a videót. http://www.facebook.com/video/video.php?v=173842309334426&oid=136413083060907&comments
KÖSZÖNÖM:)
 

2011. április 2., szombat

7. fejezet – Egyszer élünk

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hoztam frisset, de elég örült heteim vannak mostanság. És még lesznek is.
Köszönöm a komikat, a pipálgatásokat, mag hogy olvastok. Puszii, Dorothée
7. fejezet – Egyszer élünk
-Hányadik kör is ez? – kérdezte vigyorogva Do, miközben Tom ölében ülve húzta le a sokadik pohár alkoholt. Jó kérdés volt, de szerintem ezt már senki nem tudta.
-Ki jön táncolni? – néztem jelentőségteljesen Dora, aki úgy tűnt Tom szájában érdekes dolgot talált, mert nagyon el volt vele. – Oh, kapjátok be – suttogtam és már majdnem visszaültem, mikor Jackson felpattant.
-Gyere – fogta meg a kezem. Olyan selymes volt a bőre és olyan „lábremegtető” a mosolya. Elolvadtam. Amilyen gyorsan csak lehetett felpattantam és léptem hozzá közelebb. A táncosok közepére mentünk és elkezdtük ropni. Először lightosan, majd egyre jobban belemelegedtünk, a csípőmet szorosan tartotta és velem együtt mozgott. Már-már egy előjátéknak is beillett volna a jelenet, és ki kell jelentenem frenetikus volt. Kezei alatt libabőrös lette a bőröm és ez egész testem remegett, sosem éreztem még ilyet egyik fiúmnál sem. És volt egy sejtésem, hogy nem is fogok. Jackson tudsz valamit. Könyveltem le magamba miközben végig simítottam a mellkasán, és éreztem, hogy megremegett a kezeim között. Szóval nem csak ő vált ki belőlem ilyen dolgokat?
Pár perc múlva már teljesen káó voltam, folyt a homlokomról a víz és valami friss nedűre szomjaztam.
-Gyere, igyunk egy koktélt – mosolygott miközben a pult felé húzott, a kezemet egy pillanatra sem engedte el. Fantasztikus, szavakkal le nem írható érzés volt. A pultos csajszi azt monda, majd kihozza nekünk, szóval az irányt az asztalunk felé vettük. Jackson leült Boby mellé, aki mellett egy számomra ismeretlen leányzó ült. Kicsit gondolkodóba estem, hogy most hova ülök, hiszen már nem volt hely. De az én Jacksonom megoldotta. Gyorsan az ölébe rántott, amit én meglepve ám, de rettentő boldogan fogadtam.
Rob az asztal másik oldalán ült, Jacksont és engem bámult, miközben már szerintem nálam is, sőt még Donál is jobban be volt csiccsentve. Pedig gyerekek az nagy szó.
Nevetgélve beszélgettem hol az ismeretlen szőkeséggel, hol Jackkel flörtöltem, ami már ilyen állapotban is tudtam, hogy józanon meg fogom bánni. De hát egyszer élünk nem?
-Tetszik a hajad – mosolyogtam Jackre. – Olyan jó belemarkolni – suttogtam a fülébe szenvedélyesen.
-Hmm – motyogta és aránylag finoman belemarkolt a fenekembe, miközben szeme a számmal szemezett. Amanda ezt még nagyon meg fogod bánni – mondta egy hang a fejembe. –Leszarom – válaszolt rá egy másik. A srác, akiért odavoltam már a posztereken is, igaz nem oly fanatikusan mint egyesek, de imádtam már évek óta. A stílusát, a haját, a hangját és mindent. Na szóval ő, lassan az ajkaimra hajolt és végig nyalt az alsó ajkamon, amiből rögtön kitört egy nagy sóhaj. Azt a mindenit.
-Khmm fiatalok, azt hiszem lassan menni kéne – halottam meg Sam hangját a háttérben, de nagyon nem akartam. A szavakat külön-külön még felfogtam, de egyben. Semmi értelmet nem nyert hiszen a puha férfiajkak az enyémmel hadakozva küzdöttek a még egyre nagyobb – ha még lehet fokozni – élvezettel. Majd pár pillanat múlva elnyíltak ajkaink és nyelvünk vad táncba kezdett.
-Ami, Jack?! Indulás! – szólt ránk erélyesebben Sam.
Nagyon nehezen sikerült elválnunk egymás csábító ajkaitól és kézen fogva elindultunk „haza”. A kocsiban folytattuk azt, amit elkezdtünk. Rajongók ezreinek mondom, minden képzeletet felülmúl az igazi Rathbone srác.

A taxiban Do és Tom mellé kerültem, először mosolyogva néztem, hogy falják egymás ajkait és már majdnem csak megdugták egymást itt a kocsiban. Inkább elkaptam a fejem és az ablaknak nyomtam, kellemesen hűtötte le felforrósodott bőröm. Az elmúlt pár óra képei lebegtek a szemeim előtt, miközben ajkaimat ízlelgettem, amit az előbb Jackson tett.

Kissé elgondolkodva másztam ki a kocsiból, az alkohol hatása ott lebegett gondoltam felett, de mégis valamilyen szinten józan énem, kezdte vizsgálni a helyzetet. Mit csináltunk? Miért? A többiek beszélgetéséből nem valami sokat fogtam fel, bementem a konyhába és kivettem egy doboz sört. Tudtam, hogy nem nagyon kéne fokoznom már az ittasságomat, de nagyon vágytam rá. Meg most már mindegy nem? Egy sör ide vagy oda…
Mindenki elvonult a maga szobájába, rajtam pedig a gondolataim eluralkodtak. A kezembe vett sörrel és cigivel elvoltam a terasz lépcsőjén. Rettentő fáradt voltam azt tudtam, de mégis minden hülye gondolat előjött belőlem. Olyanokat is, amiket már évek óta sikerült egy eldugott, lakattal védet dobozba rejteni.
Mikor már sejtelmem sem volt róla, hogy mennyi ideje ülök kint és kezdtem fázni, bevonultam a házba. Mindenhol sötétség volt, nagy nehezen sikerült felbotorkálnom a lépcsőn és majdnem beestem az ajtón.
-Hupsz! – suttogtam mikor megláttam Robot az egyik ágyon. – Azt hiszem elvétettem.
Következő ajtóba már biztos voltam, hogy jó helyen vagyok. Lassan nyitottam be, próbáltam nem felkelteni Dot. De, ami elém tárult nem volt kutya. Tom és Do éppen nagyon benne voltak a dologban, vagyis egymásban. -Oh basszus! – suttogtam és gyorsan kisurrantam a szobából.

Pár másodpercig tanácstalanul álldogáltam az ajtó előtt és azon agyaltam, hogy most mit csináljak.
Mikor egy tökéletes hang, amitől mellesleg a szívem gyorsabb ütembe kapcsolt...
-Gyere - mondtam, majd megfogta a kezem és behúzott a szobájába.
-Tom nem akar majd visszajönni? – kérdeztem miközben megálltam az ajtóban.
-A hangok alapján, nem hiszem. Amúgy meg álmos vagy – simított végig az arcomon.
-Most, akkor aludjak veled? – kérdeztem értetlenül.
-Alszok a földön, ha akarod – mosolygott csalódottan.
-Nem, nem dehogy alszol a földön – mentegetőztem rögtön. Pár percig néma csendben álltunk ott és csak bámultuk egymást. – Elmehetek tusolni? – kérdeztem pár pillanat múlva, muszáj volt lenyugodnom, mielőtt megerőszakolom.
-Persze –mosolygott kedvesen.
-Kérhetek egy pólót Jack? – mosolyogtam rá pár pillanat múlva az ajtóból.
-Öhm, persze – motyogta zavartan, majd kivett a táskájából egy szürke pólót és a kezembe nyomta.
-Köszi – mosolyogtam, majd belibbentem a fürdőbe. Rögtön lekaptam magamról a ruhám és beugrottam a zuhany alá, teljesen ellazította feszült testemet a kissé meleg víz. A hajamat is megmostam, meg persze alaposan megfürödtem, hiszen rendesen leizzadtam a sok táncolásban. Jobb tusfürdő híján, Jackkéval kellett beérnem, amit nem is bántam túlzottan. Ismét elvesztettem az időérzékemet, szóval nem tudtam meghatározni mennyi ideje ázok a víz alatt. Komótosan kimásztam, kivettem a szekrényből egy tiszta törölközőt majd alaposan megtörölköztem. Majd felöltöztem a Jacktől kapott pólómba. Isteni illata volt. Még párszor áttöröltem a hajam majd megfésültem és nagy lélegzetvétel után kiléptem a biztonságot nyújtó fürdőből.
Jackson az ágy bal oldalán feküdt, először azt hittem alszik.
-Minden oké? – kérdezte álmos szemekkel.
-Aham, miért? – kérdeztem és bebújtam az ágy másik oldalára.
-Sokáig voltál bent – fordult felém és könyökére támasztotta a fejét.
-Jah, igen. Jó volt kicsit ellazulni – mosolyogtam, miközben gyönyörű arcát csodáltam.

Percekig egymást bámultuk. Majd Jackson is letette a fejét én pedig átfordultam a másik oldalamra és egy „jó éjt” után próbáltam az alvásra és nem a mellettem fekvő pasira gondolni. Vagy fél óra múlva sikerült is elaludnom, hajnalban felébredtem és azt vettem észre, hogy egy meleg kéz simul a derekamra. Pár percig gondolkodnom kellett, hogy mit is keres itt egy kéz és kié. De mikor leesett egy nagy mosoly kíséretében visszaaludtam.

Lüktető fejfájásra ébredtem, kezemet rögtön fejemhez kaptam és próbáltam enyhíteni a fájdalmat.
-Szia – hallottam meg Jack hangját mellettem.
-Hello – suttogtam rekedten. Miközben a mellettem fekvő félmeztelen Jackre siklott a tekintetem. Várjunk csak. Mellettem fekvő? Félmeztelen? Gyorsan végignéztem magamon, rajtam volt póló és bugyi is. Ez szerencsés, de ki tudja, hogy egész éjszaka ruhában történt e…
A nagy elmefutatásaim közben Jackson összevont szemöldökkel vizsgált engem.
-Te emlékszel valamire? – kérdeztem meg félve, mégis reménykedve.
-Semmire. Te? – kérdezte miközben felkönyökölt és közelebb húzódott hozzám.
-A buliban táncoltunk – mosolyodtam el zavartan, miközben szerintem a fejem vörösbe ment át. Hiszen nem mindennapi tánc volt.
-Aham, az még nekem is megvan – mosolygott vissza kajánul.
-Utána filmszakadás… - húztam el a szám, majd fejemhez kaptam, hiszen ismét belenyilallt.
Jackson azzal a lendülettel ugrott ki az ágyból és a táskájához lépett. Nem értettem mégis mi a fene ütött belé, talán eszébe jutott valami?
-Tessék – lépett mellém pár perc múlva két szem pirulával. – Másnaposságra – mosolyodott el. – Gyorsan hozok neked egy pohár vizet – motyogta, de már ott sem volt. Milyen kis aranyos- tűnődtem el.
-Itt is vagyok – lépett be pár perc múlva az ajtón és a kezembe nyomta a poharat is. Gyorsan lenyeltem a pirulákat, hogy minél hamarabb hassanak.
Utána még visszafeküdtem az ágyba, hiszen még nem hat semmi kedvem, és erőm sem lett volna felkelni. Majd Jackson is követett miután felöltözött, hanyagul levágta magát mellém és aggódva vizsgált.
-Ha tudom, hogy ennyire nem bírod a piát, nem kellett volna ennyit innunk – húzta el a száját és végigsimított az arcomon. Nem volt nagydolog ez a simítás, de nekem a szívem kétszer akkora ütembe verdesett tovább, akár egy fogságba eset kismadár.
-Kikérem magamnak, én bírom a piát – mondtam sértettséget színlelve.
-Az jó – kuncogott, miközben még közelebb mozdult hozzám.
Én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve mellkasára tettem a fejem, az egyik kezemet pedig átvetettem a hasán.
-Ugye nem baj? – kérdeztem félve a pólóját piszkálva.
-Dehogy is. Erre vártam mióta megláttalak – suttogta a hajamba, majd egy puszit nyomott rá.

Csak ott feküdtünk egymást ölelve, mint valami szerelmes film két főszereplője. Néha beszélgettünk egy kicsit, de volt mikor csak csöndbe burkolózva Jack simogatta a hátam, én pedig hasára köröket rajzoltam. Ez az idilli helyzet addig tartott, míg nem kezdtek a többiek is életre kelni. Hallottuk, hogy nem csak nekem kezdődött nehezen a reggel, ezt például az bizonyítottam, hogy valaki hangos csörömpöléssel levert valamit a konyhában, vagy Bob káromkodva szidta az ajtót, miután - a hangok alapján – már háromszor belerúgott.

-Lassan fel kéne kelnünk – néztem fel szomorúan Jacksonra, hiába tagadnám, de nagyon nem akartam kikelni a biztonságot jelentő karjai közül.
-Lehet – motyogta. – Kaphatok egy csókot? – kérdezte miközben megállt a keze a derekamon.
-De csak egyet – mosolyogtam rá. Fura helyzet volt, és ha gondolkodtam volna, már kint cigiznék és a gondolataimba merülnék, de nem akartam gondolkodni, csak a pillanatnak élni, mint nagyon régen már. Egy lágy csókot leheltem ajkaira, majd egy puszit nyomtam kissé borostás állára és nehezen, de feltápászkodtam.
-Szerinted átmehetek már Dorináékhoz? – kérdeztem, hiszen nem akartam egy szál pólóban és bugyiban flangálni egész nap.
-Nem is fogsz visszajönni? – konyultak le szomorúan ajkai.
-Miért ne jönnék? Amúgy is szerintem Tom és Do, most nem akarnak velünk aludni, ha egymással csinálhatnak mást is – kuncogtam majd kilibbentem az ajtón. Lassan megközelítettem az eddigi szobánkat.
-Héé, kislány mi rosszban sántikálsz?! – kiáltott fel Tom mellettem. Én pedig majdnem szívinfarktust kaptam.
-A kurva életbe Tom, megijesztettél – kezdtem idegesen, majd kissé kedvesebben hozzátettem.
-Bocs – vigyorgott. – És mi ez a túlöltözöttség? – mosolygott rám kajánul.
-Hát tudod, tegnap este nem tudtam bejönni a szobámba, mivel valakik nagyon jól érezték magukat és egymást – kuncogtam, majd belibbentem az ajtón és a bőröndöm mellé guggoltam.
-Ne is mond, frenetikus volt. Ilyen jót még életemben nem szeretkeztem – mondta és mondta. Komolyan nekem ezt végig kellett hallgatnom. – Nem akarsz szobát cserélni? Te leszel Jacksonnal, én pedig maradok itt – mosolygott rám barátságosan.
-Nekem jó, de kérdezd meg az érintetteket is– mosolyogtam, miközben kihúztam egy szürke szabadidőnadrágot és egy sárga pólót és beszaladtam a fürdőbe.

Fél óra múlva már a nappaliban ültünk egy páran. Vagyis Do, Tom, Bob, Jackson és én. Rob még kiütve aludt, Sam pedig elment vásárolni. Mindenki dőlt a kanapén és csak álmosan pislogott, túl fáradtak voltunk még a beszélgetéshez is. Vagyis csak gondoltam, hiszen Boby barátom mindig meg tud lepni.
-Szóval akkor ti együtt vagytok? – kérdezte a fülembe suttogva, miközben Jacksonra nézett.
-Nem tudom – vontam vállat.
-Biztos jó lesz ez? – kérdezte aggódva. - Nagyon jól néztek ki egymás mellett, csak féltelek – motyogta a fülembe.
-Nem tudom, nem akarok gondolkodni most, csak élni – suttogtam vissza, miközben Jacksont bámultam, aki elmerengve nézett egy pontot maga előtt. Volt ebben a srácban valami, ami megfogott. Nem a hírneve, nem a pénze, nem a kinézete – persze az is rátett egy lapáttal -, de maga a személyisége és a viselkedése megbolondított.
-Lefeküdtetek? – kérdezte tovább Boby.
-Nem… hiszem – motyogtam. Csak nem feküdtünk le, ha meg igen csak emlékeznénk.
-Mi van? –mondta kicsit hangosabban. Mire Jack is ránk kapta a tekintetét és mosolyogva, bár mintha féltékenyen vizsgálta volna, hogy Bob milyen közel van hozzám.
-Nem, biztos, hogy nem. Ezt nem tudnám elfelejteni – suttogtam Bobby fülébe, majd Jack mellé másztam és vállára döntöttem a fejem. Ő erre csak válaszul egy mosolyt küldött felém.

Jó néhány percig ültünk ott, Do Tom mellkasán szundikált, én továbbra is Jacksonhoz bújva feküdtem, Bobby pedig hol mosolyogva, hol érdeklődve vizsgált engem. Mikor Rob álmos és elég másnapos fejjel megjelent mögöttünk. Végignézett komás társaságon és megakadt a szeme rajtam és Jacksonon. Dühösen fújtatott egyet, majd elment a konyha felé. Ennek meg mi baja van?