7. fejezet – Egyszer élünk

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most hoztam frisset, de elég örült heteim vannak mostanság. És még lesznek is.
Köszönöm a komikat, a pipálgatásokat, mag hogy olvastok. Puszii, Dorothée
7. fejezet – Egyszer élünk
-Hányadik kör is ez? – kérdezte vigyorogva Do, miközben Tom ölében ülve húzta le a sokadik pohár alkoholt. Jó kérdés volt, de szerintem ezt már senki nem tudta.
-Ki jön táncolni? – néztem jelentőségteljesen Dora, aki úgy tűnt Tom szájában érdekes dolgot talált, mert nagyon el volt vele. – Oh, kapjátok be – suttogtam és már majdnem visszaültem, mikor Jackson felpattant.
-Gyere – fogta meg a kezem. Olyan selymes volt a bőre és olyan „lábremegtető” a mosolya. Elolvadtam. Amilyen gyorsan csak lehetett felpattantam és léptem hozzá közelebb. A táncosok közepére mentünk és elkezdtük ropni. Először lightosan, majd egyre jobban belemelegedtünk, a csípőmet szorosan tartotta és velem együtt mozgott. Már-már egy előjátéknak is beillett volna a jelenet, és ki kell jelentenem frenetikus volt. Kezei alatt libabőrös lette a bőröm és ez egész testem remegett, sosem éreztem még ilyet egyik fiúmnál sem. És volt egy sejtésem, hogy nem is fogok. Jackson tudsz valamit. Könyveltem le magamba miközben végig simítottam a mellkasán, és éreztem, hogy megremegett a kezeim között. Szóval nem csak ő vált ki belőlem ilyen dolgokat?
Pár perc múlva már teljesen káó voltam, folyt a homlokomról a víz és valami friss nedűre szomjaztam.
-Gyere, igyunk egy koktélt – mosolygott miközben a pult felé húzott, a kezemet egy pillanatra sem engedte el. Fantasztikus, szavakkal le nem írható érzés volt. A pultos csajszi azt monda, majd kihozza nekünk, szóval az irányt az asztalunk felé vettük. Jackson leült Boby mellé, aki mellett egy számomra ismeretlen leányzó ült. Kicsit gondolkodóba estem, hogy most hova ülök, hiszen már nem volt hely. De az én Jacksonom megoldotta. Gyorsan az ölébe rántott, amit én meglepve ám, de rettentő boldogan fogadtam.
Rob az asztal másik oldalán ült, Jacksont és engem bámult, miközben már szerintem nálam is, sőt még Donál is jobban be volt csiccsentve. Pedig gyerekek az nagy szó.
Nevetgélve beszélgettem hol az ismeretlen szőkeséggel, hol Jackkel flörtöltem, ami már ilyen állapotban is tudtam, hogy józanon meg fogom bánni. De hát egyszer élünk nem?
-Tetszik a hajad – mosolyogtam Jackre. – Olyan jó belemarkolni – suttogtam a fülébe szenvedélyesen.
-Hmm – motyogta és aránylag finoman belemarkolt a fenekembe, miközben szeme a számmal szemezett. Amanda ezt még nagyon meg fogod bánni – mondta egy hang a fejembe. –Leszarom – válaszolt rá egy másik. A srác, akiért odavoltam már a posztereken is, igaz nem oly fanatikusan mint egyesek, de imádtam már évek óta. A stílusát, a haját, a hangját és mindent. Na szóval ő, lassan az ajkaimra hajolt és végig nyalt az alsó ajkamon, amiből rögtön kitört egy nagy sóhaj. Azt a mindenit.
-Khmm fiatalok, azt hiszem lassan menni kéne – halottam meg Sam hangját a háttérben, de nagyon nem akartam. A szavakat külön-külön még felfogtam, de egyben. Semmi értelmet nem nyert hiszen a puha férfiajkak az enyémmel hadakozva küzdöttek a még egyre nagyobb – ha még lehet fokozni – élvezettel. Majd pár pillanat múlva elnyíltak ajkaink és nyelvünk vad táncba kezdett.
-Ami, Jack?! Indulás! – szólt ránk erélyesebben Sam.
Nagyon nehezen sikerült elválnunk egymás csábító ajkaitól és kézen fogva elindultunk „haza”. A kocsiban folytattuk azt, amit elkezdtünk. Rajongók ezreinek mondom, minden képzeletet felülmúl az igazi Rathbone srác.

A taxiban Do és Tom mellé kerültem, először mosolyogva néztem, hogy falják egymás ajkait és már majdnem csak megdugták egymást itt a kocsiban. Inkább elkaptam a fejem és az ablaknak nyomtam, kellemesen hűtötte le felforrósodott bőröm. Az elmúlt pár óra képei lebegtek a szemeim előtt, miközben ajkaimat ízlelgettem, amit az előbb Jackson tett.

Kissé elgondolkodva másztam ki a kocsiból, az alkohol hatása ott lebegett gondoltam felett, de mégis valamilyen szinten józan énem, kezdte vizsgálni a helyzetet. Mit csináltunk? Miért? A többiek beszélgetéséből nem valami sokat fogtam fel, bementem a konyhába és kivettem egy doboz sört. Tudtam, hogy nem nagyon kéne fokoznom már az ittasságomat, de nagyon vágytam rá. Meg most már mindegy nem? Egy sör ide vagy oda…
Mindenki elvonult a maga szobájába, rajtam pedig a gondolataim eluralkodtak. A kezembe vett sörrel és cigivel elvoltam a terasz lépcsőjén. Rettentő fáradt voltam azt tudtam, de mégis minden hülye gondolat előjött belőlem. Olyanokat is, amiket már évek óta sikerült egy eldugott, lakattal védet dobozba rejteni.
Mikor már sejtelmem sem volt róla, hogy mennyi ideje ülök kint és kezdtem fázni, bevonultam a házba. Mindenhol sötétség volt, nagy nehezen sikerült felbotorkálnom a lépcsőn és majdnem beestem az ajtón.
-Hupsz! – suttogtam mikor megláttam Robot az egyik ágyon. – Azt hiszem elvétettem.
Következő ajtóba már biztos voltam, hogy jó helyen vagyok. Lassan nyitottam be, próbáltam nem felkelteni Dot. De, ami elém tárult nem volt kutya. Tom és Do éppen nagyon benne voltak a dologban, vagyis egymásban. -Oh basszus! – suttogtam és gyorsan kisurrantam a szobából.

Pár másodpercig tanácstalanul álldogáltam az ajtó előtt és azon agyaltam, hogy most mit csináljak.
Mikor egy tökéletes hang, amitől mellesleg a szívem gyorsabb ütembe kapcsolt...
-Gyere - mondtam, majd megfogta a kezem és behúzott a szobájába.
-Tom nem akar majd visszajönni? – kérdeztem miközben megálltam az ajtóban.
-A hangok alapján, nem hiszem. Amúgy meg álmos vagy – simított végig az arcomon.
-Most, akkor aludjak veled? – kérdeztem értetlenül.
-Alszok a földön, ha akarod – mosolygott csalódottan.
-Nem, nem dehogy alszol a földön – mentegetőztem rögtön. Pár percig néma csendben álltunk ott és csak bámultuk egymást. – Elmehetek tusolni? – kérdeztem pár pillanat múlva, muszáj volt lenyugodnom, mielőtt megerőszakolom.
-Persze –mosolygott kedvesen.
-Kérhetek egy pólót Jack? – mosolyogtam rá pár pillanat múlva az ajtóból.
-Öhm, persze – motyogta zavartan, majd kivett a táskájából egy szürke pólót és a kezembe nyomta.
-Köszi – mosolyogtam, majd belibbentem a fürdőbe. Rögtön lekaptam magamról a ruhám és beugrottam a zuhany alá, teljesen ellazította feszült testemet a kissé meleg víz. A hajamat is megmostam, meg persze alaposan megfürödtem, hiszen rendesen leizzadtam a sok táncolásban. Jobb tusfürdő híján, Jackkéval kellett beérnem, amit nem is bántam túlzottan. Ismét elvesztettem az időérzékemet, szóval nem tudtam meghatározni mennyi ideje ázok a víz alatt. Komótosan kimásztam, kivettem a szekrényből egy tiszta törölközőt majd alaposan megtörölköztem. Majd felöltöztem a Jacktől kapott pólómba. Isteni illata volt. Még párszor áttöröltem a hajam majd megfésültem és nagy lélegzetvétel után kiléptem a biztonságot nyújtó fürdőből.
Jackson az ágy bal oldalán feküdt, először azt hittem alszik.
-Minden oké? – kérdezte álmos szemekkel.
-Aham, miért? – kérdeztem és bebújtam az ágy másik oldalára.
-Sokáig voltál bent – fordult felém és könyökére támasztotta a fejét.
-Jah, igen. Jó volt kicsit ellazulni – mosolyogtam, miközben gyönyörű arcát csodáltam.

Percekig egymást bámultuk. Majd Jackson is letette a fejét én pedig átfordultam a másik oldalamra és egy „jó éjt” után próbáltam az alvásra és nem a mellettem fekvő pasira gondolni. Vagy fél óra múlva sikerült is elaludnom, hajnalban felébredtem és azt vettem észre, hogy egy meleg kéz simul a derekamra. Pár percig gondolkodnom kellett, hogy mit is keres itt egy kéz és kié. De mikor leesett egy nagy mosoly kíséretében visszaaludtam.

Lüktető fejfájásra ébredtem, kezemet rögtön fejemhez kaptam és próbáltam enyhíteni a fájdalmat.
-Szia – hallottam meg Jack hangját mellettem.
-Hello – suttogtam rekedten. Miközben a mellettem fekvő félmeztelen Jackre siklott a tekintetem. Várjunk csak. Mellettem fekvő? Félmeztelen? Gyorsan végignéztem magamon, rajtam volt póló és bugyi is. Ez szerencsés, de ki tudja, hogy egész éjszaka ruhában történt e…
A nagy elmefutatásaim közben Jackson összevont szemöldökkel vizsgált engem.
-Te emlékszel valamire? – kérdeztem meg félve, mégis reménykedve.
-Semmire. Te? – kérdezte miközben felkönyökölt és közelebb húzódott hozzám.
-A buliban táncoltunk – mosolyodtam el zavartan, miközben szerintem a fejem vörösbe ment át. Hiszen nem mindennapi tánc volt.
-Aham, az még nekem is megvan – mosolygott vissza kajánul.
-Utána filmszakadás… - húztam el a szám, majd fejemhez kaptam, hiszen ismét belenyilallt.
Jackson azzal a lendülettel ugrott ki az ágyból és a táskájához lépett. Nem értettem mégis mi a fene ütött belé, talán eszébe jutott valami?
-Tessék – lépett mellém pár perc múlva két szem pirulával. – Másnaposságra – mosolyodott el. – Gyorsan hozok neked egy pohár vizet – motyogta, de már ott sem volt. Milyen kis aranyos- tűnődtem el.
-Itt is vagyok – lépett be pár perc múlva az ajtón és a kezembe nyomta a poharat is. Gyorsan lenyeltem a pirulákat, hogy minél hamarabb hassanak.
Utána még visszafeküdtem az ágyba, hiszen még nem hat semmi kedvem, és erőm sem lett volna felkelni. Majd Jackson is követett miután felöltözött, hanyagul levágta magát mellém és aggódva vizsgált.
-Ha tudom, hogy ennyire nem bírod a piát, nem kellett volna ennyit innunk – húzta el a száját és végigsimított az arcomon. Nem volt nagydolog ez a simítás, de nekem a szívem kétszer akkora ütembe verdesett tovább, akár egy fogságba eset kismadár.
-Kikérem magamnak, én bírom a piát – mondtam sértettséget színlelve.
-Az jó – kuncogott, miközben még közelebb mozdult hozzám.
Én pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve mellkasára tettem a fejem, az egyik kezemet pedig átvetettem a hasán.
-Ugye nem baj? – kérdeztem félve a pólóját piszkálva.
-Dehogy is. Erre vártam mióta megláttalak – suttogta a hajamba, majd egy puszit nyomott rá.

Csak ott feküdtünk egymást ölelve, mint valami szerelmes film két főszereplője. Néha beszélgettünk egy kicsit, de volt mikor csak csöndbe burkolózva Jack simogatta a hátam, én pedig hasára köröket rajzoltam. Ez az idilli helyzet addig tartott, míg nem kezdtek a többiek is életre kelni. Hallottuk, hogy nem csak nekem kezdődött nehezen a reggel, ezt például az bizonyítottam, hogy valaki hangos csörömpöléssel levert valamit a konyhában, vagy Bob káromkodva szidta az ajtót, miután - a hangok alapján – már háromszor belerúgott.

-Lassan fel kéne kelnünk – néztem fel szomorúan Jacksonra, hiába tagadnám, de nagyon nem akartam kikelni a biztonságot jelentő karjai közül.
-Lehet – motyogta. – Kaphatok egy csókot? – kérdezte miközben megállt a keze a derekamon.
-De csak egyet – mosolyogtam rá. Fura helyzet volt, és ha gondolkodtam volna, már kint cigiznék és a gondolataimba merülnék, de nem akartam gondolkodni, csak a pillanatnak élni, mint nagyon régen már. Egy lágy csókot leheltem ajkaira, majd egy puszit nyomtam kissé borostás állára és nehezen, de feltápászkodtam.
-Szerinted átmehetek már Dorináékhoz? – kérdeztem, hiszen nem akartam egy szál pólóban és bugyiban flangálni egész nap.
-Nem is fogsz visszajönni? – konyultak le szomorúan ajkai.
-Miért ne jönnék? Amúgy is szerintem Tom és Do, most nem akarnak velünk aludni, ha egymással csinálhatnak mást is – kuncogtam majd kilibbentem az ajtón. Lassan megközelítettem az eddigi szobánkat.
-Héé, kislány mi rosszban sántikálsz?! – kiáltott fel Tom mellettem. Én pedig majdnem szívinfarktust kaptam.
-A kurva életbe Tom, megijesztettél – kezdtem idegesen, majd kissé kedvesebben hozzátettem.
-Bocs – vigyorgott. – És mi ez a túlöltözöttség? – mosolygott rám kajánul.
-Hát tudod, tegnap este nem tudtam bejönni a szobámba, mivel valakik nagyon jól érezték magukat és egymást – kuncogtam, majd belibbentem az ajtón és a bőröndöm mellé guggoltam.
-Ne is mond, frenetikus volt. Ilyen jót még életemben nem szeretkeztem – mondta és mondta. Komolyan nekem ezt végig kellett hallgatnom. – Nem akarsz szobát cserélni? Te leszel Jacksonnal, én pedig maradok itt – mosolygott rám barátságosan.
-Nekem jó, de kérdezd meg az érintetteket is– mosolyogtam, miközben kihúztam egy szürke szabadidőnadrágot és egy sárga pólót és beszaladtam a fürdőbe.

Fél óra múlva már a nappaliban ültünk egy páran. Vagyis Do, Tom, Bob, Jackson és én. Rob még kiütve aludt, Sam pedig elment vásárolni. Mindenki dőlt a kanapén és csak álmosan pislogott, túl fáradtak voltunk még a beszélgetéshez is. Vagyis csak gondoltam, hiszen Boby barátom mindig meg tud lepni.
-Szóval akkor ti együtt vagytok? – kérdezte a fülembe suttogva, miközben Jacksonra nézett.
-Nem tudom – vontam vállat.
-Biztos jó lesz ez? – kérdezte aggódva. - Nagyon jól néztek ki egymás mellett, csak féltelek – motyogta a fülembe.
-Nem tudom, nem akarok gondolkodni most, csak élni – suttogtam vissza, miközben Jacksont bámultam, aki elmerengve nézett egy pontot maga előtt. Volt ebben a srácban valami, ami megfogott. Nem a hírneve, nem a pénze, nem a kinézete – persze az is rátett egy lapáttal -, de maga a személyisége és a viselkedése megbolondított.
-Lefeküdtetek? – kérdezte tovább Boby.
-Nem… hiszem – motyogtam. Csak nem feküdtünk le, ha meg igen csak emlékeznénk.
-Mi van? –mondta kicsit hangosabban. Mire Jack is ránk kapta a tekintetét és mosolyogva, bár mintha féltékenyen vizsgálta volna, hogy Bob milyen közel van hozzám.
-Nem, biztos, hogy nem. Ezt nem tudnám elfelejteni – suttogtam Bobby fülébe, majd Jack mellé másztam és vállára döntöttem a fejem. Ő erre csak válaszul egy mosolyt küldött felém.

Jó néhány percig ültünk ott, Do Tom mellkasán szundikált, én továbbra is Jacksonhoz bújva feküdtem, Bobby pedig hol mosolyogva, hol érdeklődve vizsgált engem. Mikor Rob álmos és elég másnapos fejjel megjelent mögöttünk. Végignézett komás társaságon és megakadt a szeme rajtam és Jacksonon. Dühösen fújtatott egyet, majd elment a konyha felé. Ennek meg mi baja van?