8. fejezet - Csak egy hétig

Sziasztok! Igen, végre meghoztam a várva várt frisst. Pár komiban reménykedem, az előzőket is nagyon köszönöm. Boldog Nyuszit mindenkinek! Jó olvasás :)
8. fejezet - Csak egy hétig
Pár percig Rob után bámultam és rohadtul felidegesített. Próbálok túllépni a problémáimon, szeretni valakit vagy nem is. De oh, bakker.
Kérdőn Bobbyra néztem, aki csak megvonta a vállát, tudott valamit.
-Mit tudsz? – kérdeztem idegesen, miközben közelebb csusszantam hozzá, persze Jackson kezét nem engedtem el.
-Semmit –motyogja, miközben mindenfele nézett.
-Persze, nekem meg tollas a hátam – idegesen rámeresztem a szemeimet.
-Amanda, ne nézz így rám! – emelte fel védekezően a kezét.
-Meséljt! – néztem rá még mérgesebben.
-Nem tudok semmit – mondta, miközben felállt a kanapéról.
-Bobby. Nem tudsz hazudni, főleg nem nekem – néztem rá felhúzott szemöldökkel. – Elárulnád végre mi a fasz baja van? – kelek ki magamból. Atyám, ez nem én vagyok. A másnaposság vagy az ideg dolgozik bennem?
-Ssss – lépett mögém Jack, és átölelte a derekam. – Nyugi – mosolygott rám.
-Nem, nem és nem. Ne nézz így rám – mosolyogtam vissza rá. – Tudni akarom mi van – nézek ismét Bobbyra.
-Kérdezd meg Robot – válaszolt kissé ijedten.
-Mingyárt jövök – mosolyogtam Jacksonra és már fel is pattantam.
-Ne menj. Biztos csak valami csaj – próbált maradásra bírni Jack. Pár pillanatig az arcát vizsgálva gondolkodtam. Tudott valamit ő is.
-Te is tudod, hogy mi a baja? – kérdeztem idegesen, már majdnem csak kiabálva.
-Amanda, mi a fasz van?! – kérdezte tőlem idegesen Do. – Kurva másnapos vagyok, te meg itt sikongatsz – mondta idegesen.
-Semmi! – vágtam rá mérgesen. – Mi fasz lenne? – néztem rá hülyén. – Szóval, te is tudod mi van Robbal? – kérdeztem újra Jacksont.
-Sejtem – motyogja, miközben egy puszit nyom a tenyerembe.
-Fasza – idegesen beletúrtam a hajamba.
Igazából ez az egész megint az én hibám, én akarok mindig minden körülmények között mindenkinek megfelelni. Ha boldog vagyok Jacksonnal, mit érdekel engem Rob fura - és rettentő idegesítő – viselkedése? Tojnom kéne rá magasról, de nem én nem. Felkapom a cukrot, ha valakinek nem felel meg a viselkedésem, mindig ilyen voltam. És most kifejezetten utáltam. Annyira szeretnék nem törődni ezekkel a dolgokkal, de ez van. Ilyennek születtem, ezt dobta a gép.
Még utoljára rámosolyogtam Jacksonra, majd a konyha felé vettem az irányt. Először gyorsan, majd egyre lassabban. Az ajtóban tétováztam egy sort, nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Egyáltalán mi baja lehet Robnak? Eddig olyan jól megvoltunk, főleg mikor még beszélgettünk, tartottuk a kapcsolatot több száz kilométerre is. Mi történt? Mi lett vele? Mi lett velünk?
-Szia – motyogtam és felültem az egyik bárszékre.
-Hello – motyogta miközben felkapja a kávéját és készült kimenni a konyhából.
-Rob, beszélgessünk – mosolyogtam rá, annyira kedvesen amennyire csak tudtam.
-Nincs miről beszélnünk – motyogta és már majdnem kint van az ajtón, mikor az utolsó pillanatban elé ugrom.
-Rob!- néztem rá felvont szemöldökkel.
-Mivan? Nem szórakoztat el elégé Jackson? – kérdezte végre az arcomba nézve, és csak most láttam rajta mennyire szarul fest. A pillanatnyi meglepődés után, rögtön kapcsol az agyam.
-Féltékeny vagy? – kérdeztem egy fokkal vékonyabb hangon.
-Féltékeny? – kérdezte vissza miközben gúnyosan felnevet.
-Rob! Mond már, nagyon nem értem mi van – néztem rá értetlenül, még mindig aránylag nyugodtságot színlelve. Pedig ölni tudnék…
-Nincs semmi Amanda – mondta tárgyilagosan majd ellépet mellőlem és kiment a konyhából.
-Kurva életbe – suttogtam idegesen és belerúgtam az ajtóba. Mindig van valami hülyeség, és most már a lábam is fáj. Gratulálok Amanda. Pár pillanatig ültem a hideg kövön mikor Jackson és Bobby léptek be az ajtón.
-Minden oké?! – kérdezték félve és leguggoltak mellém.
-Miért van az, hogy sosem jön össze semmi?! – néztem fel Bobbyra. Hiszen Jackson nem sok mindent tud eddigi „szerencsés” életemről.
-Megverjem?! – kérdezte Bob, miközben közelebb húzott magához és szorosan megölelt.
-Dehogyis – mondtam gyorsan. – Én akarom – vigyorogtam gonosza,mire mindketten hangos kacagásba kezdtek, de én nem. Komolyan meg tudnám kicsit ütlegelni Robot, néha annyira hülye.


Pár perc múlva felvetette Bob hogy mi lenne, ha birtokunkba vennénk a medencét és annak területét. Do és Tom a nappaliban aludtak még, Rob a szobájában volt, Samék pedig még nem értek vissza, szóval Jackkel és Bobbal karöltve elfoglaltunk egy-egy napozóágyat és elterültünk rajta.
Arra eszméltem fel, hogy puha mégis férfias ujj simít végig az arcomon. Lassan felnyitottam a szemem és Jackson mosolygós arcával találtam szembe magam. Rettentő helyes volt.
Vágy öntötte el a testem, miszerint minél hamarabb ajkaihoz kell érintenem a sajátom. És hülye lettem volna nemet mondani magamnak. Egy lágy csókot váltottunk, amit kacér mosollyal díjazott Jack.
-Szobára – hallottam meg mellettem lévő napágyból Bob hangját.
-Hey – kuncogtam mosolyogva barátom felé nézve.
-Végre felébredtél – kuncogott a medencéből Do.
-Hát pont te mondod?! – kuncogtam mosolyogva, miközben átültem Jack ölébe.
-Negyed óra múlva kaja – mosolygott ránk barátságosan Sam a grillező mellől, miközben végig törölt izzadt homlokán.
-Na gyere asszonykám – hallottam meg Tom hangját. A medence mellett állt és kezét Donak nyújtotta.
-Köszönöm – mosolygott rá édesen barátnőm, de már tudtam, hogy készül valamire. A következő pillanatban, Tom hatalmas csattanásal landolt a medencében, és a kicsobbanó víz minket is jól eltalált.
-Komolyan, mint a rosszcsont gyerekek – halottam meg Sam morgolódását, miközben megfogtam Jack kezét és a szobánk felé húztam.
-Vegyetek fel fürdőruhát! – kiáltott még utánunk Do.
Némán felsétáltunk a lépcsőn Jackkal, néha arcára néztem,de ő nagyon el volt gondolkodva. Mikor becsuktam a szobánk ajtaját mellé léptem és megöleltem.
-Mi a baj? – suttogtam miközben arcát vizsgáltam.
-Semmi, csak olyan fura. Úgy érzem, mintha évek óta ismernélek, pedig nem tudok rólad semmit – mondta halkan, majd a homlokomra adott egy puszit.
-Én is így vagyok – mosolyogtam rá. – Na, de öltözzünk – csaptam össze a tenyereimet. Ne akartam ilyen fontos dolgokról beszélni, hiszen ez a kapcsolat, úgyis addig tart még itt vagyunk. Utána vége. Ő egy sztár, aki rengeteget utazik, minden csajt megkaphat, mit akarna ő tőlem hosszabbtávon. És én, hogy oldanám meg? Néha még arra sincs időm, hogy leborotváljam a lábam, akkor meg egy kapcsolathoz. Kivitelezhetetlen.
-Szóval fürdőruha – mosolyogtam erőltetetten Jackra, miközben kihúztam a fekete fürdőrucimat a táskámból. – Pár perc és jövök – motyogtam és a fürdő felé vettem az irányt.
-Kár – mosolygott rám perverzen. – Itt is átöltözhetsz – kapta el a kezem és magához rántott, és egy szenvedélyes csókot adott ajkaimra.
-Majd legközelebb – mosolyogtam, most már boldogan az előttem álló félistenre.
-Szavadon foglak – mondta, mikor már becsuktam magam mögött az ajtót. Gyorsan lekapkodtam magamról a gönceimet, kicsit megmosakodtam és felkötöttem a hajam egy cofba.
-Ami, csörög a telefonod – nyitott be Jack.
-Gyere csak, köszi – mosolyogtam rá és kikaptam kezéből a rezgő kütyüt, majd miután egy puszival megháláltam felvettem a telefonom.
-Szia kicsim, mi a helyzet – kérdezte nagyi.
-Áh, semmi különös. Épp nemsokára megyünk ki fürödni – mosolyogtam, miközben Jacksont bámultam, ahogy leveszi a pólóját és kivillan az I’m lost... tetoválása, ami rettentő sexissé teszi a bal csípőcsontját.
-Hahó Ami, itt vagy?! – hallottam meg a nagyi hangját újra.
-Aham – suttogtam. – Mi a helyzet veletek? Paul még megvan? – kérdeztem miközben inkább kimentem a fürdőből és ledőltem az ágyra.
-Meg vagyunk, de most megyek is – hadarta gyorsan. – Vigyázz magadra, szeretlek.
-Szia – mondtam az üres telefonba. Mi lehet otthon? Érdekeljen? Akarok most erre gondolni? Akarom most ezzel elrontani a napom? Nem, döntöttem el magamban.
-Minden okés? – mászott egyszer csak Jackson fölém..
-Minden – mosolyogtam rá és már ajakira csúsztattam az ajkaim és édes táncba kezdtek. A szívem dübörgött a mellkasomban…
-Skacok ideje lenne jönnötök – lépett be Tom. – Váó, megzavartam valamit? – nézett minket kajánul.
-Nem – gördült le rólam Jackson és az ölébe húzott.
– Két perc és megyünk – nézetem jelentőségteljesen Tomra.
-Olyanok vagytok – bosszankodott, miközben bevágta maga után az ajtót.
-Le kell nyugodnom – suttogta Jack miközben arrébb rakott az ölébe és a fürdőbe viharzott.
-Hupsz – motyogtam, mikor megláttam Jackson vágyának ékeskedő tárgyát.
Magamra kaptam egy rövidnacit, hogy mégsem egy szál fürdőruhában sétálgassak, majd az ablakon bámultam kifelé.
-Mehetünk – motyogta Jack lehorgasztott fejjel a fürdő ajtó előtt.
-Okés – mosolyogtam rá és egy csókért mellé léptem, szorosan öleltem magamhoz és beszívtam kellemes férfi illatát.
-Ne haragudj – motyogta nyakamba.
-Dehogy haragszom, sőt örülök neki – kacsintottam rá és már húztam is a kert felé.

Egy órával később
-Nagyon finom volt –mosolyogtam a Samre.
-Megtartunk még – kacsintott rá Do.
-Kösz, rendesek vagytok – nevetett Sam.
Segítettünk összepakolni kicsit Samnek, majd leültünk a medence széléhez Jacksonnal.
-Fürdünk? – kérdezte Do.
-Én biztos nem, meg sem bírok mozdulni – sóhajtott Tom.
-Akkor üvegezzünk! – sikkantott fel Do.
-Üvegezni akarsz? – néztem felvont szemöldökkel barátnőm felé.
-Igen, tudom dedósan hangzik, de jó buli – kacsintott rám.
-Benne vagyok – ült le barátnőm mellé Tom.
-Csak próbáljuk ki, ha nem tetszik abbahagyjuk – nézet rám Do bociszemekkel.
-Oké - motyogtam, majd leültem Tom mellé, mellettem pedig Jackson foglalt helyet.
-Roby és Boby ti is gyertek – nézett az említettekre boci szemmel. – Én kezdem – mosolygott Do, majd megpörgette a Bacardis üveget. És nagy szerencsésként kire fordult az üveg szája?
-Szóval Ami, felelsz vagy mersz? – nézett rám vigyorogva Do.
-Öhm, merek – mosolyogtam rá.
-Akkor, szerelmet kell vallanod Bobynak – mutatott az említettre.
-Oké – fordultam Bob felé vigyorogva, aki felvont tekintettel vizsgált.
-Oh, Boby Long, imádom a hangod, az illatod, a szemed a kockás ingeidet és nem utolsó sorban a hosszú nevedet, ami utal aa – vigyorogtam rá perverzen. – tudod mire – kuncogtam és egy puszit nyomtam meglepett arcára.
-Váó, kezdésnek nem is olyan rossz – kuncogott Do.
-Most te pörgetsz – megfogtam az üveget és egy határozott mozdulattal megpördítettem.
Csak forgott és forgott, majd megállt Robnál. Ekkora pecket.
-Felelsz, vagy mersz? –tettem fel neki a kérdést egy műmosollyal az arcomon.
-Felelek – mondta miközben beleszívott a cigijébe.
-Mikor veszteted el a szüzességed? – vigyorogtam rá, mire kissé meghökkent. Mindenki ránk kapta a tekintetét.
-Tizennégy éves koromban – mondta és már pörgette is az üveget. Miközben én egy apró puszit nyomtam Jack állára.
Ez után vagy fél óráig sem rám, sem Jackra nem fordult az üveg nyaka, aminek nagyon örültem.
És ekkor Tom pörgetése rám irányult.
-Kivel smároltál utoljára, Jackson előtt? – nézett rám mosolyogva Tom.
-Robbal – mutattam a vigyorgó srác felé.
-Mi? – sikkantott fel Do.
-Ez komoly? – nézett rám hitetlenkedve Boby. Miközben Jackson elengedte a derekam.
-Igen, de nem volt komoly. Csak egy apró csók volt fél évvel ezelőtt – mentegetőztem. – Nagyon jól kijöttünk aztán elcsattant egy csók, és nem volt valami nagy szám, szóval barátok maradtunk – hadartam. Pár percig mindenki engem és Robot bámulta, és akkor nálam elpattant a madzag.
-Direkt csináltad ugye? – néztem idegesen Robra. - Elmondanád, végre mi a fasz bajod van? Az egyik legjobb haverom voltál Rob, most meg?! Megértem, hogy nem minden tetszik neked, de mond el, hogy mi van, mert ezen így nem tudok segíteni.
-Rob, tényleg mond meg neki, aztán ő dönt – nézett az említettre idegesen Bob.
-Oké, mennyünk be – ragadta meg a karom.

Már öt perce járkálj Rob a konyhában fel-alá, de egy mukkot sem szólt.
-Kinyögnéd végre?! – néztem rá idegesen.
-Mindjárt – intett le, majd még két kör után megszólalt. – Tudod Amanda én nagyon megkedveltelek, meg minden ilyesmi – mondta a padlót vizsgálva. – és nem neked akarok rosszat – nézett fel a szemembe.
-Oké, de nagyon nem értelek Rob – néztem ár felhúzott szemöldökkel.
-Szóval…. – motyogta.
-Szóval? – löktem oldalba. – Mond már – mosolyogtam rá biztatóan.
-Mit akarsz Jacksontól? – tett fel váratlanul a kérdést, amivel még jobban összekavart.
-Nem tudom Rob, elvagyok vele. Nagyon szimpatikus és tetszik – vontam meg a vállam.
-Ami, te nem ismered őt – nézett rám kétségbeesetten.
-Mire akarsz kilyukadni? – tettem fel kíváncsian a kérdést.
-Jackson nagyon jó haverom, semmi kétség – mondta, miközben a pult szegélyét bámulta.
-Rob, nyögd már ki! – emeltem fel a hangom, mert már megőrített.
-Jackson nem a legjobb választás neked – motyogta olyan halkan, hogy alig értettem.
-Tessék? Miért ki lenne nekem a legjobb választás? Talán te? – ugrottam le a pultról dühömben.
-Nem, nem ezt mondtam – rántotta meg a vállát.
-Rob, ha nem nyögöd ki, esküszöm megütlek – néztem fel mérgesen arcába.
-Jacskon nem neked való – mondta, miközben hátrébb lépett.
-Miért? – néztem rá egyre idegesebben, azt hittem már szétdurran a fejem.
-Jackson egy nőcsábász, minden koncertjén legalább három csajt gerincre vág. Csak arra kellenek neki a lányok, mióta ismerem egy komoly kapcsolatának a gondolata sem volt. Emellett, mikor lenne ideje veled lenni?! Gondolkozz Ami – nézett rám már kedvesebben.
-Rob, ne nézz hülyének. Szerinted én ezt nem tudom? Tisztában vagyok vele, hogy ez a kapcsolat, egy hétig tart. De legalább, addig had érezzem jól magam – mondtam neki és felszaladtam az emeletre.