10. fejezet - A meglepetés

Mint látjátok megérkezett a fejezet. Ditta tollából került ki, pár helyen kicsit javítottam. Szerintem jó lett, de kíváncsi vagyok a véleményetekre és valószínű Ditta is.Köszönjük, hogy olvastok minket és jó időtöltést a nyárra.:) A következő fejezetet valószínű én írom, és másfél hét múlva jön. Jó olvasást.
10. fejezet - A meglepetés
Miután egy kicsit lenyugodtam, felmentünk a szobánkba. Jackson tényleg úgy gondolta, hogy mindenben mellettem áll, és segít nekem. Ez nagyon jólesett, hisz az eddigi barátaim nem nagyon tudták ezt tenni. Még egy hete se ismerem Jacksont, de mégis bízok benne, és azt hiszem, hogy továbbra is mellettem fog állni. Lefeküdtünk az ágyra, és csendben pihentünk. Ilyenkor olyan érzésem volt, mintha minden gond leesne a vállamról. Gyerekkoromba se ért volna semmilyen trauma, a nagyi se lenne beteg, nem lenne a drogos, de ugyanakkor szerethető unokaöcsém, Robbal se lennénk összeveszve, és Jacksont is régről ismerném. Ekkor támadt egy jó ötletem.
-Jack, mit szólnál hozzá, ha jobban megismernénk egymást?- kérdeztem, mire felhúzta az egyik szemöldökét, és úgy nézett rám, mintha kínaiul beszélnék.-Mármint úgy értem, hogy kérdezgetünk egymásról?
-Rendben van.-válaszolta, és eltűnt az értetlen vigyor a képéről.
-Én most nem kérdeznék, inkább mesélj magadról.-kértem.
-Oké. Szóval a nevem Monroe Jackson Rathbone 1984. december 21.-én születtem Szingapúrban. Gyerekkoromba rengeteget költöztünk apám munkája miatt, épp ezért próbáltam nem feltétlenül közel kerülni az emberekhez, mert egy idő után már nagyon meguntam a búcsúzkodást. Végül Texasban telepedtünk le. Középiskolás koromban kosaraztam, baseballoztam, és fociztam. Már akkoriban is odavoltam a zenéért, és a színészetért. Van egy együttesem a 100monkeys, mint tudod –kacsintott rám-. Los Angelesben élek Ben G-vel, az együttes egyik tagjával. Johnny Depp az egyik példaképem, - itt elnevette magát- és van három nővérem. Azt hiszem ennyi.-fejezte be mondandóját. Hűha, most én jövök. Pár percig gondolkodtam, majd belekezdtem.
-Van egy bátyám, aki három évvel idősebb nálam – mosolyodtam el és az én kelekótya tesómra gondoltam. - L.A.-ban él, sokat tanul nagyon okos és művelt emberke lesz belőle – kuncogtam fel. – És valószínű Rob nővérével kavar. Valamint van egy kicsi húgom is, de ő csak a féltestvérem. Ők anyuval és az új férjével is az angyalok városában laknak – magyaráztam tovább. - Én a nagymamámmal élek, London külterületén. Pincérnőként dolgozom, Boby-t is így ismertem meg. Leöntöttem egy kis feketével – nevettem fel és magamban lejátszódott az elég ciki jelenet. – Amúgy egyetemista vagyok, most fejeztem be az első évem – mosolyogtam büszkén Jacksonra.

Még így kérdezgettük egymást egy ideig, aztán elaludtam.
Másnap reggel arra keltem, ahogy Jay puszilgatja az arcom.
-Jó reggelt Ami! Itt a reggelid.-és mikor kinyitottam a szemem megláttam, hogy képes volt nekem reggelit csinálni, és még fel is hozni. Ő egy álompasi. Hogy én mekkora egy mázlista vagyok. Megettem a palacsintát, és megittam a hozzá készített kávét. Igazán romantikus volt, hogy vágott hozzá egy szál rózsát a kertből.
-A többiek aggódnak érted.-sóhajtott egyet, és lehajtotta a fejét.- Nem tudtam mit mondani nekik, így azt válaszoltam, hogy majd te elmondod, ha szeretnéd. De Do ragaszkodott hozzá, hogy délután feljön, és csináltok egy csajos délutánt. Körömfestésről, meg ilyenekről fecsegett.-mikor befejezte mondandóját nyomott egy puszit az arcomra.
-Oké. Mond meg Do-nak, hogy elmegyek, lezuhanyozom, hajatmosok aztán megnézem miujság a többiekkel, és kezdhetjük a csajos délutánt.

***Jackson szemszög***
Reggel mikor felkeltem Amanda még aludt, így gondoltam csinálok neki ágyba reggelit. Nem hiszem, hogy most sok kedve van lejönni, és magyarázkodni a történtek miatt.
Mikorra leértem, már mindenki ott ült az ebédlőbe, így nem kerülhettem el a kérdéseket.
-Figyeljetek, Ami most eléggé besokkalt, így jót tenne neki, ha csapnánk egy kis bulit. Mit szóltok hozzá?
-Oké, már úgyis gondolkodtam, hogy kéne egy utolsó buli. És mit szólnátok hozzá, ha ti játszanátok? Elvégre zenészek vagytok, vagy mi a fene.- ugrált Do az asztal körül.
-Jó, de én úgy gondoltam, hogy legyen meglepetés.-és néztem Do-ra.
-Na, akkor megis van, én délután felmegyek Ami-hez, és úgy teszek, mintha egy csajos délutánt csinálnánk: körömfestés, haj, ruha stbstb. nem rátok tartozik. Addig ti itt rendbe vágtok mindent, ami egy bulihoz kell. Okéé?
Szerencsére mindenki benne volt a buliba, és tudták, hogy most Amandának szüksége van ránk. A beszélgetés után felvittem neki a reggelit, és elmondtam neki a csajos délután ötletét. Miután végzett az evéssel boldogan mentem le, hisz tudtam, hogy szerelmemnek örömet fogunk szerezni.

***Amanda szemszög***
Mikor Jay kiment a szobából feltápászkodtam, és elindultam zuhanyozni, és hajat mosni, mivel tudtam, hogy a mai nap hosszú lesz még. Sokáig áztattam magam a zuhany alatt. Egyszerűen csak jó volt érezni, ahogy a víz csepeg a testemen. A hajamat is megmostam, majd megszárítottam. Mikor ránéztem az órára rájöttem, hogy háromnegyed óráig zuhanyoztam. Gyorsan felkaptam egy rövidgatyát, és egy ujjatlan felsőt, és mentem le a többiekhez. Műmosolyt erőltettem az arcomra, de láttam rajtuk, hogy nem hiszik el, így fölöslegesen erőlködtem. Mivel Sam az ebédet főzte úgy gondoltam segítek neki.
-Amanda mi a baj?-kérdezte tőlem Sam.
-Hosszú, majd elmondom később, most nem szeretnék ezzel foglalkozni.- tudom, hogy valamilyen szinten szemét válasz volt, hisz aggódnak értem, de most egy kicsit elszeretném felejteni ezt az egészet, és úgy tenni, mintha egy gondatlan egyetemista lennék, aki a barátaival nyaral, és jól érzi magát.
Mikor készlettünk a kajával megterítettem, és tálaltuk az ebédet.
Miután megebédeltünk, és kibeszélgettük magunkat. Do kitalálta, hogy induljunk már a csajos délutánra, mert nem bír tovább várni.
A délutánt a ruha kiválasztásával kezdtük, mivel hozzá akartuk csinálni a sminket, és a körmeinket. Más esetben nem nagyon díjaznám ezt a délutánt, és nem is annyira kedvenceim ezek a nagyon lányos dolgok, de most örülök, hogy ezzel el van terelve a figyelmem, így úgy tettem, mintha imádnám ezt az egészet. Do nekem egy szürke pántnélküli ruhát választott, mely térdfelett ért, és a mellrész alatt egy fekete masni volt, a ruha alján pedig fodrok voltak. Én Do-nak sokat gondolkodtam, hogy mit válasszak, de végül egy lila ruha mellett döntöttem, melyet virágok díszítettek. Az én körmöm végül szürke lett, hogy menjen a ruhámhoz, és egy fekete füstös sminket kaptam. Do körmei lilák lettek, és egy ezüst szemceruzával húztam ki a szemét, szemhéjára pedig lila szemhéjpúdert tettem. Miközben sminkeltünk beszélgettünk mindenféléről. Örültem neki, hogy őt is jobban megismerhetem, hisz eddig a társaságból Robot, Bobbyt, és Tomot ismertem. Fecsegtünk suliról, barátokról, pasikról, egyetemről. Mikor készlettünk elégedetten néztük magunkat a tükörbe. És megláttam, hogy valamilyen szinten ennek az időtöltésnek is van értelme. Drága barátnőm kitalálta, hogy menjünk le és mutassuk meg magunkat a fiúknak, de az én szememet előtte be kellett kötni. Aggódtam, hogy hogy fogok húszcentis magassarkúba letipegni. De alapból már az is fura volt, hogy minek kell bekötni a szemem? Mi szükség van erre? Tiszta hülyeség ez az egész, lehet, hogy nem is kéne lemenni? Áhh, de akkor Do megharagudna. És fölöslegesen dolgoztunk volna ennyit. Te jó ég én magamban beszélek. Gratulálok Amanda, már megint meghülyültél. Na, mindegy lemegyünk aztán lesz, ami lesz. Maximum a kórházban kötök ki, amilyen mázlim van. De ekkor tévedtem. Mikor a kendőt a szememre kötötték két oldalról belém karoltak, és úgy mentünk le a lépcsőn. Ekkor hallottam, hogy Bobby elkezdi játszani azt a dalt, amiről mesélt, hogy a klipjét most fogja készíteni. Ez már mosolyt csalt az arcomra. Jó, hogy ennyire szeretnek, és, hogy törődnek velem. Mi lenne velem nélkülük? Levették a kendőmet, és megláttam a barátaimat. Egyik oldalamon Do, másikon pedig Jay fogott közre. Olyan aranyosak voltak. A plafonra pedig fel volt tűzve egy „RÁNK MINDIG SZÁMÍTHATSZ” felirat. Annyira rendesek voltak. És közben azt kiáltották, hogy meglepetés. Ez hihetetlen. Letaglózva álltam ott, és csak néztem.
-Nagyon köszönöm, nagyon rendesek vagytok.-és már könnyeimmel küszködtem. Jacket megcsókoltam köszönetképp. A srácok tovább játszottak. Majd hifiről ment a zene, hogy mindenki le tudjon ülni, beszélgetni, de ekkor már előkerült az alkohol is. Úgy gondoltam, most nem ütöm úgy ki magam, mint a múltkor, ezért körülbelül csak feleannyit ittam, de így is jó volt a hangulat. Folytattuk a beszélgetésünket a nyári terveinkről, és az életünkről. Mivel nem mindenki ismerte a másikat egy kicsit ismerkedős este volt ez az egész hiába az utolsó előtti. Jézus, hogy eltelt ez a hét. Körülbelül hajnali 3-kor mindenki felment a szobájába, mivel az utolsó napot nem józanodással akartuk tölteni. Most ebben a pillanatban boldog voltam. És csak ez számított nekem.

by. Ditta

9. fejezet - Újabb problémák

Sziasztok! Sajnálom, hogy úgy eltűntem, de most nyáron próbálom összekapni magam. Meghoztam hát a fejezetet, remélem még maradt itt valaki olvasni. :) Szép nyarat, jó olvasást :D.

9. fejezet - Újabb problémák
Egész délután ki sem merészkedtem a szobából, csak az ágyon feküdtem Jackson egyik ingét öleltem magamhoz és gondolkodtam. Lehet, hogy igaza van Robnak, de olyan megérzésem volt, hogy Jackson nem olyan, és komolyan gondolja. Igaz, avval is tisztában voltam, hogy nem nagyon tudnánk találkozni. De mikor elképzeltem, hogy holnaptól nem érhetek Jacksonhoz úgy, ahogy ma tettem, vagy nem csókolhatom meg abban a pillanatban, amelyikben szeretném borzalmasnak tűnt. Sosem voltam ilyen, sosem hittem a szerelemben, vagy akár a férfiakban. Amilyen apám van, a férfiakról alkotott képem, mindig a béka segge alatt járt. De mégis majdnem csak pasi haverjaim vannak. A sors fintora lenne?
Nem tudtam mennyi idő telhetett el, de a többiek kezdtek halkulni kint. Csak a plafont bámultam és gondolkoztam. Hiányoltam Jacksont, hogy nem jött fel utánam, de a szívem mélyén tudtam, hogy gondolkodnom kell. Talán ő is így gondolta?
Már teljes csönd uralkodott a házban, de Jack, még mindig sehol sem volt. Felkaptam Jackson ingét, amit már órák óta szagolgattam és kikászálódtam az ágyból. A hirtelen mozdulattól egy percre elsötétült körülöttem a világ, de figyelem nélkül hagytam és az irányt a lépcső felé vettem. Lassan, minél halkabban próbáltam lemenni a lépcsőn, bár néha ropogott egyet-egyet.
Mindenhol sötét volt, de egy pici fény beszűrődött a függönyön keresztül és pont megvilágította az én Rathbona srácom arcát. Aranyos volt alvás közben, akár egy kisfiú. A kanapé mellé osontam és pár percig csak bámultam őt.
-Amanda? – kérdezte egyszer csak rekedt, álmos hangon.
-Szia – mosolyogtam rá.
-Minden rendben? – kérdezte, miközben a kezem után nyúlt. – Szakítani fogsz? – kérdezte félve.
-Mi van? Miért szakítanák veled? – néztem rá ijedten. – Vagy te ezt akarod?
-Dehogy is. Csak, hogy Rob elmondta – mondta miközben arcomat fürkészte.
-Azért mert előttem, nem tudom hány csajjal lefeküdtél? Vagy, hogy híres vagy és nem lenne időd rám? – kérdeztem arcát bámulva.
-Aha – mondta kétségbeesve.
-Nem érdekel – suttogtam majd lassan megcsókoltam.
-Mi? – kérdezte a csók után.
-Majd meglátjuk, egész életemben lovagoltam a dolgokon, hogy mi hogy lesz. Most szeretnék a pillanatnak élni. Próbáljuk meg, okés? Meglátjuk mi lesz. Lehet, két nap múlva már megunsz, és akkor nem kell azon idegeskedni mi lesz majd – mondtam, miközben a pólója szélét piszkáltam.
-Már most tudom, hogy nem foglak megunni – mondta és magára húzott. – Tetszel nekem cica – mondta miközben egy puszit nyomott a hajamba.
-Cica? – néztem fel rá nevetve.
-Baj? – mondta, pajkos mosollyal.
-Te bárhogy hívhatsz, csak nyávognom ne kelljen – suttogtam a fülébe kacéran.
Pár percig még beszélgettünk, majd csak öleltük egymást.

~*~

-Nézd meg milyen édesek – halottam meg egy halk hangot.
-Igen, szerintem illenek egymáshoz – szállt be egy másik hang is.
-Az nem kifejezés – mondta az első hang.
-Skacok mi lenne, ha nem dumálnátok, ki minket miközben itt vagyunk – halottam meg Jackson hangját.
-Jó, bocsi – nevetett fel Do, azonosítottam be az egyetlen női hangot.
-Kell valami a boltból? – kérdezte Boby.
-Nem tegnap voltak Samék bevásárolni? – kérdeztem még mindig csukott szemmel.
-De –nevetett Boby.
-Csak elfelejtettünk valamit hozzni – mondta morcosan Sam.
-Mit? – kérdeztem értetlenül, már nyitott szemmel.
Miközben Do jelentőségteljesen rám nézett.
-Jah, vágom – mosolyogtam.
-Nektek nem kell? –kérdezte Do.
Értetlenül néztem rá. Nekünk? Max nekem, de Jacksonnak minek tampon?
-Azt hiszem mégse értem – másztam le végre Jacksonról. – Te érted? – tátogtam Jacksonnak.
-Nekünk nem kell – mondta Dora nézve.
-Oké, akkor pusszantás édeseim. Nemsokára jövünk, a többiek még alszanak – mondta Do, egy puszit dobott a levegőbe, majd Bobyval karöltve kisétáltak az ajtón.
-Az gáz, hogy én még mindig nem vágom? – néztem Jacksonra.
-Igyunk egy kávét - nevetett Jack.
-Na skacok, én visszadőlök még csak egy kis vízért jöttem – mondta Sam és már baktatott is fel a lépcsőn.
-Kávé – pattantam fel. Jackson csak nevetett rajtam, míg elvánszorogtam a konyháig. Reggeli, álmos tempóban feltettem a kávét és még főt le elhatároztam meglepem a többieket egy finom reggelivel.

Pár perc múlva már két feketével a kezemben és Jackson kíséretében kiültünk a teraszra.
-Tessék – nyomtam a kezébe a kávét egy puszi kíséretében.
-Köszönöm – mosolygott és az ölébe húzott. –Cigit? – kérdezte.
-Nem kérek, köszi – mosolyogtam rá.
-Én azért.. – kérdezte, de belevágtam.
-Persze, nem zavar – mosolyogtam és kicsit lejjebb ültem, hogy nyugodtan tudjon cigizni.
Néma csendben ültünk és bámultunk kifelé a fejünkből.

-Jack! – néztem rá hirtelen. – Kaphatok a cigidből? – mosolyogtam kacéran.

-Amanda, megijesztettél – kuncogott és már a kezembe is nyomta.
-Köszi – mosolyogtam rá.

~*~

Fél óra múlva már a konyhában sürögtem forogtam. Csak a mosogatásra egy órát tippeltem, hiszen tegnap senki sem mosogatott el. Kíváncsi lennék, a fiúk mit csinálnak a házban, ha nincs itt két lány.

Nem tippeltem rosszul a mosogatás tényleg egy óra volt, gyorsan csináltam pirítóst, sült tojást, tükörtojást és vágtam fel paradicsomot, paprikát valamint uborkát. Főztem kávét és teát. Jackson közben visszaaludt a nappaliba. Mikor már nagyjából mindennel készen voltam a többiek is kezdtek szivárogni, Bobbyék visszaértek a boltból, amit még mindig nem értettem miért mentek. Tomék pedig kómás fejjel levánszorogtak a lépcsőről. Pedig már fél tizenegy volt, hát hiába ez ilyen hétalvó társaság lehet. Lassan mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, csak Rob hiányzott, de senki nem mondott semmit. Lassan enni kezdtünk, mindenki egekig dicsére a főztem, de szerintem csak nagyon éhes voltak.

-Milyen tervek vannak még a nyárra? – kérdezte Sam úgy mindenkitől.
-Egész nyáron lazulni fogok – sikkantott fel Do. – Szeptembertől úgyis könyvek felett kell majd görnyednem, addig ki kell élnem magam – nevetett fel. Doban, olyan szintű energia volt, hogy majdnem csak éreztem, hogy pattog.
-Csak szeptembertől kapd össze magad – nevetett Sam, de komolyság is csendült a hangjában.
-Csak féltékeny vagy, egyszer élünk Samy – kuncogott szórakozottan Do.
-Tom? Pár kisebb koncerten kívül – kérdezte Sam. Szóval a banda összeáll a nyárra, pár koncert erejére ezt már említette Boby is.
-Tomy velem lazul- nevetett barátnőm és egy csókot nyomott Tom szájára. Elég komolyak a szándékaik – csodálkoztam el rajta-, hiszen egyikük sem olyannak tűnik.
-Egy papucs lett belőled – kuncogott Boby. – Mit ki nem hoznak belőled a nők, barátom – veregette hátba az Tomot Bobby. Meg kell, mondjam elég vicces helyzet volt.
-Nem vagyok papucs – horkantott fel Tom, pedig szerintem is nagyon az volt.
-Boby te mit tervezel? – kérdeztem kíváncsian. Hiszen azért elég közel álltunk egymáshoz.
-Akarok készíteni egy klippet, annak a dolgait egyengetem – mosolygott rám. Hupsz erről már tényleg mesélt.
-Bocsi, elfelejtettem – mosolyogtam rá bocsánatkérően. Csak megrázta a fejét. – Imádom azt a számot, imádom, ahogy énekelsz – fogtam meg a kezét. – Sikeres klip lesz – kacsintottam.
-Köszi Hugi, de nem olyan nagy cucc – rántotta meg a vállát.
-Hülye – nevettem rajta majd megöleltem.
-És te? – kérdezett vissza csak, hogy ne rajta legyen a világ szeme. - Vagyis a mi figyelmünk. -
-Szokásos, meló, család és talán egy pici pihi – mosolyogtam gondterhelten.
-Jackson? – kérdezte Sam barátságosan. És erre a válaszra voltam a legkíváncsibb, de az a fránya telefonom hangos zenélésbe kezdett az emeleten.
-Én is kíváncsi vagyok a válaszra! – sikkantottam fel miközben kerestem a telefonom a nappaliba.
Többiek csak nevettek szórakozottságomon.

Már akkor rossz érzésem támadt mikor megláttam Candy nevét villogni a kijelzőn. Csak ne legyen semmi gond a bárban. Bizonyára, csak érdekli, mi van velem.– Reménykedtem a legjobbakban. –
-Szia bébi – szólt bele a telefonba fáradt hangon.
-Hello Candy, mi a helyzet? – kérdeztem idegesen miközben a nappaliba sétálgattam fel alá.
-Ne is mond, mindenki meghülyült mióta leléptél. Az egyik csaj felmondott munka közben, ketten voltunk nagy hajszában ő meg lelépett. Gondolj bele, apja faszát! – mondta idegesen Candy.
-Úristen, és jól vagy? Be kell mennem ugye?! – kérdeztem félve.
-Jól vagyok, erős fából faragtak – nevetett. – Dehogy kell, ha megdöglök is egy hétig nyaralsz – kuncogott.
-Candy, igazán nincs rá szükség – mentegetőztem. – Haza megyek, ha kell – hadartam gyorsan.
-Nem, és kész – kuncogott.
-Most kivel vagy egy műszakba? – kérdeztem miközben még mindig körbe-körbe sétálgattam.
-Még nem ott járunk, volt egy kis banzály egyik nap. Bekaptunk egy ellenőrzést, hülye picsa ellenőrnek is akkor kellett odatolnia a seggét - mondta idegesen, majd mintha kifújta volna a cigi füstöt.
-És? Mi lett? – mond már.
-Tele voltunk kiskorúval és rengeteg droggal – mondta nevetve. - Szerinted? Becibáltak a rendőrségre egy éjszakát bent voltunk, pedig most én mit tehetek róla? – folytatta idegesen.
-Ezt mindet ennyi nap alatt? Most mi lesz a bárral? – kérdeztem idegesen.
-Szerintem lőttek neki, de semmit nem tudunk – motyogta.
-Kurva életbe – suttogtam idegesen.
-Nyugi találunk valahol munkát, azt is eltudom képzelni, hogy más néven kinyitja a főnök. Van pénze, és a pénz nagyúr – mondta újabb pöfékelés közben.
-De jól vagy? Minden okés? – kérdeztem miközben konyha felé néztem a többiek vidáman falatoztak.
-Hát, igazából azért hívtalak… - mondta húzottan.
-Mi a gond? – kérdeztem ismét.
-Kilakoltattak – suttogta idegesen.
-Mert? – kérdeztem vissza, ennek a csajnak is akkora mákja van az életben, mint nekem.
-Nem kaptam fizetést és már két hónappal lógtam, valamint a szomszéd nénike szerint prosti vagyok és rontja a ház hírnevét – nevetett fel.
-Azt a mindenit – reagáltam hüledezve. – Menny hozzánk, nagyival már találkoztatok. Ott van az unokaöcsém, Paul is. Érezd magad otthon, a szobámat nyugodtan foglald el – hadartam össze vissza.
-Biztos nem gond? Bocsi, hogy felhívtalak, csak a cuccaimmal kint ülök és, ahogy Londont ismerem mindjárt szakadni fog – mondta szomorúan.
-Candy, erős fából faragtad kapd össze magad. Megoldjuk együtt, három nap múlva úgyis haza megyek, és kitalálunk valamit jó?! – próbáltam lelket önteni összetört barátnőmbe és reméltem sikerrel járok.
-Imádlak, köszönök mindent – suttogta elérzékenyülten.
-Én is, összekapod magad. Három napig csak pihi, aztán belevetjük magunk a tervezgetésbe.
-Okés, köszi mindent. De a mamád, nem fog kirakni? – kérdezte félve.
-Dehogy fog – kuncogtam. - De figyelj rá és Paulra is. Elég érdekes párost alkotnak ők ketten – nevettem.
-Most féljek?! – kuncogott.
-Nem,most fogj egy taxit és menny hozzánk. Majd még beszélünk - mondtam ismét biztatóan.
-Okés, összekapom magam és összehaverkodok a nagyival – kuncogott. – Puszi, köszönök mindent. Egy angyal vagy.
-Nincs mit, vigyázz magadra. Puszi – mondtam végül, majd letettem.

-Minden oké? – hallottam meg Jackson hangját mögülem.
-Jah – suttogtam.
-Miért sírsz? – kérdezte miközben magához ölelt.
-Semmi – ráztam meg a fejem, miközben mellkasába nyomtam az arcom.
-Rossz hírt kaptál - nem tudom, hogy kérdezte, vagy mondta, de beletrafált.
-Azt hiszem munkanélküli vagyok – szipogtam.
-Sss, ne sírj. Kitalálunk valamit – mondta miközben a hátamat simogatta. – Együtt megoldjuk – suttogta fülembe.

Boby száma, amiből készül klipet csinálni :D

8. fejezet - Csak egy hétig

Sziasztok! Igen, végre meghoztam a várva várt frisst. Pár komiban reménykedem, az előzőket is nagyon köszönöm. Boldog Nyuszit mindenkinek! Jó olvasás :)
8. fejezet - Csak egy hétig
Pár percig Rob után bámultam és rohadtul felidegesített. Próbálok túllépni a problémáimon, szeretni valakit vagy nem is. De oh, bakker.
Kérdőn Bobbyra néztem, aki csak megvonta a vállát, tudott valamit.
-Mit tudsz? – kérdeztem idegesen, miközben közelebb csusszantam hozzá, persze Jackson kezét nem engedtem el.
-Semmit –motyogja, miközben mindenfele nézett.
-Persze, nekem meg tollas a hátam – idegesen rámeresztem a szemeimet.
-Amanda, ne nézz így rám! – emelte fel védekezően a kezét.
-Meséljt! – néztem rá még mérgesebben.
-Nem tudok semmit – mondta, miközben felállt a kanapéról.
-Bobby. Nem tudsz hazudni, főleg nem nekem – néztem rá felhúzott szemöldökkel. – Elárulnád végre mi a fasz baja van? – kelek ki magamból. Atyám, ez nem én vagyok. A másnaposság vagy az ideg dolgozik bennem?
-Ssss – lépett mögém Jack, és átölelte a derekam. – Nyugi – mosolygott rám.
-Nem, nem és nem. Ne nézz így rám – mosolyogtam vissza rá. – Tudni akarom mi van – nézek ismét Bobbyra.
-Kérdezd meg Robot – válaszolt kissé ijedten.
-Mingyárt jövök – mosolyogtam Jacksonra és már fel is pattantam.
-Ne menj. Biztos csak valami csaj – próbált maradásra bírni Jack. Pár pillanatig az arcát vizsgálva gondolkodtam. Tudott valamit ő is.
-Te is tudod, hogy mi a baja? – kérdeztem idegesen, már majdnem csak kiabálva.
-Amanda, mi a fasz van?! – kérdezte tőlem idegesen Do. – Kurva másnapos vagyok, te meg itt sikongatsz – mondta idegesen.
-Semmi! – vágtam rá mérgesen. – Mi fasz lenne? – néztem rá hülyén. – Szóval, te is tudod mi van Robbal? – kérdeztem újra Jacksont.
-Sejtem – motyogja, miközben egy puszit nyom a tenyerembe.
-Fasza – idegesen beletúrtam a hajamba.
Igazából ez az egész megint az én hibám, én akarok mindig minden körülmények között mindenkinek megfelelni. Ha boldog vagyok Jacksonnal, mit érdekel engem Rob fura - és rettentő idegesítő – viselkedése? Tojnom kéne rá magasról, de nem én nem. Felkapom a cukrot, ha valakinek nem felel meg a viselkedésem, mindig ilyen voltam. És most kifejezetten utáltam. Annyira szeretnék nem törődni ezekkel a dolgokkal, de ez van. Ilyennek születtem, ezt dobta a gép.
Még utoljára rámosolyogtam Jacksonra, majd a konyha felé vettem az irányt. Először gyorsan, majd egyre lassabban. Az ajtóban tétováztam egy sort, nem tudtam, hogy kezdjek hozzá. Egyáltalán mi baja lehet Robnak? Eddig olyan jól megvoltunk, főleg mikor még beszélgettünk, tartottuk a kapcsolatot több száz kilométerre is. Mi történt? Mi lett vele? Mi lett velünk?
-Szia – motyogtam és felültem az egyik bárszékre.
-Hello – motyogta miközben felkapja a kávéját és készült kimenni a konyhából.
-Rob, beszélgessünk – mosolyogtam rá, annyira kedvesen amennyire csak tudtam.
-Nincs miről beszélnünk – motyogta és már majdnem kint van az ajtón, mikor az utolsó pillanatban elé ugrom.
-Rob!- néztem rá felvont szemöldökkel.
-Mivan? Nem szórakoztat el elégé Jackson? – kérdezte végre az arcomba nézve, és csak most láttam rajta mennyire szarul fest. A pillanatnyi meglepődés után, rögtön kapcsol az agyam.
-Féltékeny vagy? – kérdeztem egy fokkal vékonyabb hangon.
-Féltékeny? – kérdezte vissza miközben gúnyosan felnevet.
-Rob! Mond már, nagyon nem értem mi van – néztem rá értetlenül, még mindig aránylag nyugodtságot színlelve. Pedig ölni tudnék…
-Nincs semmi Amanda – mondta tárgyilagosan majd ellépet mellőlem és kiment a konyhából.
-Kurva életbe – suttogtam idegesen és belerúgtam az ajtóba. Mindig van valami hülyeség, és most már a lábam is fáj. Gratulálok Amanda. Pár pillanatig ültem a hideg kövön mikor Jackson és Bobby léptek be az ajtón.
-Minden oké?! – kérdezték félve és leguggoltak mellém.
-Miért van az, hogy sosem jön össze semmi?! – néztem fel Bobbyra. Hiszen Jackson nem sok mindent tud eddigi „szerencsés” életemről.
-Megverjem?! – kérdezte Bob, miközben közelebb húzott magához és szorosan megölelt.
-Dehogyis – mondtam gyorsan. – Én akarom – vigyorogtam gonosza,mire mindketten hangos kacagásba kezdtek, de én nem. Komolyan meg tudnám kicsit ütlegelni Robot, néha annyira hülye.


Pár perc múlva felvetette Bob hogy mi lenne, ha birtokunkba vennénk a medencét és annak területét. Do és Tom a nappaliban aludtak még, Rob a szobájában volt, Samék pedig még nem értek vissza, szóval Jackkel és Bobbal karöltve elfoglaltunk egy-egy napozóágyat és elterültünk rajta.
Arra eszméltem fel, hogy puha mégis férfias ujj simít végig az arcomon. Lassan felnyitottam a szemem és Jackson mosolygós arcával találtam szembe magam. Rettentő helyes volt.
Vágy öntötte el a testem, miszerint minél hamarabb ajkaihoz kell érintenem a sajátom. És hülye lettem volna nemet mondani magamnak. Egy lágy csókot váltottunk, amit kacér mosollyal díjazott Jack.
-Szobára – hallottam meg mellettem lévő napágyból Bob hangját.
-Hey – kuncogtam mosolyogva barátom felé nézve.
-Végre felébredtél – kuncogott a medencéből Do.
-Hát pont te mondod?! – kuncogtam mosolyogva, miközben átültem Jack ölébe.
-Negyed óra múlva kaja – mosolygott ránk barátságosan Sam a grillező mellől, miközben végig törölt izzadt homlokán.
-Na gyere asszonykám – hallottam meg Tom hangját. A medence mellett állt és kezét Donak nyújtotta.
-Köszönöm – mosolygott rá édesen barátnőm, de már tudtam, hogy készül valamire. A következő pillanatban, Tom hatalmas csattanásal landolt a medencében, és a kicsobbanó víz minket is jól eltalált.
-Komolyan, mint a rosszcsont gyerekek – halottam meg Sam morgolódását, miközben megfogtam Jack kezét és a szobánk felé húztam.
-Vegyetek fel fürdőruhát! – kiáltott még utánunk Do.
Némán felsétáltunk a lépcsőn Jackkal, néha arcára néztem,de ő nagyon el volt gondolkodva. Mikor becsuktam a szobánk ajtaját mellé léptem és megöleltem.
-Mi a baj? – suttogtam miközben arcát vizsgáltam.
-Semmi, csak olyan fura. Úgy érzem, mintha évek óta ismernélek, pedig nem tudok rólad semmit – mondta halkan, majd a homlokomra adott egy puszit.
-Én is így vagyok – mosolyogtam rá. – Na, de öltözzünk – csaptam össze a tenyereimet. Ne akartam ilyen fontos dolgokról beszélni, hiszen ez a kapcsolat, úgyis addig tart még itt vagyunk. Utána vége. Ő egy sztár, aki rengeteget utazik, minden csajt megkaphat, mit akarna ő tőlem hosszabbtávon. És én, hogy oldanám meg? Néha még arra sincs időm, hogy leborotváljam a lábam, akkor meg egy kapcsolathoz. Kivitelezhetetlen.
-Szóval fürdőruha – mosolyogtam erőltetetten Jackra, miközben kihúztam a fekete fürdőrucimat a táskámból. – Pár perc és jövök – motyogtam és a fürdő felé vettem az irányt.
-Kár – mosolygott rám perverzen. – Itt is átöltözhetsz – kapta el a kezem és magához rántott, és egy szenvedélyes csókot adott ajkaimra.
-Majd legközelebb – mosolyogtam, most már boldogan az előttem álló félistenre.
-Szavadon foglak – mondta, mikor már becsuktam magam mögött az ajtót. Gyorsan lekapkodtam magamról a gönceimet, kicsit megmosakodtam és felkötöttem a hajam egy cofba.
-Ami, csörög a telefonod – nyitott be Jack.
-Gyere csak, köszi – mosolyogtam rá és kikaptam kezéből a rezgő kütyüt, majd miután egy puszival megháláltam felvettem a telefonom.
-Szia kicsim, mi a helyzet – kérdezte nagyi.
-Áh, semmi különös. Épp nemsokára megyünk ki fürödni – mosolyogtam, miközben Jacksont bámultam, ahogy leveszi a pólóját és kivillan az I’m lost... tetoválása, ami rettentő sexissé teszi a bal csípőcsontját.
-Hahó Ami, itt vagy?! – hallottam meg a nagyi hangját újra.
-Aham – suttogtam. – Mi a helyzet veletek? Paul még megvan? – kérdeztem miközben inkább kimentem a fürdőből és ledőltem az ágyra.
-Meg vagyunk, de most megyek is – hadarta gyorsan. – Vigyázz magadra, szeretlek.
-Szia – mondtam az üres telefonba. Mi lehet otthon? Érdekeljen? Akarok most erre gondolni? Akarom most ezzel elrontani a napom? Nem, döntöttem el magamban.
-Minden okés? – mászott egyszer csak Jackson fölém..
-Minden – mosolyogtam rá és már ajakira csúsztattam az ajkaim és édes táncba kezdtek. A szívem dübörgött a mellkasomban…
-Skacok ideje lenne jönnötök – lépett be Tom. – Váó, megzavartam valamit? – nézett minket kajánul.
-Nem – gördült le rólam Jackson és az ölébe húzott.
– Két perc és megyünk – nézetem jelentőségteljesen Tomra.
-Olyanok vagytok – bosszankodott, miközben bevágta maga után az ajtót.
-Le kell nyugodnom – suttogta Jack miközben arrébb rakott az ölébe és a fürdőbe viharzott.
-Hupsz – motyogtam, mikor megláttam Jackson vágyának ékeskedő tárgyát.
Magamra kaptam egy rövidnacit, hogy mégsem egy szál fürdőruhában sétálgassak, majd az ablakon bámultam kifelé.
-Mehetünk – motyogta Jack lehorgasztott fejjel a fürdő ajtó előtt.
-Okés – mosolyogtam rá és egy csókért mellé léptem, szorosan öleltem magamhoz és beszívtam kellemes férfi illatát.
-Ne haragudj – motyogta nyakamba.
-Dehogy haragszom, sőt örülök neki – kacsintottam rá és már húztam is a kert felé.

Egy órával később
-Nagyon finom volt –mosolyogtam a Samre.
-Megtartunk még – kacsintott rá Do.
-Kösz, rendesek vagytok – nevetett Sam.
Segítettünk összepakolni kicsit Samnek, majd leültünk a medence széléhez Jacksonnal.
-Fürdünk? – kérdezte Do.
-Én biztos nem, meg sem bírok mozdulni – sóhajtott Tom.
-Akkor üvegezzünk! – sikkantott fel Do.
-Üvegezni akarsz? – néztem felvont szemöldökkel barátnőm felé.
-Igen, tudom dedósan hangzik, de jó buli – kacsintott rám.
-Benne vagyok – ült le barátnőm mellé Tom.
-Csak próbáljuk ki, ha nem tetszik abbahagyjuk – nézet rám Do bociszemekkel.
-Oké - motyogtam, majd leültem Tom mellé, mellettem pedig Jackson foglalt helyet.
-Roby és Boby ti is gyertek – nézett az említettekre boci szemmel. – Én kezdem – mosolygott Do, majd megpörgette a Bacardis üveget. És nagy szerencsésként kire fordult az üveg szája?
-Szóval Ami, felelsz vagy mersz? – nézett rám vigyorogva Do.
-Öhm, merek – mosolyogtam rá.
-Akkor, szerelmet kell vallanod Bobynak – mutatott az említettre.
-Oké – fordultam Bob felé vigyorogva, aki felvont tekintettel vizsgált.
-Oh, Boby Long, imádom a hangod, az illatod, a szemed a kockás ingeidet és nem utolsó sorban a hosszú nevedet, ami utal aa – vigyorogtam rá perverzen. – tudod mire – kuncogtam és egy puszit nyomtam meglepett arcára.
-Váó, kezdésnek nem is olyan rossz – kuncogott Do.
-Most te pörgetsz – megfogtam az üveget és egy határozott mozdulattal megpördítettem.
Csak forgott és forgott, majd megállt Robnál. Ekkora pecket.
-Felelsz, vagy mersz? –tettem fel neki a kérdést egy műmosollyal az arcomon.
-Felelek – mondta miközben beleszívott a cigijébe.
-Mikor veszteted el a szüzességed? – vigyorogtam rá, mire kissé meghökkent. Mindenki ránk kapta a tekintetét.
-Tizennégy éves koromban – mondta és már pörgette is az üveget. Miközben én egy apró puszit nyomtam Jack állára.
Ez után vagy fél óráig sem rám, sem Jackra nem fordult az üveg nyaka, aminek nagyon örültem.
És ekkor Tom pörgetése rám irányult.
-Kivel smároltál utoljára, Jackson előtt? – nézett rám mosolyogva Tom.
-Robbal – mutattam a vigyorgó srác felé.
-Mi? – sikkantott fel Do.
-Ez komoly? – nézett rám hitetlenkedve Boby. Miközben Jackson elengedte a derekam.
-Igen, de nem volt komoly. Csak egy apró csók volt fél évvel ezelőtt – mentegetőztem. – Nagyon jól kijöttünk aztán elcsattant egy csók, és nem volt valami nagy szám, szóval barátok maradtunk – hadartam. Pár percig mindenki engem és Robot bámulta, és akkor nálam elpattant a madzag.
-Direkt csináltad ugye? – néztem idegesen Robra. - Elmondanád, végre mi a fasz bajod van? Az egyik legjobb haverom voltál Rob, most meg?! Megértem, hogy nem minden tetszik neked, de mond el, hogy mi van, mert ezen így nem tudok segíteni.
-Rob, tényleg mond meg neki, aztán ő dönt – nézett az említettre idegesen Bob.
-Oké, mennyünk be – ragadta meg a karom.

Már öt perce járkálj Rob a konyhában fel-alá, de egy mukkot sem szólt.
-Kinyögnéd végre?! – néztem rá idegesen.
-Mindjárt – intett le, majd még két kör után megszólalt. – Tudod Amanda én nagyon megkedveltelek, meg minden ilyesmi – mondta a padlót vizsgálva. – és nem neked akarok rosszat – nézett fel a szemembe.
-Oké, de nagyon nem értelek Rob – néztem ár felhúzott szemöldökkel.
-Szóval…. – motyogta.
-Szóval? – löktem oldalba. – Mond már – mosolyogtam rá biztatóan.
-Mit akarsz Jacksontól? – tett fel váratlanul a kérdést, amivel még jobban összekavart.
-Nem tudom Rob, elvagyok vele. Nagyon szimpatikus és tetszik – vontam meg a vállam.
-Ami, te nem ismered őt – nézett rám kétségbeesetten.
-Mire akarsz kilyukadni? – tettem fel kíváncsian a kérdést.
-Jackson nagyon jó haverom, semmi kétség – mondta, miközben a pult szegélyét bámulta.
-Rob, nyögd már ki! – emeltem fel a hangom, mert már megőrített.
-Jackson nem a legjobb választás neked – motyogta olyan halkan, hogy alig értettem.
-Tessék? Miért ki lenne nekem a legjobb választás? Talán te? – ugrottam le a pultról dühömben.
-Nem, nem ezt mondtam – rántotta meg a vállát.
-Rob, ha nem nyögöd ki, esküszöm megütlek – néztem fel mérgesen arcába.
-Jacskon nem neked való – mondta, miközben hátrébb lépett.
-Miért? – néztem rá egyre idegesebben, azt hittem már szétdurran a fejem.
-Jackson egy nőcsábász, minden koncertjén legalább három csajt gerincre vág. Csak arra kellenek neki a lányok, mióta ismerem egy komoly kapcsolatának a gondolata sem volt. Emellett, mikor lenne ideje veled lenni?! Gondolkozz Ami – nézett rám már kedvesebben.
-Rob, ne nézz hülyének. Szerinted én ezt nem tudom? Tisztában vagyok vele, hogy ez a kapcsolat, egy hétig tart. De legalább, addig had érezzem jól magam – mondtam neki és felszaladtam az emeletre.