2011. június 24., péntek

10. fejezet - A meglepetés

Mint látjátok megérkezett a fejezet. Ditta tollából került ki, pár helyen kicsit javítottam. Szerintem jó lett, de kíváncsi vagyok a véleményetekre és valószínű Ditta is.Köszönjük, hogy olvastok minket és jó időtöltést a nyárra.:) A következő fejezetet valószínű én írom, és másfél hét múlva jön. Jó olvasást.
10. fejezet - A meglepetés
Miután egy kicsit lenyugodtam, felmentünk a szobánkba. Jackson tényleg úgy gondolta, hogy mindenben mellettem áll, és segít nekem. Ez nagyon jólesett, hisz az eddigi barátaim nem nagyon tudták ezt tenni. Még egy hete se ismerem Jacksont, de mégis bízok benne, és azt hiszem, hogy továbbra is mellettem fog állni. Lefeküdtünk az ágyra, és csendben pihentünk. Ilyenkor olyan érzésem volt, mintha minden gond leesne a vállamról. Gyerekkoromba se ért volna semmilyen trauma, a nagyi se lenne beteg, nem lenne a drogos, de ugyanakkor szerethető unokaöcsém, Robbal se lennénk összeveszve, és Jacksont is régről ismerném. Ekkor támadt egy jó ötletem.
-Jack, mit szólnál hozzá, ha jobban megismernénk egymást?- kérdeztem, mire felhúzta az egyik szemöldökét, és úgy nézett rám, mintha kínaiul beszélnék.-Mármint úgy értem, hogy kérdezgetünk egymásról?
-Rendben van.-válaszolta, és eltűnt az értetlen vigyor a képéről.
-Én most nem kérdeznék, inkább mesélj magadról.-kértem.
-Oké. Szóval a nevem Monroe Jackson Rathbone 1984. december 21.-én születtem Szingapúrban. Gyerekkoromba rengeteget költöztünk apám munkája miatt, épp ezért próbáltam nem feltétlenül közel kerülni az emberekhez, mert egy idő után már nagyon meguntam a búcsúzkodást. Végül Texasban telepedtünk le. Középiskolás koromban kosaraztam, baseballoztam, és fociztam. Már akkoriban is odavoltam a zenéért, és a színészetért. Van egy együttesem a 100monkeys, mint tudod –kacsintott rám-. Los Angelesben élek Ben G-vel, az együttes egyik tagjával. Johnny Depp az egyik példaképem, - itt elnevette magát- és van három nővérem. Azt hiszem ennyi.-fejezte be mondandóját. Hűha, most én jövök. Pár percig gondolkodtam, majd belekezdtem.
-Van egy bátyám, aki három évvel idősebb nálam – mosolyodtam el és az én kelekótya tesómra gondoltam. - L.A.-ban él, sokat tanul nagyon okos és művelt emberke lesz belőle – kuncogtam fel. – És valószínű Rob nővérével kavar. Valamint van egy kicsi húgom is, de ő csak a féltestvérem. Ők anyuval és az új férjével is az angyalok városában laknak – magyaráztam tovább. - Én a nagymamámmal élek, London külterületén. Pincérnőként dolgozom, Boby-t is így ismertem meg. Leöntöttem egy kis feketével – nevettem fel és magamban lejátszódott az elég ciki jelenet. – Amúgy egyetemista vagyok, most fejeztem be az első évem – mosolyogtam büszkén Jacksonra.

Még így kérdezgettük egymást egy ideig, aztán elaludtam.
Másnap reggel arra keltem, ahogy Jay puszilgatja az arcom.
-Jó reggelt Ami! Itt a reggelid.-és mikor kinyitottam a szemem megláttam, hogy képes volt nekem reggelit csinálni, és még fel is hozni. Ő egy álompasi. Hogy én mekkora egy mázlista vagyok. Megettem a palacsintát, és megittam a hozzá készített kávét. Igazán romantikus volt, hogy vágott hozzá egy szál rózsát a kertből.
-A többiek aggódnak érted.-sóhajtott egyet, és lehajtotta a fejét.- Nem tudtam mit mondani nekik, így azt válaszoltam, hogy majd te elmondod, ha szeretnéd. De Do ragaszkodott hozzá, hogy délután feljön, és csináltok egy csajos délutánt. Körömfestésről, meg ilyenekről fecsegett.-mikor befejezte mondandóját nyomott egy puszit az arcomra.
-Oké. Mond meg Do-nak, hogy elmegyek, lezuhanyozom, hajatmosok aztán megnézem miujság a többiekkel, és kezdhetjük a csajos délutánt.

***Jackson szemszög***
Reggel mikor felkeltem Amanda még aludt, így gondoltam csinálok neki ágyba reggelit. Nem hiszem, hogy most sok kedve van lejönni, és magyarázkodni a történtek miatt.
Mikorra leértem, már mindenki ott ült az ebédlőbe, így nem kerülhettem el a kérdéseket.
-Figyeljetek, Ami most eléggé besokkalt, így jót tenne neki, ha csapnánk egy kis bulit. Mit szóltok hozzá?
-Oké, már úgyis gondolkodtam, hogy kéne egy utolsó buli. És mit szólnátok hozzá, ha ti játszanátok? Elvégre zenészek vagytok, vagy mi a fene.- ugrált Do az asztal körül.
-Jó, de én úgy gondoltam, hogy legyen meglepetés.-és néztem Do-ra.
-Na, akkor megis van, én délután felmegyek Ami-hez, és úgy teszek, mintha egy csajos délutánt csinálnánk: körömfestés, haj, ruha stbstb. nem rátok tartozik. Addig ti itt rendbe vágtok mindent, ami egy bulihoz kell. Okéé?
Szerencsére mindenki benne volt a buliba, és tudták, hogy most Amandának szüksége van ránk. A beszélgetés után felvittem neki a reggelit, és elmondtam neki a csajos délután ötletét. Miután végzett az evéssel boldogan mentem le, hisz tudtam, hogy szerelmemnek örömet fogunk szerezni.

***Amanda szemszög***
Mikor Jay kiment a szobából feltápászkodtam, és elindultam zuhanyozni, és hajat mosni, mivel tudtam, hogy a mai nap hosszú lesz még. Sokáig áztattam magam a zuhany alatt. Egyszerűen csak jó volt érezni, ahogy a víz csepeg a testemen. A hajamat is megmostam, majd megszárítottam. Mikor ránéztem az órára rájöttem, hogy háromnegyed óráig zuhanyoztam. Gyorsan felkaptam egy rövidgatyát, és egy ujjatlan felsőt, és mentem le a többiekhez. Műmosolyt erőltettem az arcomra, de láttam rajtuk, hogy nem hiszik el, így fölöslegesen erőlködtem. Mivel Sam az ebédet főzte úgy gondoltam segítek neki.
-Amanda mi a baj?-kérdezte tőlem Sam.
-Hosszú, majd elmondom később, most nem szeretnék ezzel foglalkozni.- tudom, hogy valamilyen szinten szemét válasz volt, hisz aggódnak értem, de most egy kicsit elszeretném felejteni ezt az egészet, és úgy tenni, mintha egy gondatlan egyetemista lennék, aki a barátaival nyaral, és jól érzi magát.
Mikor készlettünk a kajával megterítettem, és tálaltuk az ebédet.
Miután megebédeltünk, és kibeszélgettük magunkat. Do kitalálta, hogy induljunk már a csajos délutánra, mert nem bír tovább várni.
A délutánt a ruha kiválasztásával kezdtük, mivel hozzá akartuk csinálni a sminket, és a körmeinket. Más esetben nem nagyon díjaznám ezt a délutánt, és nem is annyira kedvenceim ezek a nagyon lányos dolgok, de most örülök, hogy ezzel el van terelve a figyelmem, így úgy tettem, mintha imádnám ezt az egészet. Do nekem egy szürke pántnélküli ruhát választott, mely térdfelett ért, és a mellrész alatt egy fekete masni volt, a ruha alján pedig fodrok voltak. Én Do-nak sokat gondolkodtam, hogy mit válasszak, de végül egy lila ruha mellett döntöttem, melyet virágok díszítettek. Az én körmöm végül szürke lett, hogy menjen a ruhámhoz, és egy fekete füstös sminket kaptam. Do körmei lilák lettek, és egy ezüst szemceruzával húztam ki a szemét, szemhéjára pedig lila szemhéjpúdert tettem. Miközben sminkeltünk beszélgettünk mindenféléről. Örültem neki, hogy őt is jobban megismerhetem, hisz eddig a társaságból Robot, Bobbyt, és Tomot ismertem. Fecsegtünk suliról, barátokról, pasikról, egyetemről. Mikor készlettünk elégedetten néztük magunkat a tükörbe. És megláttam, hogy valamilyen szinten ennek az időtöltésnek is van értelme. Drága barátnőm kitalálta, hogy menjünk le és mutassuk meg magunkat a fiúknak, de az én szememet előtte be kellett kötni. Aggódtam, hogy hogy fogok húszcentis magassarkúba letipegni. De alapból már az is fura volt, hogy minek kell bekötni a szemem? Mi szükség van erre? Tiszta hülyeség ez az egész, lehet, hogy nem is kéne lemenni? Áhh, de akkor Do megharagudna. És fölöslegesen dolgoztunk volna ennyit. Te jó ég én magamban beszélek. Gratulálok Amanda, már megint meghülyültél. Na, mindegy lemegyünk aztán lesz, ami lesz. Maximum a kórházban kötök ki, amilyen mázlim van. De ekkor tévedtem. Mikor a kendőt a szememre kötötték két oldalról belém karoltak, és úgy mentünk le a lépcsőn. Ekkor hallottam, hogy Bobby elkezdi játszani azt a dalt, amiről mesélt, hogy a klipjét most fogja készíteni. Ez már mosolyt csalt az arcomra. Jó, hogy ennyire szeretnek, és, hogy törődnek velem. Mi lenne velem nélkülük? Levették a kendőmet, és megláttam a barátaimat. Egyik oldalamon Do, másikon pedig Jay fogott közre. Olyan aranyosak voltak. A plafonra pedig fel volt tűzve egy „RÁNK MINDIG SZÁMÍTHATSZ” felirat. Annyira rendesek voltak. És közben azt kiáltották, hogy meglepetés. Ez hihetetlen. Letaglózva álltam ott, és csak néztem.
-Nagyon köszönöm, nagyon rendesek vagytok.-és már könnyeimmel küszködtem. Jacket megcsókoltam köszönetképp. A srácok tovább játszottak. Majd hifiről ment a zene, hogy mindenki le tudjon ülni, beszélgetni, de ekkor már előkerült az alkohol is. Úgy gondoltam, most nem ütöm úgy ki magam, mint a múltkor, ezért körülbelül csak feleannyit ittam, de így is jó volt a hangulat. Folytattuk a beszélgetésünket a nyári terveinkről, és az életünkről. Mivel nem mindenki ismerte a másikat egy kicsit ismerkedős este volt ez az egész hiába az utolsó előtti. Jézus, hogy eltelt ez a hét. Körülbelül hajnali 3-kor mindenki felment a szobájába, mivel az utolsó napot nem józanodással akartuk tölteni. Most ebben a pillanatban boldog voltam. És csak ez számított nekem.

by. Ditta

6 megjegyzés:

Jucii. írta...

Sziiasztok! :)

Dóri! Ugyan, dehogy bántottál meg, egyébként egy pici javítani való :) 3 működő blogom van, amiből az egyiket szüneteltetem :)

Mindhármatoknak sok ihletet a bloghoz és a történethez! :)

Nem küldött a padlóra az egész, szóval azóta nyitottam egy blogot! :)

Egyébként a fejezet tetszett, szóval csak így tovább! :)

Várom a következőt!

Puszii, Jucii. :)

Csokiskeksz / đ írta...

Szia!
Köszön a megértésed és hupsz.:D
Nem tudtam, hogy ennyi blogod van, az nem semmi.
Köszönöm, a komit is.
Az ihlet és idő pedig reméljük lesz :).
Igyekszünk a kövivel.
Puszi, đ

Névtelen írta...

szia! jajj, annnyira örülök, hogy visszatértél/tértetek...:D:D nagyon fantasztikus lett ez a fejezet is (hála dittának:D:D) meg az előző is! gratulálok mindkettőtöknek:P
remélem minden rendben lesz amandával... most elég zűrös szegénynek minden... de nagyon édesek voltak, hogy meglepi bulit szerveztek:) do meg nagyon cukin viselkedett:) szegény jackson, hogy megijedt, hogy szakítanak... de remélem miden rendben lesz köztük (bár téged ismerve ez nem remélhető...xD) robbal mi van? még mindig fasírtban van amanda-val? jajj, béküljenek kííí *bociszemeeeek* :D (LL) puszi: lola

Névtelen írta...

imádom! mikor lesz a kövi?

Névtelen írta...

Gratula Ditta, nagyon jó lett ez a fejezet!! Remélem a többi is ilyen jóra sikerül majd! Mikorra várható a következő lányok??

Névtelen írta...

Ááá, ez a fejezet nagyon király lett,
kíváncsi vagyok mi fog legközelebb mi fog történni a következő részben Amiékkel, remélem most már rendben lesz velük minden!! Mikorra várható a következő fejezet????