6. fejezet - Hullámvasút

Sziasztok, bocsi, hogy csak ilyenkor, de megérkezett a friss. Hulla fáradt vagyok:D
Please, pár komi..:) Köszi az eddigieket is. Imádlak titeket.:)

Azzal a lendülettel, amivel otthagytam Jacksont, rontottam be a házba.
-Gyere Ami, megmutatom a szobánk. Velem leszel együtt okés? – mosolygott rám Do.
-Rendben – próbáltam magamra erőltetni egy műmosolyt.
-Minden okés? – kérdezte meg rögtön, miközben arcomat vizsgálta.
-Igen – mondtam miközben a plafont vizsgáltam, úgy éreztem magam, mint egy tini, akinek a hormonjai miatt minden percben bőgnie kell.
-Gyere – ragadta meg a kezem és felhúzott az emeleten az egyik szobába. – Akarsz róla beszélni? – kérdezte miközben leültünk az ágyra és megszorította a kezem.
-Elég bonyolult dolog és most inkább nem – mondtam, miközben a könnyeimet törölgettem.
-Rendben – mosolygott rám.
Lerúgtam a cipőmet és bebújtam a franciaágyba, magamra húztam a frissen felhúzott ágytakarót.
Tudtam, hogy nagyon szemét voltam, valamint felettébb önző, de nem tudtam mit csinálni teljesen szétvoltam esve. Pár percig feküdtem csukott szemmel, majd be is aludtam.

*
Nem tudom mennyi idő telt el, de Do idegesen hangjára kaptam fel a fejem, ami a fürdőből jött.
-Micsoda? – kérdezte pár perc múlva idegesen. –Menny a fenébe Adam!
Pár pillanat hallgatás után még idegesebben szólalt meg barátnőm.
-Ne kend rám a dolgot – mondta remegő hangon és hatalmas csörömpölés jött a fürdőből.
Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam, pár pillanatra elsötétült a kép, majd szaladtam a fürdő irányába. És szó szerint berontottam.
-Minden oké? – kérdeztem idegesen és szememben a fürdőt kémleltem, ahol a tükör bevolt törve a telefonnal. Vagyis erre gyanakodtam. Az sarokban pedig ott ült Do és hangosan zokogott.
Leültem mellé és megfogtam a kezét. Nem tudtam semmit a fiújáról, nem tudtam mit mondani. Három éve egy barátnőm sem volt, kiestem az ilyen féle rutinból, próbáltam az ő helyzetébe képzelni magam és talán ez volt az egyik legjobb megoldás.

Halk kopogásra kaptam fel a fejem.
-Mingyárt visszajövök – motyogtam és egy puszit nyomtam arcára.
-Oké –suttogta, de nem nézett rám.
Odaszaladtam az ajtóhoz, amiben Rob és Bobby állt.
-Minden okés? Olyan fura hangokat halottunk. Vérzik a kezed! – mondtam ijedten Bobby.
-Most ne gyertek be, kérlek. Hamarosan adok helyzetjelentést, de most nem tudtok segíteni.
-Legalább a kezedet had lássuk el – nézett rám Rob. És láttam a folyosón érdeklő képpel felénk közeledni Jacksont.
-Srácok, most mennyetek el innen – morogtam rájuk, majd bevágtam az orruk előtt az ajtót. Hogy lehetnek ilyen érthetetlenek ezek a férfiak, gondolkoztam miközben visszasiettem újdonsült barátnőmhöz. A kezében egy apró tükör darabot szorított és akkor lefagytam. Lassan a csuklójához emelte, nekem pedig a kockák a fejemben össze visszacsúszkáltak. Nem tudtam mit kéne tennem.
-Do, ne! – üvöltöttem rá.
Üres tekintetét rám emelte és megrökönyödés volt rajta.
-Miért ne? – kérdezte suttogva.
-Azért mert akik szeretnek, azokkal baszol ki - mondtam neki rögtön.
Szemét az enyémbe fúrta és gondolkozott, de nem engedte el az üvegszilánkot.
-Elmesélek neked egy történetet, és ha utána is úgy gondolod meg akarod tenni nyugodtan, de addig tedd le azt – mutattam a kezében lévő üvegszilánkra.
Pár perc múlva letette és kissé megnyugodtam.
A 21.században az emberek apróságokról is képesek kikészülni, pszichológushoz járni meg ilyenek, a háborúk idején az embereknek a fél családja meghalt az házuk romba dőlt és mégis tovább éltek. A mai világban meg… De tértünk a történetre – köszörültem meg a torkom. - Egyszer volt, hol nem volt egy munkájától és a pénz hiányától kikészült apuka, aki jobb dolog hián alkoholba fojtotta bánatát és ezzel egy lavinát elindított. Egy család ment szét gyengesége miatt, de a számunkra legfontosabb momentum, egy feleség készült ki úgy, hogy öngyilkos lett. – Dorina kitágult szemekkel vizsgált engem. – Egy szép napon egy tizenéves tini, akinek az kellett volna a legnagyobb problémájának, hogy az iskola legmelyebb pasija dobta, ahelyett félve lépett be a másoknak családi nyugalmat sugárzó otthonába, pedig nem is gondolta mi várja otthon –itt nyeltem egyet, hiszen a képek előttem lebegtek, ahogy a mindig fiatal és gyönyörű anyám halálsápadtan, kiütve a csempén fekszik. – Az apukája épp egy hetyke nővel volt elfoglalva a kanapén, a lány pedig az anyját kereste, és pár perc után megtalálta a fürdőszoba közepén, félig holtan – suttogtam, egy könnycsepp indult meg az arcomon, amit azon nyomban le is töröltem. – Borzalmas nagy erő kellett, hozzá az anyának, hogy megtegye, de a lányának, akik végigézte a félig halott testet százszor nehezebb. – És, aki miatt szomorú volt anyu, leszarta az egészet – suttogtam Dorina szemébe nézve.
-Ezt akarod? – kérdeztem tőle hisztérikusan, miközben a kezemről lecsöpögött vértócsát bámultam. – Kicseszni azokkal, akik szeretnek? – tettem fel a következő kérdést, már a szemébe nézve. – Ha egy ember is van, aki szeret téged, nem teheted meg – mondtam neki és kisétáltam a szobából.
Kinyitottam az ajtót, ami előtt Rob, Bob valamint Jackson ült.
-Mi történt? – pattant fel legjobb barátom és szorosan megölelt.
-Semmi – mosolyogtam rá. – Hol találok szerintetek seprűt? – kérdeztem meg mosolyogva.
-Elkéne látnia sebed – simított végig a kezemen Jackson, amitől kirázott a hideg. Persze jó értelembe…
-Hozok egy egészségügyi dobozt - száguldott le az emeletről Bob.
-Rob, kérlek te pedig hozz egy partvist és egy lapátot – néztem boci szemekkel az említettre.
-Okés – motyogta, majd egy puszit nyomott a homlokomra és lelépet.
-Mit csináltatok odabent? – kérdezte Jackson, arcomat vizsgálva.
-Öhm, semmit csak egy csajos megbeszélés – hazudtam, amit Jackson csak felvont szemöldökkel vizsgált. Hát lehet nem a legjobb füllentés volt.

**

Az első napunk rettentő gyorsan elment, Do kiborulása után is elég ramaty állapotban volt, amit természetesen nem csodáltam. Gyors kiugrottam a zuhany alól magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy kinyúlt pólót. Bemásztam a halkan horkoló barátnőm mellé, azt hittem pár perc alatt elalszok hiszen nagyon fáradt voltam. De már egy órája forgolódtam, és egyre idegesebb leszek. Végső elhatározásra kikászálódtam az ágyból, a táskámhoz léptem és kihalásztam belőle a cigimet. Amilyen halkan csak tudtam megindultam lefelé a lépcsőn, lehetett hallani pár srác horkolását, amin magamban jót kuncogtam. Valaki azt mondta nekem öt évvel ezelőtt, hogy itt fogok kikötni hat sráccal és egy csajjal egy házban, képen röhögöm. Az tuti.
Már a teraszajtónál jártam, amit kis erőfeszítésnek hála sikerült elhúzni.
-Baszus, legalább papucsot vehettem volna fel – suttogtam magamba.
Megfordultam és majdnem szívin farktust kaptam hiszen Jackson ott ült és engem nézett. Ajkán egy huncut mosoly virított, én pedig rögtön elpirultam, de gáz.
-Bazzd meg a szívinfartust hoztad rám! – néztem rá idegesen.
-Én nem csináltam semmit – emelte fel védekezően a kezeit.
-Nem gondoltam, hogy van még egy hülye, akinek ilyenkor kell cigizni – ültem le mellé.
-Hát, mint látod, van – mosolygott, majd maga elé bámult.
Pár pillanattal később már nekem is ujjaim között volt egy szál füstölő cigi. Hol a mellettem ülő srácot, hol pedig az előttem elterülő medencét néztem.
-Nem tudsz aludni? – kérdezte Jackson újabb öt perc után.
-Nem – ráztam meg a fejem.
Lekapta magáról a pulcsiját, majd rám terítette.
-Nehogy megfázz – mosolygott kedvesen, miközben végig simított az arcomon.
-Köszi – motyogtam zavartan. – Amúgy te, hogy kerülsz ide? – kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben beleszívtam a cigimbe. – Nem mintha zavarnál, csak meglepődtem – rántottam meg a vállam.
-Robbal forgattunk, aztán most pár napig ráérek aztán mondta, hogy jöjjek ide. És itt vagyok – mosolygott, miközben elnyomta a cigijét.
-Nincs más akivel lenned kéne? Barátnő? – néztem fel rá, hiszen ő már felállt.
-Nincs – suttogta, majd bement.
-Mekkore hülye vagy Amanda, miért kérdeztél rá? – kérdeztem magamtól, miközben rácsaptam a tenyeremmel a lépcsőre. – Hülye, nagyon hülye vagy – bíztattam magamat tovább.
Pár perc múlva erőt vettem magamon és felkullogtam az emeletre, most fele annyira sem figyeltem, hogy halk legyek, már nem érdekelt.
Bedőltem az ágyba és újabb egy óra forgolódás után aludtam is.

-Kicsim ébredj – halottam meg egy dallamos hangot.
Álmos ám, de mégis kinyitottam a szemem és Jack feküdt mellettem.
-Jó reggelt Csipkerózsika – mosolygott rám, majd lassan ajkaimra hajolt és gyengéden megcsókolt.
Kezem reflex szerűen kulcsolódott nyakára és ezzel közelebb húztam magamhoz. Másik kezemmel végigsimítottam mellkasán, egészen a derekáig…
-Amanda, hasadra süt a nap – halottam meg Rob hangját, majd a függöny elhúzását. Oh, csak álom lett volna?
-Szia – mosolyogtam rá, de fordultam egyet és már aludtam is volna.
-Na, nem! Húsz perce próbálom keltegetni a kisasszonyt és csak úgy visszaalszik?! – nevetett és már le is húzta rólam a takarót.
-Ne már - mondom morcosan és a lepedőt kezdtem húzogatni, takaró helyett.
Ezt játszottuk vagy negyed órán keresztül, mire kikönyörgött Rob az ágyból.
-Tíz perc és összeszedem magam – ordítottam ki a fürdőből.
-Öt – szólt vissza Rob. – Már nagyon éhes vagyok, de én megyek is. Siess, mert nem hagyunk neked – nevetett és gondolom kiment.
Villámsebességgel letusoltam, fogat mostam, felöltöztem és már battyogtam is le a lépcsőn. Ez egész házat betöltötte a rántotta és a friss kávé illata. Eddig nem is voltam éhes, de önkétlenül megmordult a gyomrom.
-Jó reggelt Csipkerózsika – mosolyogtam rám az asztaltól a srácok.
-Reggelt – motyogtam mosolyogva és leültem az egyetlen szabad helyre Jackson és Tom között.
Mindenki fel volt töltődve, kivéve én és Jackson. A mellettem ülő Tom és Do páros keltette fel a figyelmem, semmi különös nem volt rajtuk csak, ahogy egymásra néztek. Megütközve bámultam őket, nem mintha bármi bajom lenne, ha összejönnek, csak hát barátnőm tegnapi viselkedése és nem gondoltam volna, hogy ők valaha. Oké, ne szaladjunk előre.
-Úgy néztek ki Jackkal, mintha egész éjszaka nem aludtatok volna – nézett rám felvont szemöldökkel Boby, majd vissza a mellettem ülő srácra.
Kissé elpirultam, de jó Isten tudja miért, hiszen csak cigiztünk. Bár a reggeli álmom…Miért csak álom volt?! Oké, Amanda most állítsd le magad!
-Furán viselkedtek – nézett ránk Rob, de ő inkább Jacket vizsgálta.
-Do, isteni lett a kaja – mosolyogtam rá terelés képen.
-Oh, ja igen. Köszi – nézett rám zavartan.
Mindenki elkezdett beszélgetni a közelében ülőkkel, de én csak néztem ki a fejemből. Tomnak jobb dolga is volt, mint velem beszélni. Jackson, meg Jackson. Úristen tegnap, hogy megbántottam.
-Jack? – suttogtam halkan, mire rögtön felém kapta a tekintetét, ő is csak a gondolatival lehetett elfoglalva. – Bocs a tegnapi miatt, nem akartalak megbántani.
-Semmi gond – dobod meg egy mosollyal. – Én voltam bunkó, hogy leléptem – motyogta.
-Egyezzünk meg egy döntetlenben, oké? – mosolyogtam rá.
-Aham – mosolygott vissza. A lélegzetem elakadt, a szívem pedig kalimpált ezerrel, éreztem, hogy elvörösödöm, pedig csak egy egyszerű mosoly volt. Egyszerű mosoly…
-Valaki kér kávét? – pattantam fel hirtelen, muszáj volt egy picit kimenekülnöm.
Mindenki elég érdekesen nézett rám, jobb lett volna csendben kiosonni?
Majd leesett, hiszen mindenki előtt ott volt a kávé. Baszki, ez ciki.
-Oké, bocsi még alszom – nevettem zavartan majd gyors léptekkel megindultam a konyha felé.
Mivel az összes lefőzött kávé elfogyott kénytelen voltam új kört elindítani. Hülye tánclépéseket csináltam, miközben vártam a kávét, gyerekes beidegződés.
Végre lefőtt a feketém és már bögre után kutattam, már a harmadik szekrényt kinyitottam, mikor megláttam mögöttem állni a mosolygó Jacksont. Istenem add, hogy csak most jött be.
-Kaphatok én is? – kérdezte vigyorogva. Tudtam, tudtam.
-Mióta vagy itt? – kérdeztem ijedten és persze vörös fejjel. A pirulástól lüktetett már a fejem, bakker.
-Egy ideje – mosolygott barátságosan, nekem pedig megremegtek a lábaim.
Gyorsan egy hátra arcot vágtam és kivettem két csészét a következő szekrényből, végre megtaláltam.
-Mit kérsz bele? - kérdeztem miközben elővettem a cukrot és a tejet.
-Két cukrot és egy kicsi tejet – motyogta már közvetlenül a hátam mögül.
-Pont, mint én – mosolyogtam rá és a kezébe nyomtam.
Megdobott egy mosollyal majd kiment, elég furi volt, de mi nem az Jack körül?
Pár perc alatt sikerült összeszednem magam és megindultam vissza a többiekhez.
-Nyolckor indulunk, oké? – mosolygott izgatottan Tom.
-Hova? – tettem fel a kérdést, miközben leültem kezemmel a forró nedűvel.
-Bulizni béby, hova máshova? – kuncogott Tom mellőlem.
-Ja – vigyorodtam el. Teljesen olyan hangulatom lett, hogy akár két napig is tudnék pörögni.
És abban a pillanatban a telefonom csörgésére kaptam fel a fejem. Jackson értetlenül nézett körbe, hiszen a saját hangját hallhatta vissza a csengő hangomból. Kicsit sem ciki, milyen jó kis napom van. Mire ezeket végig gondoltam már száguldottam, fel a lépcsőn. Lihegve igaz, de sikerült felvennem.
-Szia – lihegtem bele a készülékbe. – Mi..zu?
-Csak nem, megzavartalak? – kérdezte nevetve Paul. – Ki a szerencsés? – tette fel az újabb kérdést, és láttam magam előtt, hogy kajánul vigyorog.
-Paul, ennyire ismersz? – kuncogtam bele a telefonba. Olyan jó volt hallani a régi Pault, aki perverz, kedves és rohadt jó vele hülyülni, mint tettük is azt éveken keresztül. Drog nélkül ugyanolyan volt…
-Asszem magamból indultam ki – nevetet bele a telefonba.
-Valahogy úgy – mosolyogtam én is. – Nagyival mi a helyzet? – kérdeztem egy fokkal komolyabban.
-Minden oké. Pihen és pakolgatom a lába alá a párnákat – kuncogott.
-Milyen rendes vagy öcsi. Imádlak – cuppantottam bele a telefonba.
-Tudom, engem csak imádni lehet – mondta teljesen komolyan.
-Engem nem is szeretsz? – tettem a sértett kislány szerepet.
-Nálam, csak téged lehet jobban szeretni, angyalom – mondta áhítattal a hangjába.
-Angyalod? Én, mint angyal? – nevettem fel.
-Igen, én vagyok az ördög te pedig az angyal. Emlékszel, mikor kicsik voltunk – lágyult el a hangja.
-Igen – nevettem fel az emlékek hatására. És eldöntöttem, hogy akarom vissza a régi unokaöcsémet.

~5 órával később~
Izgatottan szaladgáltunk Doval a szobánkba, már kész sminkkelés ruhában. Szerintem az elmúlt három évben nem rittyentettem ki magam ennyire és ennek fő oka, az újdonsült barátnőm volt, aki miután feljöttünk, készülődés címen rögtön Tomról kezdett áradozni.
-Olyan helyes és olyan kis cuki – ugrált vigyorogva az ágyon. Én pedig kissé félve pillantottam rá, nagyon kényelmes ágy volt és nem akartam a következő napokban a földön aludni.
-Várjunk csak – állt meg, de elszámolta a lépést és azzal a lendülettel leborult az ágyról. Pár másodperc lefagyás után, rögtön mellette teremtem.
-Úristen jól vagy? – kérdeztem ijedten. Ez a csak komolyan nem százas, de nagyon imádom. Lehet, hogy pont ezért?
-Én nem is szeretem a cuki fiúkat, világ életemben a komoly és idősebb pasikhoz húzott a szívem és a fejem – mondtam miközben arcomat vizsgálta.
-Lehet, hogy megváltozott az ízlésed? – tettem fel a kérdést. – Lehet olyan, hogy ha túl sok almát eszel, megunod és utána epret kívánod jobban – mosolyogtam rá biztatóan. – De… - kezdtem bele, de elfulladt a hangom.
-De? – nézett rám ijedten.
-Tegnap a fürdőszobában ülve öngyilkos akartál lenni, egy pasi miatt. Ez a legjobb megoldás, hogy utána másnap összejössz Tommal? – kérdeztem tőle komolyan, hiszen ez a kérdés furdalta az oldalam, mióta megláttam őket együtt diskurálni.
-Igaz, de én azt hiszem, hogy szerelmes vagyok belé – suttogta, miközben a pulcsija cipzárját tanulmányozta.
-Akkor tegnap miért voltál ki annyira? – tettem fel a legkézenfekvőbb kérdést.
-Mindig ennyire kiborulok – rántotta meg a vállát. – Pedig már nagyon nem akartam Eddel lenni – motyogta.
-Én ezt nem értem teljesen, de oké – mondtam mosolyogva. Most erre mit lehet mondani?
-A legszebb az egészben, hogy pszichológusnak tanulok és én vagyok az egyik leghülyébb ember ilyen téren – mondta, miközben felállt és a szekrényéhez lépett.
-Menny el tusolni, addig én előveszem neked a ruhát utána pedig te nekem – mosolygott.
-Nekem, nincsenek nagyon ilyen ruháim – léptem barátnőm szekrényéhez és kihúztam egy fekete ruhát.
-Semmi gond, nekem annyi van, hogy még a fiúknak is jutna – mosolygott.
-Okés, rád merjem bízni magam? – vontam fel a szemöldököm.
-Talán nem bízol meg bennem? – kérdezte ijedten.
-De, de… - nevettem, hogy benyúltam a táskámba és kivettem a neszesszerem valamint egy fekete csipkecsodát.
-Sexi – kacsintott rám kajánul. Én pedig hangosan nevetve indultam a szobámba.

Mosolyogva emlékeztem vissza, miközben Do a hajamat vasalta. Gyönyörűen kifestett és egy igazán sexi fekete ruhába öltöztett, barátnőmre pedig egy sárga ruhát „erőltettem”.
-Csajok, még ma elindulunk? – halottam meg az ajtóból Sam hangját.
-Megéri még várnotok öt perc és leveszünk titeket a lábatokról – nevetett Do.
Pontosan öt perc múlva már mentünk is le a lépcsőn, persze majdnem csak halálos küldetésnek tűnt magas sarkúban járni ennyi hónap kihagyás után. A szalagavatómon volt rajtam utoljára ilyen életveszélyes lábbeli.
Do persze hozzá volt szokva már az ilyenekhez, ő csak úgy suhant, szóval hamarabb le is ért. Halottam a fiúk elakadó lélegzetét és reméltem kiélik magukat barátnőmön, hiszen én sosem leszek olyan csini, mint ő.
Egy nagy levegő után én is leszambáztam az utolsó lépcsőfokról is, és semmim sem tört el. Bár a bokám egyszer majdnem kiment, de megúsztam, ami késik nem múlik.
Mindenki engem vizslatott átható tekintettel én meg óráknak tűnő perecekig csak vörösödtem.
-Akkor megyünk? – kérdezte Do vigyorogva unokabátyára pillantva, aki egy nagy levegővétel után megindult az ajtóba.

 

Dorina Butcher - Do-:

A lány, aki elüti Amandát.

Cseréltem képet, mert ő hasonlít jobban az általam elképzelt csajra.:)